Miként egyszer volt Budán kutyavásár, egyszer történt meg az is, hogy a távolmaradókkal nyerjen valaki választást, azaz népszavazást. Vasárnap már nem ismétlődött meg a csoda. Az otthonmaradók azonban – főként ha néma többséggé válnak – mindig befolyásolják az eredményt, sokszor felülírják azoknak az akaratát, akik választottak, szavaztak. A közöny legyőzi a cselekvést.

Úgy gondoltam, úgy gondolom ma is, hogy kisebbségben a megmaradás nem elsősorban mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Minőségi képviselet, minőségi művelődés, oktatás, értékőrzés és értékteremtés, társadalmi összezárás és gazdasági, kulturális nyitás őrzi meg a beolvadástól a modern kisebbségi közösségeket. Azok számlálhatnak több ezer embert is, ha azok inaktívak, bezárkózóak és lemondóak, nagyon hamar felszívódnak a többség olvasztótégelyében. De ma már azt is látom, hogy van, amikor a kisebbségi magyar minőséghez hozzá kellene adni, mellé kellene rendelni a mennyiségi tényezőt is. Ilyen alkalom a választás.

Az erdélyi magyarság nem adott hozzá fikarcnyit sem, nem rendelt mellé semmit a többségi választókhoz képest. Még ahol a legmagasabb volt a részvétel, Hargita megyében is kevesebben szavaztak, mint ahányan fölöslegesnek tartották a lakóhelyüktől legtöbb másfél-két kilométerre található körzetbe elmenni, és két percet szánni a választásra. Ugyanígy Brassó megyében! Ennek oka az erdélyi magyar politikusokban és az erdélyi magyarokban egyaránt fellelhető.

A legtöbbet a magyar–magyar pár(t)harc ártott. Aktivizáltan tartotta ugyan az RMDSZ és az EMNP kemény magját, egyik oldalon a mintegy 300 ezer, a másik oldalon mintegy 35 ezer választót, de a bizonytalanok ennél sokkal nagyobb táborából sokakat elrettentett a torzsalkodás. Ők inkább a megegyezésre, kiegyezésre szavaztak volna.

Ördögtől való volt az EMNP kampányszlogenje is, amely szintén a közömbösségre csábított (noha meggyőződésem, nem ez volt a Tőkés-párt szándéka). Minden magyar nyer – hirdették. Ha ez így van – gondolták a választók –, nyugodtan hátra lehet dőlni. És hátra is dőltek.

Az RMDSZ sem tudta igazán megszólítani a Bizalom, biztonság, jövő! jelszóval azokat – elsősorban a fiatalokat –,akiknek amúgy nincs bizalmuk a politikai pártokban, még kevesebb a politikusokban, s akik úgy érzik, a jövőjük – minden zengzetes ígéret ellenére – bizonytalan.

Az RMDSZ a kisebbségvédelem terén elért eddigi eredményeivel kampányolt. Noha lett volna néhány népjóléti intézkedése is, például a nyugdíjadó megakadályozása, szemérmesen hallgatott ezekről. Pedig az erdélyi magyar választókat jobban foglalkoztatja az életszínvonaluk alakulása, mint a magyar–magyar párharc végkimenetele. Akkor is, ha görög drámákra emlékeztető, csak éppen nem katarktikus vég vizionálható: mindkét tábor elvérzik. Az autonómiáért sem holmi elvont politikai eszmeként lelkesednek, hanem a székely megyék gazdasági felzárkózásának lehetőségét látják sokan az önrendelkezésben.

A választók? A választónak természetesen mindig igaza van, csak nem biztos, hogy helyesen és felelősen cselekszik. A közéletben való részvétel, a demokratikus cselekvés vállalásának aránya sokat elárul a közösségről. A tömbmagyarság társadalmi szolidaritásának hiányáról, a szórvány saját érdekeiről való lemondásáról vallanak a részvételi adatok. A tömbben élő néma többség ma semmilyen felelősséget nem visel a szórvány iránt, nem érzi úgy, hogy szavazatával a visszaosztás révén erősítheti azokat, akik a peremen élnek. Önmagát akaratlanul is nehéz helyzetbe hozza ezáltal, hiszen a szórványosodás olyan, mint a sivatagosodás: ha a széleken nem kötik meg a talajt, terjed tovább.

A szórványban vegetáló néma többség pedig már elfogadja az asszimilációt. Nincs szüksége magyarságának, kulturális identitásának védelmére. Ha idős, gyereke, unokája amúgy is magyarországi magyar, spanyolországi spanyol vagy amerikai. Ő itt e tájon utolsó a maga nemében. Ha középkorú, maga előtt is igyekszik letagadni, hogy magyar, kollégái is csak azt sejtik, hogy a származása az. Ha fiatal, nem köti semmi lakóhelyéhez, az elvándorlásra gondol, nem az itthoni otthonteremtésre.
A néma többség jelentősen befolyásolta jövőnket. S ez a politikusok által nem ismert, el nem ért tömeg egyre nagyobb lesz. Ám köztük mégis sokan voltak olyanok, kik várták, hátha megszólítják őket. Talán legközelebb?