Furcsa új divat a tengerentúlon: csapatban bátor fiatalok játsszák a knockout game-t (lefordítva: leütős vagy kiütős játék), megközelítenek valakit az utcán, lehet öreg, beteg, akárki. Aztán a lényeg: egyetlen ütéssel a földre küldeni, mint a bokszban, váratlanul az áldozatot. Lehet ütni arcba, nyakra vagy gyomorszájba. És akkor az igazi, ha a haverok fölveszik a telefonjukkal, s ki lehet tenni valamelyik közösségi oldalra, hogy mekkora nagy júzerek vagyunk.

Nem bírtam egyet sem végignézni az ilyen típusú videókból, az én hibám, de erős a gyanúm, hogy kigyúrt, kétméteres, erőteljes áldozatai nemigen vannak a játéknak. Pedig úgy lenne fair a play.

Ha azt mondom, botrányos, értelmetlen, erkölcstelen, felháborító – jelent ez még valamit? Amerikában a fiatalok nem tudják már mit csináljanak jódolgukban, és a hanyatló Nyugat dekadens tendenciáiról értekezni (szemben a mi öntudatos, hazafias ifjúságunkkal) szintén lejárt lemez.

Kerülni szeretném azt a látszatot, miszerint az áldozati szerepre kárhoztatott tiltakozik erőteljesen az ellen, hogy az európai kultúrába is importálódjék ez a fajta játék, és éppen el szeretném rontani a mások szórakozását generációs hátsó szándékkal. Szó nincs róla. Inkább azzal érvelnék, hogy az öreg kontinensnek másfajta hagyományai vannak, amelyekben, ha megpróbálkozunk az importtal, szinte biztosra vehető, hogy olyannyira átalakulnak a szabályok, amennyire csak lehet, és kitalálói sem ismernek majd rá. Itt évezredes kultúrbölcsők ringanak, itt született a görög hagyomány, a kereszténység, és a humanizmus is itt lelt táptalajra utópisztikus agyvelőkben.

Természetesen mifelénk sem ismeretlen az olyanfajta utcai küzdősport, amelyben a jelentős túlerővel rendelkező fiatal (erős, kalandvágyó) csapat megtámad valakit az utcán (otthonában), jól megverik (megerőszakolják, megölik, kifosztják), majd otthagyják a vérébe fagyva, és ezt jó mulatságnak, férfimunkának tekintik. Afféle hivatástudattal művelik. Az évezredes civilizációs múlt nem hagyható figyelmen kívül, errefelé nem véletlen kiválasztással és alkalomszerűen támadnak meg valakit, hanem az igazságnak jelentős szerepe van a verésben.

Ugyanis, errefelé, igazságosztás jelleggel működik a másik megverése. A leütött (lelőtt, megvert, összerugdosott) ember maga tehet arról, hogy kiváltotta maga ellen a jogos indulatot. Európában ismeretlen az, hogy valakit csak úgy, ok nélkül bántsanak.

Itt zsidónak, cigánynak, buzinak, azonosíthatóan bűnösnek, születéstől megbélyegezettnek kell lenni, hogy a jogos indulatot kiváltsuk magunk ellen. És ettől kezdve – nem kell ezt feliratozni a közzétett videókon – úgy is látszhat, mintha Európában is csatlakoztunk volna az új nemzetközi hülyegyerek sporthoz.

Pedig nem. Mi azt folytatjuk, amit mindig is csináltunk.