Amint beköszönt a nyár – aggodalmaink nem csökkennek. Ez nem magántermészetű gondjainkkal áll összefüggésben, hanem erkölcsi és gazdasági természetű, valamint a pénzügyi és közigazgatási, illetőleg a pártpolitikai trendekkel és a börtönpszichológiával áll viszonyrendszerben. Nagyon sok függ a csillagok állásától. Mármint a meghatalmazottak láthatatlan vállapján.

Szóval itt van a nyár és a habzó szivélyességgel tájékoztató idegenforgalmi irodák, ügynökségek csak úgy ontják magukból a jobbnál jobb nyaralási, kikapcsolódási, üdülési, kéjutazási, látványdúsító és oktató, szellemi láthatár-tágító szándékkal megfogalmazott kínálatokat. A kert végétől, a szomszéd pöcegödrétől – a Salamon  szigetekig, Moldávtól Maldivig.

Az ember csak hápog a gyönyörűségtől, ha belegondol, hogy alig negyedszázaddal ezelőtt a nyaralás maga volt a megtestesült bizonytalanság: kiadják erre az évre a törvénybe iktatott 18 napját, vagy csak szakaszosan veheti ki, ha a főnök már hazajött augusztus 23-át követően Mamaiáról. Elengedi a vállalat, a munkavezető, vagy mégsem?! Kap még egy szakszervezeti beutalót Olanestire vagy Szovátáig sem juthat el, a tengerpart és napolaj helyett vonatozhat Olténiába a rovinári szénmedencébe barnulni fáradt olajtól.

Az ember csak hüledezik, midőn azt hallja, hogy valakik évente kétszer utaznak tyúkszemirtatni meztelen hurikkal Mauritius szigetére. Vagy arról olvas, lát kisfilmet a facebookon, hogy tavaly és tavalyelőtt az év felét megérdemelt béréből összespórolva egy tanácsadó Kopj-le-Kabannán töltötte Brazíliában.

Az ember csak ámuldozik, hogy hányféle álomutazásra, gyönyört termő helyre várják, invitálják, akarják kényeztetni dús, dőzsölt wellnes-ben fáradt kezdő- és végtagjait.

Természetesen nem győzzük figyelmeztetni a naiv prospektusszaggatókat, hogy távolról sem szabad teljesen komolyan venni azt a bizonyos „csak rád várunk, apuskám/anyafej” rikoltást, mert tudjuk, hogy ennek elsősorban pénzügyi vonzata van. És nem csupán.

Van aki nem bírja Mexikó klímáját, és ott veszélyek is leselkedhetnek rád, ha történetesen pártfuncionárius voltál és keresnek régi ellenelvtársaid... (A Trockij-szündróma.) Soha sem lehetsz elég messze és eléggé biztonságban, mindenütt lecsukhatnak, megtalálnak, kiadnak, kiszöktethet végsősoron a titkos szeretet baptista szolgálata (Bolívia – a Rózsa Flores nevében – Tóásó Előd).

De van ennél sokkal hazaibb felvetésünk is, amelybe eddig senki nem gondolt bele igazán. Nem látszik számolni a következményekkel. Ami ellen nem lehet biztosítást kötni egyetlen Lloyd-társaságnál sem. Ez a Korrupció Ellenes Honi Harci Különítmény. Cselekvési szabasága minden megszorító próbálkozás ellenére szinte korlátlan. Minden gazdag embert, vállalkozót, korrupt főhivatalnokot – aki eleddig megengedhette magának, hogy New Yorkban reggelizzen, majd átruccanjon a Kanári-szigetekre egy fagylalt erejéig és pandát simogasson ugyanaznap a shanghaji állat- és növénykertben – elkap. Kocsiba tuszkol. Bekísér.

Ha ilyen iramban kerülnek horogra a pénzes nagyhalak, hovatovább nem lesz, aki e csábító ajánlatokra ráharapjon. Elvész az azonnal fizető utas, az ideálisan szeszélyes turista, az Ügyfél, aki eddig semmitől sem félt, legkevésbé a pénztárellenőrzéstől. A VIP vendég egy kisebb lakosztály vendége lesz sokáig.

Ámbár történtek már lépések, hogy a turisztikai irodák és utazási ügynökségek visszaszerezzék leghűségesebb ügyfeleiket. Latba vetve minden gazdasági érvet, sikerült meggyőzni a törvényhozás egy részét, hogy enyhítsen az őrizetbe vétel szigorán. (Ezzzel közveteve segíti a kis- és középvállakozásokat.) Pénzesharcsa-Mircea már csak háziőrizetben kell letöltsön néhány hónapot a bírósági ítélet kimondásig – a felmentésig. (Utóbb további engedményekre is számítani lehet, például a Riviérán letöltendő kényszernyarlásra.)

Odahaza azalatt kedvére bámulhatja az utazási csatornákat, a világ hetvenhét csodáját és nyugodtan megtervezi, hol fogja tölteni az első két hónapot szabadulása után. Minél közelebb a napsütötte off-shori tengerparhoz. Dehogy is az egészségügyi pénztár előtti végtelen kín-sorban...