Hiába unom már az erdélyi magyar politikai csörtéket, nem tekinthetek el attól, ami az utóbbi napokban Háromszéken történik, s amit – pártszimpátiától függően – van újság, amely A szétesés szélére sodródott a háromszéki EMNP címmel, van, amely az RMDSZ-re cserélik a Néppártot címmel tálal olvasóinak. Ép még, vagy épp csak megvan?

A tény: néhány háromszéki néppártos, és nem a közpártkatonák, hanem a vezérek közül, RMDSZ-közeli munkát vállaltak, illetve támogatásukról biztosították a szövetséget.

Ennek több oka van. Ám az ok legkevésbé az, amit az EMNP vezetése és választóinak kemény magja állít: az árulás. Helyükbe én csínján bánnék a vörösinges, gerébes hasonlattal, hiszen maguk az EMNP csúcsvezetői voltak azok, akik a fundamentalista támogatók mai logikája szerint árulást követtek el. Csak a fiatalok nem emlékezhetnek arra, az idősebbeknek emlékezniük kell, hogy az EMNP elnöke, Toró T. Tibor vagy alenöke, Papp Előd, továbbá Szilágyi Zsolt is ott volt az RMDSZ második vagy harmadik vonalában, de közülük ketten is az RMDSZ parlamenti frakció soraiban ültek. Ha elfogadjuk azt, hogy az EMNP mai elöljáróinak joguk volt kiábrándulni az RMDSZ-ből, ahol számukra nem termett elég széles babér, és átállhattak a deklarált ellenfél táborába, akkor ezt a lehetőséget az EMNP vezetőitől sem tagadhatják meg!

Ráadásul a háromszéki EMNP egyik tervezőjének és a szervezet sikeres építőjének, Nemes Elődnek – nem egyedi – esete nem az árulást, hanem az EMNP vezetőinek politikai kannibalizmusát példázza. A már-már az RMDSZ elleni osztályharcra berendezkedett párt vezetői közül néhányan a Formula-1-es szindróma tüneteit mutatják. Azaz legnagyobb ellenségüknek saját csapattársukat tartják, ezért aki valamit elér, arra ferdén néznek, amíg egészen ki nem nézik maguk közül. Aztán árulót kiáltanak… Bizalmatlanságra pedig pártot sem lehet építeni, nem hogy korszerű társadalmat.

A másik ok, amiért néhány EMNP-s vezető elhagyja a pártnasszádnak tervezett, de csónakként hánykolódó politikai szervezetet, éppen az irányvesztés. Az EMNP védnöke magánügyeivel van elfoglalva, magánügyként tekint az EP-jelöltségre is. (Félreértés ne essék, Tőkés László komolyan gondolja az erdélyi magyarság brüsszeli képviseletét, csakhogy támogatást nem annyira az EMNP-től, hanem a Fidesztől remél. Indítása a magyarországi listán valószínűbb és esélyesebb is.)

A pártelnök, Toró T. Tibor diskurzusa továbbra is kimerül az RMDSZ-döntések helyességének megkérdőjelezésében, és abban, hogy folyton valamiféle nagy erdélyi magyar egység szükségességét lebegteti meg a választók előtt. E két politikai idea azonban eleve összegyeztethetetlen, valami olyasmi, mint harcolni a békéért.

Az EMNP a tagjai szerint is hosszú ellenzékiségre van utalva, amely nem jár tisztségekkel, lehetőséggel, hogy megvalósítsák terveiket elöljárói. Márpedig a zoon politikon olyan emberfajta, hogy kizárólag e kettőre, néha egyszerre mindkettőre vágyik…

A harmadik ok, hogy az EMNP már nem a Fidesz kizárólagos stratégiai partnere Erdélyben. Körvonalazódik a Fidesz–RMDSZ együttműködés a magyarországi és az EP-választások sikere érdekében. Ez azt is jelenti, hogy a Fidesz nem teljesen elégedett az EMNP munkájával, sőt, beismeri, hogy az RMDSZ jobban teljesít. Ha hátat nem is fordít az EMNP-nek a magyarországi főkormánypárt, de egy-két lépésre azért eltávolodik tőle. S aki távolabb kerül a tűztől, az akár rá is fázhat… Ráadásul nem csak fineszes, hanem akár fideszes üzenet is lehet, hogy lám, az erdélyi Magyar Polgári Párt bezzeg tud érdemben tárgyalni az RMDSZ-szel.

Bonyolult dolog ám a politika! Maradjunk ennyiben, ne idézzem most Hofit, akinek erről keményebb volt a véleménye… Mint mondtam, unom is már, nem is foglalkoznék vele, ha nem hinnék úgy egyesek, hogy a politika nagy játék. Márpedig ha játék, és játszanak vele, akkor veszélyessé is válhat.

Olvasom, hogy az EMNP vezetői szerint a párt nem meggyengült az utóbbi napokban, hanem megerősödött. Olyannyira izmosodott, hogy most már nem is tartják kamikázé akciónak az önálló indulást az EP-választásokon. Esélyünk van mandátumot szerezni! – mondják az EMNP elöljárói. Nekem óhatatlanul eszembe jut a 6:3. Nem a Wembley stadionban elért, hanem a hazai parlamenti választásokon meg sem közelített.

Az EMNP nem haszontalan. Alkalmat nyújt az összehasonlításra. Egyelőre sajnos csak a három erdélyi párt teljesítményének összevetésére. Az EMNP-nek azonban alkalmat kell találnia eddigi munkájának kritikai elemzésére, a tanulságok levonására. Ezek közül a legfontosabb: nem az RMDSZ, az MPP ellen, hanem mellett kell alternatívát kínálnia az erdélyi magyar társadalom gondjainak megoldására. Valós alternatívát.