A politika olyan, mint az Amerikai Egyesült Államok: a korlátlan lehetőségek hazája. Egyben azonban a korlátlan lehetetlenségek országa is, amit a darabokra töredezett jobboldal is bizonyít: nem kevesebb, mint hat elnökjelöltet indítana az államfő-választásokon – és mégis a győzelemben reménykedik.

A jobboldal, úgy tűnik, nem tanul a történtekből. Két év alatt elbukta a helyhatósági, majd a parlamenti választásokat, idén az európai parlamenti választásokon vallott kudarcot, és nem veszi észre, hogy az államfő-választások alkalmával egyenesen politikai katasztrófa vár rá. Azon, hogy Elena Udrea bizakodó és máris államfőnek tekinti magát, senki sem csodálkozik. Neki ennyire futja a (politikai) műveltségéből. Klaus Iohannis derűlátása is valahol érthető: Nagyszeben jó eredményeket felmutató polgármestere még nem jött rá arra, hogy egy dolog egy várost elvezetni és más egy országot irányítani. (Mesterségéből kifolyólag ugyanígy Traian Băsescu is egyfajta hajónak képzeli az országot, ahol az igazi kapitány egyénisége akkor mutatkozik meg, ha a tenger háborog, és ahol az amúgy emberséges kapitány minden szava parancsnak számít.)

A jobboldalnak vannak azonban komoly, tapasztalt, a politikai élet minden bugyrát megjárt politikusai, mint például Vasile Blaga, Călin Popescu Tăriceanu, Teodor Meleşcanu, Cristian Diaconescu, akik pontosan felmérhetnék a megosztott jobboldali pártok tényleges esélyeit (pontosabban esélytelenségét). Optimizmusuk tehát érthetetlen, hiszen tudják, hogy megfelelő program, konkrét ajánlatok hiányában a puszta ígéretek már nem csábítják urnák elé – és ha igen, akkor semmiképpen sem a jobboldal oldalán – a választókat. A jobboldal jelen pillanatban semmit sem kínál a romániai szavazóknak, még Traian Băsescu újraválasztását sem, hiszen az államfő letöltötte mindkét mandátumát. Emiatt a demokrata és a nemzeti liberálisok Băsescu-ellensége sem vonz immár szavazótábort.

A Vasile Blaga Demokrata Liberális Pártjából és Klaus Iohannis Nemzeti Liberális Pártjából összeálló Keresztény-Liberális Szövetségnek valamint a többi jobboldali tömörülésnek nagy szüksége van Traian Băsescura – előbbinek azért, hogy szidja, a többieknek pedig, hogy az államfő kopásnak indult, de még nem teljesen megkopott hírnevével takarózzanak –, ám Traian Băsescu a jobboldali politikai alakulatok közül csupán egyet támogat, szoknyás utódjáét.

A rendszerint védekezésbe szoruló jobboldal egyetlen témája tehát Traian Băsescu. Van, aki a Băsescu-projekt (?) majdani megvalósítójának, s van jobboldali (?) politikus aki a jelenlegi államfő utódjának színében tetszeleg (nem tudni, férfivá is operáltatja-e majd magát?)

Tudja-e valaki, milyen politikai-gazdasági-szociális-kulturális ajánlattal igyekszik magának választókat toborozni mondjuk Klaus Iohannis? Azért, hogy visszafogottabb és látszatra európaibb dâmboviţai jelöltjeinél még senki nem fog rá szavazni. Ráadásul saját német közössége is árulónak tekinti, a Romániai Németek Demokrata Fóruma, amelyet Nagyszeben polgármestere tizenegy éven át vezetett, elfordult tőle. Monica Macovei tervezett csendőrállama sem vonzza az embereket, Călin Popescu Tăriceanu pedig liberálisból hirtelen a szociáldemokrata Victor Ponta szekértolójává változott – feltehetően tehát sem az elárult liberálisok, sem a gyanakvó szociáldemokraták nem adják majd rá voksukat. Teodor Meleşcanu neve nagyjából kikopott a választók tudatából, amióta a Külső Hírszerző Szolgálatot vezeti, Cristian Diaconescut pedig jóformán senki sem ismeri.

Elena Udreát szívesen megszavaznák viszont az árvízkárosult falusi asszonyok, akik türelmetlenül várják az újabb tűsarkú topánkákat, amelyeket a kisgyermekek gólyalábnak használhatnak majd.