A történet úgy kezdődött, hogy a nyolcvan esztendős Anna néni kapott egy nagyon szívélyes hangú, magyar nyelvű levelet. Ebben termékbemutatóra hívták meg a székely kisvárosnak abba az előkelő vendéglőjébe, ahol a nyugdíjas hölgy még soha nem járt. Kapott is az alkalmon: egyszer az életben legalább ő is benéz abba az étterembe és szállodába, amelyről a tömbházban lakó szomszédasszonya csodákat mesélt. A merész elhatározást tett követte, és a meghirdetett időpontban Anna néni több más társával, idős nőkkel és férfiakkal egyetemben megjelent a termékbemutatón, ahol fiatal és roppant udvarias fiúk és lányok vezették a helyükre, majd komoly arcú úriemberek beszéltek a saját anyanyelvén azoknak a különböző méretű edényeknek az előnyeiről, amelyek képesek az életet is meghosszabbítani, és ráadásul – roppant olcsón. Hiszen a főzéshez nem kell sem olaj, sem bármiféle más zsiradék, így a koleszterinszint meredeken zuhan majd lefelé, és a forró levegő úgy jön-megy a duplafalu edényben, hogy néhány perc alatt megfőzi mindazt, amire máskor legalább egy órát kellett várni. Következésképpen lehetővé teszi a földgázzal, vagy a akár a villanyárammal való takarékoskodást, márpedig Anna néni mindig retteg, amikor jönnek a számlák.

Kész nyeremény egy ilyen edénykészlet, annál is inkább, mivel itt és most, csakis itt és csakis most az induló árnak az egyharmadáért lehet megvásárolni. Anna néni nem is gondolkodott sokáig, és mivel volt egy kis megtakarított pénze, amelyet a kemény, téli hónapokra tartogatott, kedvezményes áron, három havi nyugdíjának értéke ellenében már magáénak is tudhatta a szépen becsomagolt és több nyelvű használati utasítást is tartalmazó termékcsaládot. Az is átfutott a fején, hogy bizony jót tenne a derekának a hőmérővel és fűtőszálakkal ellátott, infravörös és minden csigolyáját külön masszírozó, két konyhaszék ülőfelületének a nagyságával egyenlő matrac is, de azt már nem tudta megvenni.

Viszont a férfiak, azok igen. Hiába került egy ilyen szupervékony matrac legalább négyszer annyiba, mint a háromszor akkora méretű és kétszer olyan vastagságú hagyományos társa, nem sajnálták rá a pénzt. Ami nem is csoda, hiszen a csodálatos derékalávaló éjszaka, alvás közben is csökkenti a vérnyomást, megakadályozza a horkolást, és aki ezzel veti meg az ágyát, nem csupán jól alussza álmát, hanem hosszú távon még az agyvérzést is megelőzheti.

Anna néni és társai így szépen bevásároltak. Aztán néhány nap múlva néztek egy nagyot, amikor a helyi lap megírta, hogy a romániai rendőrség olyan csalók és szélhámosok nyomára bukkant, akik olcsó termékeket adnak el nyugdíjasoknak többszörös áron, de azt már nem tette hozzá, hogy akiket átvertek, azok hová forduljanak. Anna néni és társai méginkább elcsodálkoznak, ha néhány napra rá a világhálón olvassák a magyarországi sajtót, ahol több napi- és hetilap tette közzé, hogy az a férfi, aki segítőivel az egész iparágat elindította, hetente öt-hat millió forint tiszta hasznot zsebel be mások megkárosításából. A gyanútlan fogyasztókat – főként nyugdíjasokat –kis ajándékokkal, ingyen ebéddel csábítják el a termékbemutatókra, ahol aztán rábeszélik őket egy teljesen értelmetlen és túlárazott termékre. Például egy olyan edénykészletre, amelyet "akciósan" 70 ezerért árulnak, ám a valódi ára 3-4 ezer forint, ráadásul Kínában gyártják.

Tovább már én teszem hozzá: az iparág Brassóban és Szebenben nemrég bejegyzett cégeken keresztül Erdélybe is eljutott, és kopasztja leginkább az itteni magyar nyugdíjasokat, akik úgy vélik, hogy aki szépen beszél magyarul, az nem lehetet csaló.

Kedves Anna néni és társai, kérem jól vigyázzanak! A mai világban, nyelvtől függetlenül, akit lehet, azt becsapnak. A fogyasztói társadalom túl hirtelen zúdult ránk, nem mint az Egyesült Államokban, ahol már a tizenkilencedik században megtanulták egyik legismertebb mondásukat: ingyen sajt nincsen, csak az egérfogóban! Semmiképpen ne vásároljanak tehát digitális és energiatakarékos egérfogót, még akkor sem, ha saját maga keresi meg az egeret, és menetközben lecsapja a szúnyogokat! És főleg őrizkedjenek mindentől, ami úgy érkezik a postaládába, hogy nem számla, hanem ajándékot hoz! Vessenek rá egy pillantást, és gyorsan dobják el, még akkor is, ha úgy érzik, hogy ezzel megfosztották magukat az örök fiatalság titkától – vagy éppen a kereskedelmi nemzetegységesítéstől!