Székedi Ferenc: Belépő

„Örömteli pillanat, hogy a számos kiváló hazai és nemzetközi eredményt elérő csíkszeredai Tófalvi Éva biatlonos is belépett az RMDSZ Csíkszeredai Szervezetébe” – jelentette be Borboly Csaba területi elnök csíkszeredai sajtótájékoztatóján, majd hozzátette: az 1989 után felnőtté váló generációnak egyre nagyobb teret kell engedni, bátorítani kell arra, hogy beleszóljon a közösségi ügyekbe, részt vegyen az RMDSZ-szervezetek irányításában, tevékenységében. „Úgy gondolom, az ifjúságnak erőteljesebben kellene hallatnia a hangját, a városi szervezet közelgő tisztújítása kiváló alkalom a fiatalításra” – fejtette ki Borboly Csaba.

Tófalvi Éva a sajtótájékoztatón elmondta: a Szövetségben tevékenykedve is próbál eredményes lenni, akárcsak a sportban, továbbá a magyarok ügyéért fog dolgozni. „Tófalvi Éva nyitott, őszinte, határozott személyiség, akit érdekel közösségének sorsa, és akivel a területi nőszervezet is gazdagabb lett. A sportolóval a sikeres nők példáját is fel szeretnék mutatni” – hangsúlyozta Lőrincz Csilla, az RMDSZ Csíki Területi Nőszervezetének elnöke. A sajtótájékoztatón Tófalvi Éva biatlonos aláírásával támogatta Kelemen Hunor államelnökjelöltségét.

Ilyen és ehhez hasonló hírek jelentek meg az elmúlt napokban a nagy eseményről, mármint arról, hogy a kiváló sportoló, aki 2009-ben a Biatlon Világkupa ausztriai futamán sportpályafutásának legjobb helyezésével ezüstérmet nyert az egyéni indítású versenyben, aki világversenyeken az Eurosport közvetítéseinek jóvoltából éveken át nem csupán sok székelyföldi, hanem magyar és román téli sportrajongó szívét is megdobogtatta, elindult a közéleti pályán.

X. megállított az utcasarkon is megkérdezte: mi a véleményem arról, hogy Tófalvi elkezdett politizálni, méghozzá az RMDSZ színeiben?

Komolyabb téma ez – válaszoltam neki, majd megírom.

És most megírom.

Megírom mindenekelőtt azt, hogy Borboly Csaba téved. Mondjuk hozzám képest Tófalvi Éva valóban az ifjúsághoz tartozik, de különben nem. A 36 esztendős sportolóval ugyanis a szervezet nem fiatalít, hanem Lőrincz Csilla értékelésével kell egyetértenünk. Egy nyitott, őszinte, határozott személyiség, ha úgy tetszik a saját magyarságát mindig a maga helyén értékelő, kiegyensúlyozott és higgadtan gondolkodó sportelit-taggal lett gazdagabb a szervezet, aki egészen bizonyosan nem “meggyőző munka”, hanem saját döntése alapján tette meg ezt a lépést. Más hölgyek, a világ más tájain, ahol nem az utóbbi években erőltetik az egyenjogúságot, hanem az már régóta magától értetődően működik, harminchat évesen korban már miniszterek, pártvezetők, és más minden rendű és rangú vezető közéleti vagy szakmai tisztséget betöltenek.

Tófalvi Éva sok-sok sífutó kör megtétele után most kezdi ezt az újabb pályát. Nem korán, de még nem is későn. És RMDSZ-es szerepvállalásának jelképes értéke van.

Mindenekelőtt azért, mert teljesítményével, nem pedig szólamokkal vívott ki magának nevet. Olyan romániai magyar, akit a románok is elismernek. Ahogyan Romániában egyre inkább elismerik a románok mondjuk azt a romániai magyar rendezőt, színészt, képzőművészt vagy egyetemi tanárt, aki művészetével, tehetségével, tudásával képes akár nemzetközi szinten is bizonyítani, aki mindenekelőtt saját személyének, de saját országának és egyben magyarságának is megbecsülést szerez.

“Kisfiam, kislányom, neked, ha itthon valamit el akarsz érni az életben, jóval többet kell tanulnod, dolgoznod, mint másoknak” – lehet, hogy nem mindig szó szerint, de a legtöbb romániai magyar családban ezekkel a gondolatokkal bocsátják útjukra a fiatalokat, és nem kétséges: ahhoz, hogy egy romániai magyar élre törjön és nem egyszer jórészt román közegben vívjon ki magának elismerést, mint mondani szokás, keményen oda kell tenni a vállat.

Gyakran megkérdik, hogy azonos nyelv és azonos kultúra mellett mégis mi a különbség a magyarországi magyarok és a más országban élő magyarok között. Nagyon röviden: a küzdeniakarás képessége. Ami többek között a kisebbségi létből, saját országának és mindennapi valóságának az ismeretéből fakad. Nem holmi jól hangzó, de a jelennel köszönő viszonyban sem lévő fogalmak unos-untalan ismételgetéséből.

Persze, néhányan ebből is jól megélnek. De a romániai magyarok többségét nem ilyen fából faragták.

Tófalvi Évát pedig semmiképpen nem. Ezért lehet belőle kiváló közéleti ember. 

Kimaradt?