Bevallom soha nem meredtem nézésformán a B1 televízióra. Sőt Radu Banciuról sem hallottam a mai napig, ami, elismerem, nagyon nagy szakadék az általános és relatív míveltségemben: Ezért elvtársaim előtt fogadom, hogy sürgősen pótolni fogom a mulasztást, rendszeresen követem majd a műsorait, és ugyanolyan rendszerességgel szedni fogom az orvosaim által felírt nyitra-, turócz- és barsmegyei zepámokat, amelyek majd fokozni fogják a szellemi tompulásomat is.

Banciu mester azt állítja, hogy 1990-ben ott volt Vásárhelyen. Örömmel jelenthetem, én is. Ő aztán ismeri a magyarokat, illetve kiismerte őket egyszer s mindenkorra. Ezt én ilyen hartározottan nem állíthatom, hogy meg- és kiismertem volna azokat az embereket, akikkel egy városban lakom immár hét évtizede, sem azt nem mondhatom teljes biztonsággal, hogy azonnal tudnék róluk egy-két plágiumgyanú felett álló nemzetkarakterológiai műdolgozatot írni. De az az érzésem, hogy messer Banciunak sikerült megalkotnia a terror-magyar jellemrajzát, fantomképét repülőből. Mármint egy Messerschmittből.

Állhatatossága meggyőz arról, hogy többet nem járt Vásárhelyen, sőt, ha egy magyarok lakta romániai városban járt és itt töltött mondjuk egy hetet, az elég is volt számára, már minden magyart ismer. Én is jártam többször is például a Bács-Kiskun megyei Baján, mellyel testvérvárosi kapcsolatot ápolok, mi több az ős- és bentlakók nyelvén is beszélek, ami B mester esetében korántsem egyértelmű, közvetlen tapasztalataim vannak a város békés hét- és ünnepnapjairól, mégsem merem azt állítani, hogy én Baja-szakértő lennék és azt sem gondolnám, hogy minden bajai lelkesedik a sajátosan helyi halászléért, vagy valamennyien gyújtogatók lennének, mert a Szentháromság (azelőtt Béke) téren nagy szakértelemmel gyújtanak a halfőző bográcsok alá.

Ezért mint olyan embertől, aki közvéleményt formál (szándékai szerint és nézőszámtól függően), arra kérném kollégiális megfontolásból, hogy általánosító kijelentéseiből vegyen vissza, hiszen a nagyzoló és a valóságtól elrugaszkodó vélemények legjobb cenzora, ellenőre maga a napi valóság. Ami köszönő viszonyban sincs a mesterrel.

Tény, hogy a Banciu féle románok nem nyerik meg az átlagos, a mérten aluli és a szuperhiú magyarok békés rokonszenvét. Ebben a tekintetben messer Banciu részben ráhibázott az igazságra, de csak annyira, mint a folyton kötekedő W. Ronnie barátom, aki egy nap a korcsmában sokunk megütközésére kijelentette, hogy a felsége antiszemita. Mire azt kérdeztük: Mióta? Felelte is szaporán: Csak mióta engem ismer.

A rengeteg kétely között van egy dolog, ami régóta nem hagy nyugton. Kábé azóta, mióta hazánk bércei és rónaságai között kitört az aranykalászos demokrácia. Ha a múlt héten azt írtam – tán emlékeszel rá, nyájas lenyűgözött –, hogy a világ csudája lenne, ha egy beszélőt megbüntetnének hivatalos nyelvhasználatért Romániában, most részben vissza kell szívnom csudálatom. Az audiovirtuális pénzbüntetést szabott ki R. B. mesterre erőszakra buzdító verbalizmusa miatt. A nyolc auditorból hét azonnal belement a bírság kiszabásába.

De a feljelentést az RMDSZ tette. Hasonló esetekben is mindig magyar oldalról jön a kezdeményezés, a feljelentés, a figyelmeztetés. Még nem hallottam azt, hogy valamely színromán politikai, társadalombarát civil csoportosulás, párt, egyesülmény, környezetvédő bizottság tett volna hasonló, közel azonos tartalmú bejelentést. Háborodott volna fel, szervezett volna tüntetést, jelentett volna be tiltakozást. Igazi demokrácia majd akkor lesz, amikor a román a román ellen, magyar a magyar ellen nyújt be óvást saját sovinizmusáért. Nálunk.

Ellenpéldát kettőt is említhetnék: 1. Izraelben a jelenlegi kormány nacionalizmusát rengeteg olyan európai zsidó utasítja el szavazatával, aki az európai antiszemitizmus, üldözés és fasizmus elől abban az országban keresett és kapott végleges menedéket, hazát. 2. Csupán egy román párt volt, mely a Vasgárda ellen küzdött minden eszközzel, a kisebbségeknek pedig teljes jogegyenlőséget ígért. Az RKP. Meg is bukott – 45 év önuralom után.

Fotó: trilu.ro