Most oszlatom el a jobb felét – hallgatom döbbenten az orosz mágust. Agypihenésileg klikkelgetek, és akkor. A képernyőn felhő, elliptikusan bodrozódik, aztán már az egyik héja nincsen, a pofa tovább integet, bejelenti, mit tesz.

Utoljára akkor döbbentem meg így, amikor egy szőke mágyus (nem tollhiba!) bejelentette: most küldöm önnek a pénzenergiát! Olyan arcot öltött, mintha szorulása lenne, bár ő természetesen átszellemültnek gondolta, és a képernyő túlfelére mutatott, ahol egy szerencsétlen nyilván komolyan vette a produkcióját.

Egy? Ó, nem. Sok szerencsétlen, hiszen világunk egyik átka ez a sok. A túlnépesedés és az általános elszegényesedés közepette egyre többen reménykednek a lottóban és az ilyen felhőoszlatók képességeiben. A lottó majd pénzt hoz a házhoz, a felhőoszlató pedig eloszlatja egünkről az odagyűlteket.

Miért lenne kizárva bármi is? Ha én itt ülök Zilajon, és Vancouverrel beszélgetek különféle kütyük segítségével, akkor miért ne küldhetne „pénzenergiát” a képernyőn keresztül az az agyament? Végső soron ilyesmiben hinni sokkal jobb, mint betörni valahová, és a felriadt házigazdát lepuffantani. Igaz, a hívás „emelt díjas”, tehát ez is egyfajta rablás, de hát a pénzenergiáért mindent.

És még csodálkozunk, hogy X vagy Y kemény pénzekkel vonul a pópához, hogy bozgonyálja meg az anyatársát. Hogy emberek ezrei csókolgatnak egy ikont. Hogy mindenféle mantrákat emlegetnek, és ott rockoznak a magyarság jegyében. Vagy azok csakrák? Isten tudja, én viszont nem szeretnék tévedni.

Mindig is voltak, akik hittek a földöntúli hatalmakkal való kommunikációban. De valahogy más az, amikor a faluddal együtt leborulsz az istenek előtt, és más az, amikor két fogkrémreklám között pénzt remélsz a bankszámládra. Igaz, mindkettő a kiszolgáltatottságunkat jelzi, de nem mindkettő a hitünket. Én legalábbis szomorú lennék, ha a földöntúli hatalmak ennyire konkrét dolgokkal foglalkoznának, hiszen mégsem főkönyvelők, akik fizetésemelésről dünnyögnek többnyire tagadó módban.

A felhő eloszlott, a mágyus diadalmasan nézett körül, én meg egy sorozatra kapcsoltam. Ott se gyilkolnak igazán, de legalább nem is várják el, hogy azt higgyem.