Mielőtt J. F. Kennedyt 53 esztendővel ezelőtt az Egyesült Államok 35. elnökének megválasztották, sokat beszéltek arról, hogy egy demokrata, ráadásul római katolikus jelölt győzelme a zömében (neo)protestáns Amerikában kizárt. A jó megjelenésű, derűs mosolyú JFK kampánycsapata azonban kihasználta az akkor robbanásszerűen terjedő televízió előnyeit a mindig mogorvának tűnő Nixonnal szemben, és hajszálnyira ugyan, de ez döntötte el a győzelmet.

Persze, a világ más részén, más körülmények között élünk, de észre kell vennünk, hogy Klaus Johannis megjelenése, mosolya, tekintete, szűkszavúsága a negyedszázada tartó romániai politikai szófecsérlésben immár nem csupán a televízió, hanem az internet világában ugyanilyen hatásosnak bizonyult. A romániai állampolgárok többségükben azt az európai államférfit látták a nagyszebeni polgármesterben megtestesülni, akit mindeddig csupán a különböző képernyők híreiben, fotóiban láttak viszont, és minthogy Romániában senki nem akar Kelet felé fordulni, sem az itt lakók, sem a külföldön munkát vállalók, Johannis jelképpé vált: a nyugati életvitel elérhetőségének a jelképévé.

Politikai ellenfelei ezért nem tudták működtetni az ortodox veszélyérzetet a protestantizmussal szemben, ezért volt teljesen mindegy, hogy Victor Ponta mennyire bizonyult jártasnak az államvezetésben és az adathalmazokban, ezért nem számított a választók szemében (a kampányszervezésben természetesen igen), hogy milyen pártok állnak a háta mögött, hiszen ezt ma sem tudnák megmondani. És jól megválasztott jelmondata – a jól végzett munka Romániája – mindezt a megjelenést erősítette: a szászok, a németek az idők folyamán úgy maradtak meg a kollektív román nemzettudatban, mint akik pontos és maradandó munkát végeznek, akik bármiféle összeomlás után mindig képesek talpraállni, a lobbanékony és képlékény latinos vérmérséklettel szemben olyan biztonságosan tudnak tervezni, olyan intézményeket és rendszereket működtetnek, amelyek a mindennapi életvitelben tapasztalható, jó irányú változásokkal járnak együtt. A nyugalom érzése a kapkodás helyett. Az egyensúly lehetősége az ide-oda billegés helyett. A kimért szavak hitele az állandóan kavargó politikai szócséplés helyett, amelyben nincsenek biztos célok és jól követhető irányvonalak, hanem a teljes zűrzavar uralkodik: amit felépítenek délre, az leomlik estére, és hiába próbálják jobbról vagy balról beépíteni a falakba a kisebb és nagyobb kődarabokat, az ellopott kötőanyagok hiánya miatt akkor is összeroskadnak.

A romániai választók Johannisban tehát a nyugati életforma elérhető közelségbe kerülését, az ország fejlődésének és modernizációjának a lehetőségét látják, és ezek sokkal súlyosabban estek latba, mint bármiféle nacionalista felhangok. A magyarországi és gyakran a romániai magyar média is ugyan még mindig ez utóbbit erősíti fel: olyan kis csoportok és egynéhány politikus hangját, akik zengik-zúgják a régi dörgedelmeket, de amelyek már nem jellemzőek az ország egészére. Nézzük meg a választási eredményeket: CV Tudor és Funar már minden választáson a tavalyi hó, a felcseperedő romániai nemzedékeknek pedig az a legfontosabb: egyénként, családként hogyan élnek.

Johannis tehát nem a programja miatt nyert. Pedig van neki és nem is akármilyen. Hosszúságában mintegy hetvenöt oldal (amelyet érdemes lenne lefordítani magyarra is), eszmeiségében pedig egyértelműen annak a liberális demokráciának a programja, amely lehetővé tette, hogy a különösképpen a hetvenes évek után a nyugat-európai országok a gyors és egyénközpontú fejlődés útjára lépjenek. Ahol az állam szolgálja ki a polgárait, ahol nem avatkozik be a piaci mechanizmusokba, a médiaviszonyokba, ahol működik a fékeknek és az ellensúlyoknak az a rendszere, amely lehetővé teszi, hogy az intézmények önmagukat ellenőrizzék és soha ne kerüljön egyetlen ember kezébe a döntés.

Ez a program nem akar semmiféle központosítást, semmiféle visszaállamosítást, hanem a piaci szereplők között szeretné a játékszabályokat úgy tisztázni, hogy szűküljön be a korrupció lehetősége.

Románia földrajzi, geopolitikai adottságait tekintve jelentős európai ország. Ha továbbra sem zárkózik be, ha nem foglalkozik a múlttal, hanem a jelennel, ha a tudásalapú társadalom fele törekszik, ha a különböző társadalmi intézményeinek a megreformálásával még inkább kitárja kapuit a nyugati világra, ha erősíti a demokráciát, akkor fokozza saját versenyképességét és európai felzárkózásának az esélyeit.

Voltaképpen egy ilyen, a mindennapi élet gondjaitól mentes, az egyén szabadságát és érvényesülését biztosító országban éreznék jól magukat a romániai magyarok is. Még akkor is a saját szülőföldjükön, ha kettős állampolgárok.