Miközben nőnap körül a sajtóban egymást érik a cikkek, jegyzetek, statisztikák, amelyek szerint Románia még igen messze áll attól, hogy megvalósuljon a nők és a férfiak egyenjogúsága, a politikusok egymással vetélkedve már nem csak a megvalósult egyenlőséget hirdetik, hanem egyenesen a nők pozitív diszkriminációját tervezik.

Újdonsült államfőnk természetesen nem maradhatott ki a sorból. Videoklipjében ott láthatjuk – felesége mellett – Margit román hercegnő, Angela Merkel, Németország kancellárja, Codruta Kövesi, a korrupció elleni ügyészség főügyésze, Livia Stanciu, a legfelsőbb semmitőszék elnöke, Victoria Nuland, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese, és Alina Gorghiu, a Nemzeti Liberális Párt társelnöke (akit ő neveztetett ki egyébként, nem igazán demokratikus úton, a párt élére) oldalán, de nem hiányzik a felvételről a korábbi neves atléta, jelenleg sportminiszter, Gabriela Szabo és az ígéretes teniszező, Simona Halep sem.

A videoklip hivatalosan nyilvánvalóan azt hivatott sugallni, hogy Romániában és világszerte milyen felelős tisztségeket töltenek be a szebbik nem képviselői. Amúgy, nem hivatalosan természetesen politikai célokat szolgál: az összeállításból kiderül, hogy mekkora tekintéllyel, befolyással rendelkezik Klaus Iohannis.

Az államfő elmondta a kötelező közhelyet is a nőkről, például azt, hogy a szebbik nem képviselői egyben lányok, feleségek, anyák és nagyanyák is (amit voltaképpen majd apák napján is elmondhatna a férfiakról, azzal a pontosítással, hogy ők fiúk, férjek, apák és nagyapák). Meg hogy szentül hisz a nemek egyenlőségében. Szavait nyomban meg is cáfolta azzal, hogy szerinte minden napnak nőnapnak kellene lennie.

Ami tökéletesen megfelelne a virágárusoknak… A férfiak viszont akár meg is sértődhetnének, hiszen a nemek csak akkor lennének egyenrangúak, ha az egyik napon nőnapot, a másik napon férfinapot tartanánk, vagy ha minden napon egyszerre nő- és férfinapot ünnepelhetnénk…

No de Klaus Iohannis ilyesmiket bőven ígérgethet, hiszen mindebből amúgy sem lesz semmi. Akárcsak a korábbi államfő, a pártonkívüli Traian Băsescu sajnálkozásából sem, miszerint ha tehetné, kétszeresére emelné a szülési szabadságon lévő anyák juttatását.

Korábban ugyanis megtehette volna. Tíz éve volt rá, mégsem tette. Csak nyugállományú államfőként jött rá arra, hogy – mint mondta – mennyire nehéz és mégis mennyire szép dolog felnevelni egy gyermeket. Államfőként sajnos, hasonlóan sajátos szemszögből látta az egész világot is.

Nőnap alkalmából az a javaslat is elhangzott egy liberális képviselő részéről, hogy a következő években növekedjék az államfő feleségének szerepe a civiltársadalmi életben (liberális pártiként jól ismerheti államfővé lett párttársát), ezért félhivatalossá kellene tenni az ország első asszonyának intézményét – amivel véget vethetnénk az „Elena Ceauşescu szindrómának”. Ez az érvelés eléggé furcsa, de nem érdemes foglalkoznunk vele, hiszen ebből sem lesz semmi.

Victor Ponta kormányfőről viszont elmondhatjuk, hogy a nőnap alkalmából – lebilincselő volt. Képtelen volt megszabadulni a bilincs gondolatától. (Ennyire közel érezné a csörgés;t?) Kifejtette: nem tudná elviselni egy bilincsbe vert nő látványát, még akkor sem, ha a hölgy politikai ellenfelei közé tartozna, és még akkor sem, ha éppenséggel rosszat cselekedett volna. Aha, szóval a férfit bilincsbe lehetne verni – akár ártatlanul is (van erre példa RMDSZ-körökben); lám, a nők pozitív diszkriminációjának újabb példája.

Aztán sajnálkozott egy kétgyermekes szegény politikusasszonyon, akinek a börtönben kell meghalnia – egy barbár országban. Arról nem beszélt, hogy a kétgyermekes, beteg politikusasszonynak nem kellett – vagy kevesebbet kellett – volna lopnia, és akkor most jó anyaként otthon viselhetné gondját csemetéinek. És persze arról is hallgatott, hogy miniszterelnökként ezt a barbár országot éppen ő maga vezeti.