Nem példálóznék itt arról, hogy már hány háztartásban van számítógép, s hányan kapaszkodunk mindennaposan a világhálóba, köztudott tények ezek, miközben teljes mértékben átformálják éppen a nyilvánosságról és a közösségről alkotott fogalmainkat. Mert azért többezer éves szokások, emberi minőségek, kapcsolatok alakulnak itt virtuálisan – ugyanazzá. Pletyka, fecsegés, az emberi hülyeség tombolása, csak éppen egy szolgáltató igénybe vételével.

Most a mobiltelefonnal foglalkoznék egy kicsit. Nem emlegetem fel, hogy annakidején húszévi várakozás után lett telefonom, annyira elérhetetlen csoda volt, s azután négy-öt év alatt akkorát hódított a mobil, hogy már az lett a kakukktojás, akinek nincs telefonja. De még mindig a régi reflexek mozdulnak meg bennem, ha valaki jön szembe az utcán, egyedül, és beszél. Vagy hasonló szituációban megszólal a hátam mögött. Hogy odafigyelek, hogy válaszolni akarok, hogy megszólítottnak érzem magam. És csak lassan, későn veszem észre a fülbe akasztott kis készüléket vagy a száj előtt vékony dróton lógó mikrofont. Az illető mással beszél telefonon, én meg elszégyellem magam.

A hetvenes-nyolcvanas évek fantasztikus filmjeiben tűnt természetesnek, hogy a sisakba épített eszközökkel az űrben kommunikálnak szinkron módon a hősök, azután a kommandós, gengszteres filmekben is megjelent, hogy a fülükre kapcsolt szerkezettel együtt vannak a szereplők a bankrablásban vagy éppen az elnök megóvásában. Idehaza a taxisblokád néven elhíresült esemény volt az első, amikor egy jól szervezett kisebbség a kapcsolattartás akkor modern eszközeivel meg tudott bénítani egy országot.

A múlt hét egyik reggelén, megyek éppen munkába, amikor látom, hogy közmunkás csapat teszi rendbe a parkot. Színes kezeslábasba öltözött tucatnyi ember, kaszálnak, kivágják az aszályban elszáradt bokrokat, gereblyézik a városlakók eldobált szemetét, fölássák a gruppokat, s oda van készítve pár láda árvácska, hogy majd elültessék. Egy közülük, ahogy elmegyek mellette, áll a járdán, s beszél maga elé. A száraz vesszőket tőből vágjátok, a gereblyések az országút irányába mozogjanak, ott tudjuk majd földobni a teherautóra a szemetet, kicsit mélyebbre kérem nyomni az ásót... S akkor látom, hogy ő a főnök: mikrofonba beszél, a közmunkások fülében ott a hallgató, konferenciabeszélgetés funkció a flotta-telefonnal.

El tudtuk ezer évekig végezni az ilyesfajta munkákat együttműködve mobiltelefon nélkül is, de miért ne használnánk, ha már föl van találva?