Nem tudom, más hogy van vele, de én az elmúló évet, az Úrnak 2014. esztendejét rossz ómenként jegyzem fel. Magánéleti sikereim és családi örömeim sokasága ellenére.

Most, amikor visszatekintek a 356 napra, azoknak történéseire, tapasztalásaira, legmegfelelőbben a Prédikátor szavaival írhatom le érzéseimet, sejtéseimet: Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, régóta megvolt. Száz évvel az első világháború kitörése, a reménytelenség forrásának felbugyogása és huszonöt évvel a kommunizmus bukása, a remény forrásának fakadása után pontos leírása ez a mi életünknek.

Tovább nőtt a társadalmi egyenlőtlenség, dúsgazdagok és koldusszegények alkotják a hajdan csak Latin Amerikára jellemző társadalmat, amelyet szinte szétfeszít az intolerancia, a gyűlölet. Rasszok, népek, nemek, generációk, egyének harca folyik, s ennek a közösség- és önpusztító akciónak különlegesen alkalmas terepet biztosít a világháló, az internetes portálok, a moderálatlan és modortalan kommentek. A hülye, az idióta, a gazember, a kommunista, a fasiszta, a ballibsi, a nyilas ma már nemcsak nyomdafestéket megtűrő jelző, hanem a leggyakrabban használt is. Ma végtelenszer többet tudunk és sokkal bizonyosabbak vagyunk annak helyességében, amit tudunk, mint valaha, ám régen volt már, amikor ilyen keveset értettünk volna meg a közösségünkről, a világról. Igaz, jószerint az emberiség megjelenése óta illik panaszkodni arra, hogy romlanak az erkölcsök, hogy a közösségi lét régi, jól bevált szabályai érvénytelenné válnak, de ez talán soha nem volt annyira látható és bizonyítható, mint 2014-ben.

Azon lehet vitatkozni, hogy a társadalmi feszültségek, vagy pedig a száz év után kiújuló nagyhatalmi törekvések hozták-e ránk a nyár hevében a hidegháborút, de tény két évtized múltán ismét fegyveres konfliktus zajlik a közelünkben.

Miközben a hat évvel ezelőtt ránk tört gazdasági válságot is csak tünetileg tudtuk kezelni. A bajok gyökerét, a fenntartható fejlődésbe vetett vakhitről, a Föld tartalékait kiszipolyozó termelési módról nem tudtunk mohóságunkban lemondani. Kritikus nyugati közgazdászok szerint a világgazdaság óriásrulettként működik, a bankárok viszont a mi kis megtakarításainkat tették fel tétként. A tőzsde is hatalmas hazárdjátéknak tűnik, vannak, akik azt rebesgetik, hogy ötven-hatvanszor annyi pénz kering, mint amennyire a reálgazdaságnak valójában fedezete van. Idén az a pénzügyi lufi, melynek kipukkanása a 2008-as válságot okozta, ismét dagadóban volt.

Vannak, akik 2014-ben még hisznek a csodákban, a földi Messiásban, aki egymaga vezet be az ígéret, a jól végzett munka földjére anélkül, hogy a sokaknak, a millióknak ezért bármit is tenniük kellene. Akadnak olyanok, akik ma már úgy látják, fölösleges kisebbségi jogainkat kérni, messzibbre kell tekinteni, lemondani azokról és a föderális Romániát építeni. Egyre többen lettek azok 2014 végére, akiknek messzibb a messze: London, Madrid vagy Róma.

Végül is azonban nem volt olyan rossz év 2014. Álmodni szabad volt, álmodni lehetett.

S a több ezer éves bölcsesség is bátorító: Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, régóta megvolt. A megoldások is. Ezeken ötölhetünk, dolgozhatunk 2015-ben. Sikert hozzá!

Boldog új évet!