Normális óriásplakát, egyszínű kékre festve, s még fölül odaírva: Az ég kék. Stimmel, mondja az ember, és továbbhajt. Reklám, minimalistára véve, de egy-két perc is eltelik, s még mindig azon töprengek, ki és mit akar üzenni nekem. Nyilván, nem Einstein szellemi színvonala van megcélozva, a plakát az utca emberének szól. Kell valami ötlet, humor, női forma, ami megállít, kiemel a tucatból.

Azután, Budapest felé utazva, még jön egy olyan, amin fűcsomó van, és azt közli, hogy a fű zöld. Mértéktelen intellektuális önerővel összekapcsolom a két információt, sőt hazaútban meglátom a harmadikat: Az élet csodálatos. Egyetértünk.

Most akkor majd, a hosszabb-rövidebb beetetési időszak után, a várakozásnak megfelelően, megjelenik a plakátokon a termék. Ami elé várakozással tekintettünk. Profi módon felépített reklámkampány. Várakozó állásponton vagyok. S mivel fogalmam sincs, mit reklámozunk, bátran beleírom az újságba.

És elindul a kreatív elme, mit készíthet elő a felépített várakozás.

Kormánypárti propagandát, például. Keressük azt a nemzeti (korábban szociális vagy emberi) minimumot, amiben egyet lehet érteni mindenkinek. Az alkotmány meg a törvénykezés olyan elvont és megfoghatatlan dolgok. Valamiben meg kell egyezni, hogy tovább működhessen az urambátyám, korrupt világrend. Szavazni is úgy megy a többség, hogy a fess, rokonszenves fiúk nyerjenek a rosszarcúak ellen. Bár nehéz azt elhinni, hogy az egyik oldalon csoportosulnak a hibátlanok, a másikon a gyűlöletesek.

A kormány közli azokat a megfellebbezhetetlen igazságokat, amelyekben egyet lehet érteni, a hívek lelkesen csatlakoznak, akik megkérdőjelezik, azok meg nem tekinthetők normálisnak. Választottál? Igen. Többség van? Igen. Akkor mit akarsz? Nem csodálatos az élet?

De az is lehet, hogy az ellenzék mozdult meg. Reményteljes zsenialitással elébe mennek a többség új várakozásának. Bármit is tesz az a korrupt, rövidlátó hatalom, az ég kékjét, a fű zöldjét és az élet csodáját nem tudják bántani.

Elrontanak mindent, amihez hozzáférnek, de nekünk megvan a civil, külön bejáratú világunk, távol a politikától – és nem hagyjuk magunkat befolyásolni olyan primitív hatalmi demagógiával, amivel a mostaniak nyomják tele a médiát. Átlátunk a hazugságokon, csak össze kell fogni a jóakaratú embereknek, és akkor úgy elküldjük ezeket, hogy nyomuk se marad! A fű zöld, az élet maga a csoda! És jöhetnek a reményteli új erők.

Tartok attól, hogy mosópor vagy mobiltelefon lesz a vége, mert mi másban lenne annyi ígéret (és profit), amennyi zölddé teszi a füvet ebben az aszályos évben, és kékre festi a gyűlölettől haragos eget fölöttünk.