A legjobb hír persze a megállapodás Törökországgal a menekültek kérdésében. Nem tökéletes és teljes megoldás, nem is mentes némi reálpolitikai cinizmustól (osztom bátor publicista kolléganőm szokottan markáns véleményét, nem kevésbé a Amnesty International állásfoglalását), de tudomásul kell vennünk, hogy ez a már életbe is lépett migrációs egyezmény olyan konkrét lépést jelent, amely jelentősen csökkenti a feszültséget, az Európai Unió felszusszanhat, foglalkozhat fontos konstruktív teendőivel. Például azzal, amit Merkelék úgy fejeztek ki, hogy a menekültválság terheit méltányosan kell megosztani az Európai Unió tagországai között. Fontos kiemelés: a menedékkérők ügyét minden esetben egyénileg kell elbírálni, és az érintettek Törökországba történő visszaküldése a nemzetközi jogi kötelezettségek betartásával kell hogy történjen. Jó hír ezzel kapcsolatban az is, hogy szervezett menekültbefogadás-párti tüntetések zajlanak Európában, és a római pápa, ez a kivételes személyiség ismét a menekültek befogadására szólított fel. Ha Szíriában is beáll a fegyvernyugvás, a szerencsétlen szíriaiak egyre többen hazatérhetnek. Rengeteg mindent meg kell még oldani (nem utolsósorban az embercsempészet visszaszorítását), de ugye a leghosszab út megtétele is az első lépéssel kezdődik.

Végeredményben Magyarország is jól járt ezzel az európai megoldással: nem fenyeget a barbár hordák réme, és nem kell egyedül megvédenie kontinensünket, munkánkat és a kereszténységet. Miután Németország féléve befogadta a Magyarországon rekedt menekülteket (a magyar kormány szóhasználatában: gazdasági bevándorlókat, terroristákat, migráncsokat), amiért a magyarok hálája örökké üldözni fogja (és sohasem fogja utolérni) őt, s most már jóideje fia menekült nincs az alaposan megkonzultált országban, talán a kvótáról sem kell feltétlenül megtartani a népszavazást. A legfontosabb kérdés a kormány számára az marad, hogy most már ki lesz az első számú közellenség. Mert anélkül, tudvalevő, nem lehetünk meg, már alkatilag sem, de a figyelemelterelésnek is működnie kell... Mondjuk a pedagógusok ideig-óráig megteszik, de az iskolák köré kerítést emelni elég rossz üzenet lenne. (Ilyesmiben reménykedni legelszántabb szabadságvágyunk idején sem mertünk, pedig szintén nem láttunk egyetlen menekültet sem, több családtagunkat éppen azért, mert gazdaságilag 1918 és 1944 után folyamatosan Magyarországra menekült, meg amerre a szeme látott...) Megoldás lehet az értelmiségi szféra, de az meg (még) képes visszapofázni. Úgyhogy marad e tekintetben is tennivaló.

Kiváló hír, hogy elfogták a terroristát, aki párizsi merényleteket kitervelte. Csakhamar kiderült: felette gyáva fickó, nem merte felrobbantani magát. A terrorizmus ellen a harc nehéz és költséges, de – noha áldozatok mindig lesznek – nem kétséges, hogy hol van az egészséges túlerő. Mindenesetre a közlekedéssel nagyon kell vigyázni, köztudomású, hogy a világon a legtöbben közúti balesetben halnak erőszakos halált.

Itthon? Miután sokáig gondolkoztam, hogy ne valamelyik kisdiák-vetélkedőt, pionír-kórustalálkozót nevesítsem-e jó hírnek, némi habozás után országos vonatkozásban mégis a dohányzás korlátozását említeném, hiszen jóideje ádáz antinikotinista lettem (megbízható cigarettázóból). Az intézkedés költségvetési hasznát, az orvosi kiadások csökkenése folytán, saccra – az ilyesmiben ritkán tévedek – pontosan évi 0,789 – 2,345 milliárd euróra becsülöm.

Politikai vonatkozásban nagyon jó hírnek tartom, hogy a jelek szerint a DNA csakugyan kezdi elővenni az egykori PDL-s nagyágyúkat is, a böszista maffia kemény magját, egyre szorosabban körbelődözve az előző államelnököt. (Egy újságíró kiszámította, hogy halmozottan 99 évet kellene kapnia; megint óvnék a túlzásoktól, és hivatkoznék bevált jövendöléseimre – Merkel, Iohannis, Saul stb., a sor folytatható, de tiltja a szerénységem –, részemről megismétlem a korábban jósolt 40 évet, és még annak is a felét ha leüli. Lehet, hogy a 99 év a Boc-kormányok tagjaira összességükben vonatkozik, ez így meg kevésnek tűnik...) Annak megjóslására viszont, hogy mindez miként hat ki a választásokra, egyáltalán: hogy a helyhatósági és a parlamenti választásokon mi várható, nem vállalkozom, arról a Korrupcióellenes Ügyészséget és bizonyos nagykövetségeket kell megkérdezni.

A fentiek jegyében énkajánságomat megörvendeztette az is, hogy az előző államelnök a pártját nem tudta bejegyeztetni. Legyen elég neki az utolsó jó hír, aminek megemlítését fontosnak tartom, hiszen ez is az ő és cinkostársai érdekeit szolgálja: ezután nem szabad bilincsben előállított gyanúsítottakat mutatni a tévében. Érjük be a jó hírek puszta közlésével.