Fut egy reklám nagy gyakorisággal a televíziókban. Újabban már a hírműsorok sem tudnak meglenni reklám nélkül, de ez legyen a mi bajunk, ha még nem tudtunk leszokni a manipulált hírekről. Nem sok szót érdemel az említett promóció, csak éppen elgondolkodtat a hazai viszonyokat illetően. Kicsit más, mint amit ebben a műfajban látni szoktunk, egyetlen terméknév sem hangzik el benne, csupán felhívja a figyelmet a magyar gyógyszerekre.

Apám kereskedőként valami régi hagyományt követve az alkudozás egy pontján elsütötte gyakran azt a szófordulatot, miszerint patikaszeren vegyem be, amit ezen keresek. Úgy hiszem, hagyományosan, a patikaszer fogyasztása nem jó dolog. Nem azért, mert sokba kerül, hanem a legdrágább kincs, az egészség hiányát jelenti. De roppant nagy üzlet.

Másrészt van egy magyar iparág, amely nemzetközi szinten is megállja a helyét, és ez éppen a gyógyszergyártás. Legyünk büszkék rá? Legyünk. (Ám ez nem jelenti azt, hogy le kellene néznünk az oláh, rác vagy tót gyógyszeripar teljesítményeit.)

A patikában valaki átvesz a reklámban egy kis fehér dobozt, amilyenek a gyógyszeres csomagolások, rajta a piros-fehér-zöld meg a felirat: magyar gyógyszer. Egyszerűen kíváncsi lennék, mi ennek az értelme. Csak van neki. Pénzbe került a kisfilm gyártása, és a kereskedelmi televíziók főműsor-idejében nem olcsó a reklám.

Remélem, nem kell bizonyítanom, hogy jártam már orvosnál, írtak nekem receptet, vásároltam már gyógyszert patikában. Ám egyszer nem merült fel bennem, hogy magyart vegyek, éppen úgy, mint gépkocsi vásárlásaim idején, bár utóbbi jóval ritkábban fordult elő. Nem tudom, más hogy van vele, én csak úgy találkozom gyógyszerrel, hogy az orvos felírja, én meg kiváltom. És eszem ágában sem merült soha föl, hogy rendelhetnék, vagy beleszólhatnék a receptírástól a kasszáig tartó folyamatban, hogy, bocsánat, én valami magyart szeretnék. Ha már azok vagyunk.

Próbált indulni korábban mozgalom, bolthálózat, hogy magyar ember magyar terméket vásárol, aztán ezzel fölvirágoztatjuk a magyar ipart meg a vállalkozásokat, és ettől milyen jó lesz nekünk. Behaltak sorra az ilyen kezdeményezések, mert egyik oldalról mindenféle őshonos termékekről kiderült, hogy Szlovákiában, Ausztriában gyártják, másokról meg, hogy messziről csak idehozzák, kap egy piros-fehér-zöld szalagot, s máris magyar lesz. És arról se feledkezzünk meg, hogy a multinacionális kereskedőláncok egyszerűen hozzák mindenfelől azokat a zöldségeket például, amelyek a magyar kiskertekben is megteremnének, s jóval olcsóbban adják, mint amennyiért mi elő tudnánk állítani. Hogy legyünk így nemzeti érzelmű vásárlók? Kivel harcoljunk?

Mégis mitől magyar a gyógyszer? Lehetne gyártani bizonyára hazai bányákból kitermelt kalciumból, dolomitból, cinkből meg nyomelemekből. De ha üzleti alapon működik a gyártó, akkor a piacon szerzi be az alapanyagot, és attól vesz, aki két fillérrel olcsóbban adja a vagonnyi tételt. Lehetne magyar a tulajdonos, de a cégek bizony részvénytársaságok, kinn vannak a tőzsdén, ma ez a tulajdonos, holnap az. Magyarországon működnek, biztosítanak munkahelyet, itt adóznak, és a hazai piac igényeit is kielégítik, ami nem utolsó szempont. Ugyanúgy, mint az Opel, az Audi meg a Suzuki.

Nem tudjuk, hogy mi a bajunk, bizonytalanok vagyunk értékeinkben, rossz a valóságképünk, szorongunk, tájékozatlanul hangoztatunk véleményt, frusztrálódunk, szenvedünk Európa közepén.

Vásároljunk magyar gyógyszert!