Meghívott az iskolám, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium, hogy együtt emlékezzünk a névadás 25. évfordulójára, hogy együtt lapozzuk át azt a valóban történelmi kiadványt, amely az iskola folyosóin található valamennyi tablóképről készült, és amelynek grafikái vizuális napjainkban talán jobban bemutatják a kort, amelyben készültek, mint a szavak. Természetesen ott leszek néhány rendezvényen, hiszen minden fel- és lemenő, minden oldalágam ugyanebben az iskolában koptatta a padokat, és jól emlékszem arra is, amikor 1989 után az eddig majdhogynem teljesen elrománosított líceumban (egyetlen magyar nyelvű mechanika osztály maradt a rendszerváltásig) tettre kész pedagógusoknak sikerült újra önálló, magyar nyelvű intézményt létrehozni.

Persze ez nem csupán Csíkszeredában és nem csak a középiskolákra volt jellemző. Azokban a forrongó napokban a legtöbb magyarlakta településen egymást érték az iskolai szétválások és a névadások, ez utóbbiak pedig hosszú évekre is elhúzódtak, és olykor nem várt eredményekkel jártak: például kis települések találták meg eddig a feledés homályába veszett neves személyiségeiket és írták ki nevüket büszkén az iskoláik bejáratai fölé. Önálló magyar nyelvű oktatást az óvodától az egyetemig! Ezt a jelmondatot foglalta programjába az RMDSZ is, és ha most visszatekintünk, nyugodtan kimondható: a jól ismert példák kivételével (magyar nyelvű Bolyai Egyetem, önálló magyar nyelvű Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem), a romániai magyar nyelvű oktatási hálózat létrejött.

Az önállósággal azonban azóta is akad egy kis baj és ezt talán most, a különböző névadások huszonöt, húsz vagy ki tudja hány éves évfordulóan érdemes végiggondolni. Vajon mit is értünk ebben az esetben önállóságon? A romániai magyar iskolák önálló irányítását egy központi vezérlésen belül vagy azon kívül? A romániai magyar iskolák önálló tantervét egy központi rendszeren belül vagy azon kívül? A romániai magyar oktatási intézmények önálló tanfelügyelőségi hálózatát? Minden egyes romániai magyar iskolának a helyhatóságokra alapozódó gazdasági irányítását, vagy pedig az országos költségvetésben való részvételüket? Minden egyes romániai magyar iskola jogát ahhoz, hogy önmaga kössön szerződéseket a pedagógusokkal és így vegyen részt egy szabad oktatási piacon, vagy a központi mutatókat és a pedagógust minősítő rendszerek teljes és tökéletes betartását? A romániai magyar iskoláknak azt a jogát, hogy önállóan válasszák ki a magyar pedagógusok által megírt tankönyveket, vagy mindörökre a fordításokra hagyatkozunk?

Tudom, sokan furcsának találhatják ezeket a kérdéseket, hiszen mifelénk nemzedékek egész sora ahhoz a központosított oktatáshoz szokott hozzá, ahol mindig mindent megmondanak a diáknak és tanárnak egyaránt, ráadásul ugyanide fordult a hozzánk legközelebb eső magyarországi oktatás is, de azért azt is érdemes tudni, hogy a világ számos országában ez nincs így. Nagyon laza oktatási törvények és nagyon szigorú minősítési rendszerek léteznek: természetesnek tekintik, hogy mindenki olyan úton-módon jut el ezeknek a kritériumoknak a teljesítéséig, ahogyan akar, de ha nem sikerül teljesíteni, akkor majd hiába kínálja az oktatási szolgáltatásait, mert a kutya sem hederít rá. És a különböző adatsorok azt igazolják (hogy stílszerű maradjak): az óvodától az egyetemig azok az oktatási rendszerek és oktatási intézmények a legsikeresebbek, ahol nagyobb fokú az önállóság, ahol szabadjára engedik a kreativitást, ahol nem akarnak föltétlenül társadalmi robotot vagy szakágazati munkaerő-utánpótlást gyártani az ember gyermekéből.

Tudom, az oktatás bonyolult, ráadásul mifelénk a mindegyre átalakított törvények, úgymond reformok, még inkább követhetetlenné teszik. De valamit nem szabad felednünk: a nyitott világban, magyar nyelven is, a legnagyobb kihívás a minőség, a versenyképesség marad.

Nagyon örülök annak, hogy egykori iskolám, a Márton Áron gimnázium előkelő helyen áll az erdélyi magyar oktatási intézmények rangsorában. (Milyen remek dolog lenne, ha végre valahára valaki már rendet teremtene az Erdélyben használatos romániai és magyarországi megnevezések között, mert nem csupán János bácsi kapkodja a fejét, hogy fia-lánya gimnáziumba, líceumba, elméleti középiskolába, főgimnáziumba, kollégiumba vagy hová is hívja a kicsengetésre, ballagásra, búcsúzóra és így tovább…)

Annak viszont már kevésbé örülök, hogy egy ferences szerzetesről elnevezett székelyföldi középiskolában évről-évre csupán egy tanuló teszi le első nekifutásra az érettségit. És még jobban örvendenék, ha iskolám nem csupán a romániai magyar, hanem általában a romániai iskolák élén állna, és a magyar középiskolák mind-mind ott lennének az élmezőnyben. Minden bizonnyal az önállóságnak is köze lehetne mindehhez. Az önállóság, az autonómia azonban nehéz. Különösképpen, ha nem csupán hangoztatjuk, hanem kérdéseket is felteszünk vele kapcsolatban.