Két évvel a szeptember 11-i terrortámadás után ültünk be a New York-i Remote Loungba egy Millerre. Nem az amerikai hagyományos sörital kedvéért, hanem azért, mert a bár különleges élményt kínált: a leselkedés lehetőségét. A vendégek botkormánnyal irányítható kamerákkal figyelhették, hallgathatták le egymást. A Remote Loung tulajdonosa, Kevin Centanni a bár népszerűségének titkát firtató kérdésünkre elmondta: ebben a kukkolásban az az izgalmas, hogy amikor a vendégek rájönnek, hogy figyelik őket, elemzik gesztusaikat, kihallgatják beszélgetéseiket, akkor rádöbbennek arra, hogy a magánszféra a XXI. században beszűkült – és félelem járja el őket. Ha viszont ők kémkednek más vendégek után, megérzik a hatalmat, amellyel  rendelkezhetnek embertársaik titkai fölött.

Tudtuk, a Remote Loung nem valami exotikus, science fictionbe illő hely. Éreztük már napok óta, a washingtoni repülőtérre megérkezve, hogy mindenütt kamerák rögzítik utadat, bármerre jársz – az útkereszteződésekben, az üzletekben, a metróaluljáróban és a reptereken –, megfigyelnek. Ha van maroktelefonod, az pontosan jelzi hollétedet. A mobilcella szolgáltatta információk nyomán nagy valószínűséggel azt is ki tudják számolni, hol leszel csütörtökön délután négykor.

Számomra, a Ceauşescu diktatúráját és a Szekuritáté fenyegetését átélt vendég számára mindez nemcsak elfogadhatónak, hanem természetesnek tűnt. Az amerikai gyerekek is roppant élvezték a „játékot”, úgy érezték, jó kis kémfilm szereplői. Az idősebb amerikaiak számára azonban mindez az emberi szabadságjogok korlátozását jelentette. Néhányan elmondták: nagy bajnak tartják, hogy alig néhány esztendővel a hidegháború befejezése után, azt követően, hogy az orwelli terrort mesterfokon alkalmazó kommunizmus összeomlott, a győztes demokráciák szintén szűkítik a személyi szabadságjogokat, úgymond a nyugalom és a biztonság érdekében.

Ma hasonló dilemmával szembesül Európa.

A párizsi vérfürdőt követően, még mielőtt a francia különleges alakulatok teljesítették volna a terroristák utolsó és legnagyobb kívánságát (mártírrá lőtték őket), máris a személyi szabadságjogok szűkítésének szükségességéről kezdtek el beszélni a politikusok és a titkosszolgálatok vezetői.

A spanyol külügyminiszter a schengeni határokon visszavezetné a vámvizsgálatot. Ötletét kollégája, az olasz külügyminiszter vetette el.

A magyar miniszterelnök megszigorítaná a bevándorlást, nem fogadná be a gazdasági menekülteket. Ez azonban aligha lehet megoldás a terrorizmus terjedésének megakadályozására. A párizsi támadást ugyanis nem a szír, az afgán vagy az iraki menekültek közül követte el valaki, hanem harmadik generációs francia–algír, aki úgy tűnik, nem vette komolyan a francia alkotmány betűjét, miszerint Franciaország nemzetállam és minden polgára francia és hálával tartozik a Köztársaságnak.

A leggyorsabban azonban Románia főügyésze reagált a párizsi történésekre. A PrePay-kártyák névtelenségének eltörlésére és az internetes kommunikáció megfigyelésére vonatkozó törvények megfelelő eszközök lehetnének a terrorizmus elleni harcban – nyilatkozta Tiberiu Niţu főügyész. S gyorsan még hozzáfűzte: „Láthatták, hogy mi történt Párizsban... Láthatják, mit jelent megpróbálni felvenni a harcot!”

Láthattuk, de azt hiszem, nem ugyanazt láttuk.

Amit mi láttunk, az az volt, hogy noha Franciaországban nem lehet PrePay-kártyát vásárolni inkognitóban, a terrortámadást nem sikerült megakadályozni. Noha az elkövetők előéletét a francia titkosszolgálat jól ismerte, meg is figyelték őket, valószínűleg internetes levelezésüket is követték, mégis vásárolhattak kalasnyikovot és elkövethették gaztettüket. Mert Andrew Parkernek, az MI5 igazgatójának megállapítását érvényesnek kell tartanunk: a titkosszolgálatok nem tudnak minden terrortámadást megakadályozni. És érdemes lenne Parker szemléletéhez igazodniuk azoknak, akik a párizsi vérfürdő ürügyén szeretnék ismét hatalmasoknak érezni magukat azáltal, hogy büntetlenül és korlátlanul betekinthetnek bárkinek a magánéleti titkaiba.

Andrew Parker a Royal United Services Institute stratégiai kutatóintézet szakértőinek tartott előadásában részletek nélkül elmondta: középkori módszerei ellenére az Iszlám Állam teljes mértékben kiaknázza a közösségi médiaportálok és a korszerű távközlési eszközök kínálta lehetőségeket. Ezeknek az eszközöknek a segítségével közvetlenül juttatja el gyűlölettel teli üzeneteit. Ezért van szüksége a brit elhárításnak erőteljes eszközökre ahhoz, hogy utolérjen bárkit, aki a nemzetbiztonságot fenyegeti. Az MI5 azonban nem kutakodik az egész brit lakosság magánéletében, csupán a veszélyt jelentő legszűkebb kisebbségre koncentrál, mert ezt diktálja a fejlett liberális demokrácia, amelyben Nagy-Britannia szabad országként él – mondta a titkosszolgálat vezetője.

A Big Brother típusú törvényeket nem lenne szabad egyik napról a másikra meghozni, és főleg nem olyan emotív állapotban, mint amilyen a párizsi terrorakció utáni napokat belengi. Kétségtelen, hogy jól meghatározott és ellenőrizhető feltételek mellett a titkosszolgálatoknak hozzá kell férniük elektronikus adatainkhoz. De ez nem azt jelentheti azt, hogy mindenkit eleve gyanúsként kezelnek és állandó megfigyelés alatt tartanak.

Mert akkor Románia és Európa is hatalmas Remote Loung lesz, ahol sokan rájönnek, hogy figyelik őket, elemzik gesztusaikat, kihallgatják beszélgetéseiket, rádöbbennek arra, hogy a magánszféra a XXI. században beszűkült – és félelem járja el őket.

Ekkor győznek a terroristák.

Mert az ő céljuk a félelem terjesztése.