Látom, Bukarestben tüntettek az ott élő palesztinok vagy palesztin férfiak román(iai) hozzátartozói, akik idemenekültek, s közvetve belerángat(hat)ják a román közvéleményt, az utca bukaresti emberét egy teljesen idegen és távoli konfliktusba, legalábbis – egyelőre – érzelmi és látvány szinten... Tiltakoznak Izrael agresszív hadviselése ellen a Gázai övezetben.

Aligha tiltakoznának még itt, a viszonylagos távolból a Hamász agresszív és terrorszervezeti lényegéből fakadó politikája és stratégiája ellen, amely ezúttal is a palesztinok és zsidók fejére zúdította a vihart, a bombákat, a halált. Nem tiltakoznak a radikális iszlám szervezet módszerei ellen, holott azok legtöbbször a felszabadításra kiszemeltekre ütnek vissza. Eltűrik, hogy élőpajzsként tolják/tartsák maguk előtt a felfegyverzett harcosok a fegyvertelen civil lakosságot, szó nélkül elnézik, hogy a hadianyagot az iskolákban, közintézményekben halmozzák fel, hogy az izraeli válaszcsapásra a hiszékeny vagy olajzsarolásban megfélemlített világ és a lepénzelt média felsikolthasson fájdalmas hekubaként: íme a zsidó állam katonái és modern fegyverei miként irtják a békés palesztinokat. Tényleg békések, nem ők fognak fegyvert, rájuk az áldozat szerepét osztották ki.

S ha (ellen)tüntetnének, akkor az itt lapuló ügynökök, jófiúk, felbéreltek végeznének velük a szokott véres módszerekkel. Ahogyan az árulókkal végeznek a közel-keleti morál szerint, a Korán szelíd tanítását tartva szem előtt.

Suhancok provokálnak naponta bármit, ami izraeliül mozog, kőhajításban elsőrendű célzók, kár hogy ezt az tudást jó arab olajmilliomos uraik nem hasznosítják, mondjuk, egy verhetetlen palesztin kosár- vagy kézilabdacsapat összeszerkesztésére, kinevelésére.

Ugyanis a világ közvéleményét a terrorcselekményektől való rettegés, a kiszámíthatatlan, az el nem hárított, idejében fel nem derített és nem hatástalanított merényletek sokkal jobban feszültség alatt tarthatják, mint például a hosszú és unalmasan kanyargó béketárgyalások, amelyek eddig alig-alig hoztak látható eredményeket és a harcias pánarab nacionalizmus a belső bajokon úrrá lenni nem tudván, végső soron mindenért Izraelt és barátait teszi felelőssé.

Ha korábban a Szovjetuniót lehetett tételes felbujtóként megnevezni, mára Putyin Oroszországa sokkal inkább a saját Európa-ellenes politikájának dédelgetésével, nagyra növelésével van elfoglalva, a szeparatizmusok támogatásában merül ki a specifikusan orosz imperializmus. Ma az arab/palesztin világ maga is képes bárhol, ahol a muzulmán csöndes hódítás, a testvériség már lábát megvette, vagy kiszemelték erre a rendezett társadalmakat, olyan felfordulást előidézni, amely krónikus belpolitikai válságot szít, külpolitikai iránytévesztést idéz elő hosszabb-rövidebb távon, miközben – a világ álszentjeivel egyetértésben – folyamatosan ébren tartja a menekültek és menedékkérők kérdését, amivel kitartóan zsarolni lehet a liberális demokráciákat.

Azzal kezdtem, hogy pro-palaesztin tüntetést már láttunk. Szájtátiak bámulták a járdáról, gyakorló, alig álcázott antiszemiták és diktatúra-imádók, Kelet-rajongók támogatták biztatással és közbekiáltásokkal. A rendőrség a demokrácia szabályaihoz alkalmazkodva, hivatása magaslatán tartózkodva, már nem is fogcsikorgatva kísérte a menetet, nem háborgott a gyomra a palesztin zászlók láttán, holott lehetett volna nonkomformista olasz vagy bolgár zászlónak is tekinteni, hogy további hasonlóságok észlelésétől bölcsen megtartóztassuk magunkat.

Utat mutattak. Hiszen holnap majd a szírek, siíták és szuniták és az irakiak fognak a főbb városok utcáira vonulni, kérni fogják, hogy Kluzs-Napuszka, Tutha-Murha nevét írják ki a kalifa szent betűivel is, amit hamarosan meg is tesznek az udvarias hatóságok.

Csak egyféle tüntetést nemigen látunk – legalábbis Romániában ilyenről nem hallottam –: Izrael-párti tüntetést. Valószínűleg azért, mert akik odamentek (nősültek, házasodtak, dolgoznak, kivándoroltak tömegével, eladták őket, mint Józsefet a testvérei, szerencsére nem Egyiptomnak) Nyugat-Ázsia egyetlen demokratikus államából a bombázások ellenére sem kívánkoznak haza. Nagyon.