Orbán Viktor hülye. Van még tétje ennek a mondatnak? Egyrészt Simicska G-napja után kicsit már tompán szól, másrészt pedig az elemi reakciók kiváltásán túl (taps az egyik, düh a másik oldalon) semmire sem alkalmas. Semmit nem old meg, ráadásul nem is igaz. Hiszen Orbánról minimum az állítható, hogy megvan a magához való esze. Ugyanúgy nem jutunk sokra azzal, hogy középszerűnek, nulla intellektusúnak, bolondnak állítjuk be. A leegyszerűsítő magyarázat ugyanis épp a lényeget szorítja ki a beszédből: a mostani kormányzás kártékonyságának felmérését.

A minap részt vettem egy beszélgetésen, ahol valaki igen hevesen hülyézett. Egy idő után azt vettem észre magamon, hogy egyre nagyobb mértékben veszem védelmembe azt, akit szidnak, már csak dacból is. Vagyis a kijelentés és az benne fortyogó indulat rettentően kontraproduktív. (A Kárpátok Géniuszát sem hülyézte senki, mint ahogy Minden Idők Legnagyobb Kémikusnőjét se, az irónia és a gúny végezte el a maga dolgát.) De ami még ennél is nagyobb baj, hogy azt spóroljuk meg a mondattal, amit nem lenne szabad: pontosan felvázolni, hogy mi lenne később a mai állapotok helyén. Világos és érthető alternatíva, világos és érthető program.

Persze tudom én, hogy minél autokratikusabbá válik egy kormányzat, annál nagyobb esélye van egy protestgyőzelemnek, a puszta „nem”-nek. Ma viszont égetően fontos lenne arról beszélni, hogy a puszta lózungokon túl hogyan lehetne helyreállítani mindazt, amit a jelenlegi kormányzat oly hatékonyan lerombolt, ellehetetlenített, megbélyegzett. Már nem elég azt kijelenteni, hogy a választások új nyertese (ha lesz ilyen egyáltalán) helyreállítja a köztársaságot, mert ahogy telnek a mostani évek, egyre homályosabbá kezdenek válni az egykor oly tiszta fogalmak. A demokrácia, a jogbiztonság, az ellensúly, a kiszámítható gazdaság. Megvan a dallam, de már egyre bizonytalanabb, hogy mit is takarnak a szavak. Egyre könnyebb elfogadni, hogy az átlátható gazdaság igazából Matolcsy unokatestvéreit jelenti vagy Mészáros Lőrinc szerény birodalmát, játékvasúttal. Az ellensúly Áder János rosszalló dörmögését, a jogbiztonság pedig Lázár János úri kedvét. Hogy ezek személyhez köthető valamik, igazából nem is fontos, mindig a kötekedők hozakodnak elő ezekkel, akiknek nem tetszik a szép új világ. Ha túl nagyra növesztjük a törpéket, akkor egy idő után eltakarják még az erdőt is. Az élhető világot.

Ha nem beszélünk az alapokról, a teendőkről, ha a hülyézés átveszi a fogalmak helyét, akkor könnyen eluralkodhat az apatikus szemlélet, aminek már ma is látszanak a hangsúlyos jelei, hogy a választás nem szól másról, mint hogy négyévente eldöntjük: most ki lophat zavartalanul.

A könnyű igazságokkal pedig megint nem jutunk messzire, hacsak nem oda, hogy megint azt kezdjük méricskélni, hogy milyen távolságra kerültünk a húsosfazéktól. És ennek alapján döntjük el, hogy veszteseknek vagy győzteseknek könyveljük el magunkat. Az ország meg csak eldöcög valahogy közben. Vagy Európában, vagy a szélén. Kit érdekel?

A hülyézés ráadásul még a humort is kikezdi. A távolságtartást. A hülyézés beszippant, tehetetlenné tesz, miközben úgy érezzük, mi vagyunk a legnagyobb lázadók égen-földön. A hülyézés recept nélküli fájdalomcsillapító és nem diagnózis. A hülyézés a csodavárással egyenlő, a majd úgyis megoldja valaki helyettünk patópálságával. Annak biztos tudata, hogy majd azt a valakit is lehülyézhetem egy idő után.

Szóval írjuk csak le és mondjuk ki hangosan: Orbán Viktor nem hülye.

Hátha eszünkbe jut helyette valami épkézláb gondolat.

Fotó: nyugat.hu