Kereken háromnegyed évszázada volt a Kristallnacht, a náci vérengzés, a holokauszt „belépője”.

Egy Franciaországban szolgáló német diplomata meggyilkolása miatt megtorlásként elrendelt, központilag – Joseph Göbbels által, Adolf Hitler engedélyével – megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erőszakhullám Németországban 1938. november 9-10-én: így írja le a tömör összefoglaló a pogromot. A zavargások során több tucat zsidót megöltek, zsinagógák és zsidó üzletek százait rombolták le, gyújtották fel. A rendőrség nem avatkozott az eseményekbe. A Kristályéjszaka nevét a betört kirakatokból szertehulló szilánkokról kapta.

Hetvenöt év múltán, napjainkban fokozódó mértékben, napról napra explicitebben erősödik az antiszemitizmus. Magyarországon kirívóan ez történik, Magyarország az élbolyban, a világ antiszemitáinak szemében ebből a szempontból „jól teljesít”.

Magyarországon Horthy Miklós, aki "Hitler szövetségese volt", az utóbbi időben "valamiféle újjászületésen" megy át; " tucatnyi" emléktábla, szobor és utcaátnevezés után most Budapest közepén "egy kálvinista templomban" avatták fel szobrát, "a szélsőjobboldali Jobbik támogatásával". (Az idézőjelek azt jelzik, hogy a beszámoló egy tekintélyes lapban, a The Economist hasábjain jelent meg.) Időközben – bár ez hazai magyar sajtónkban nem túl sokan kommentálták – az Egyesült Államok erélyesen elítélte a náci-szövetséges Horthy Miklós mellszobrát felavató pártot; erre a Jobbik nyilatkozatban kérte ki magának, hogy az USA „beleavatkozik Magyarország belügyeibe”. Ezek szerint Magyarország belügyéről van szó – és akárha egy hivatalos tiltakozásról a „beavatkozás ellen”. (A magyar kormány – arra hivatkozva, hogy a kormánypártok már megtették – nem foglalt állást. Szerencsére a magyarországi keresztény egyházak példamutatóan megtették.)

A kormányzónak, aki „ezeréves története legnagyobb katasztrófájába vezette Magyarországot” egyre több híve van. Nálunk is. Az egyházaink antiszemitizmussal szembeni következetes kiállásai ellenére! Számunkra fontos fórumokon hazánkfiai is „megvédik”, mentegetik Horthyt, mérlegre állítják tévedéseit és érdemeit.

Ehhez most egyetlen adalék: Horthyt Nürnbergben valóban nem minősítették háborús bűnösnek és nem ítélték el (tanúként hallgatták ki, nem vádlottként, hetvenhét/hetvennyolc éves volt, emlékezete már ki-kihagyott); tény az, hogy lényeges különbség volt a hitleri fajelméleten alapuló, tömeges deportálásokat és kivégzéseket eredményező antiszemitizmus és Horthy „fajvédő”, jogkorlátozó antiszemitizmusa között; ám tény az is, hogy végül Horthy mégis szabad kezet adott a kormánynak (közvetve a csendőrségnek) a zsidórendeletek terén. A Horthy-korszakban legálisan működött a hírhedt MOVE, a Magyar Országos Véderő Egyesület nevű antiszemita, jobboldali félkatonai szervezet. (Emeljük ki a ’félkatonai’ szót?) Az pedig, hogy a Nürnbergi perben Horthy Miklóst nem ítélték háborús bűnösnek – hadd tudják meg az ádáz antikommunisták is! –, nem másnak, mint személyesen Joszif Visszarionovics Sztálinnak volt köszönhető. Hogy pontosan miért tette, legjobban ők ketten, Horthy meg Sztálin tudták (lehetetlen nem gondolnunk a Don-kanyarra, a sztálingrádi csatára, a mérhetetlen emberveszteségre), utóbbi felmentő indoklása az volt, hogy előbbi „öregember már”, és „mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén”. Hát igen...

Valóban, ismert Horthy Hitler-ellenessége, a belpolitikában pedig nyilaskeresztes-ellenessége. De akkor is szövetséges volt, ez határozta meg politikai tevékenységét és felelősségét.

Visszatérve azonban a Kristályéjszakára, ennél is többről van szó. A be nem hegedő sebekről, eltorzított tudattartalmakról. Mai emberek millióinak múlthoz való viszonyulásáról, ennek manipulálásáról.

Fontosak a tanulmányok, a statisztikák, a nyilatkozatok, a legfontosabb azonban mégis az, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Vannak bűnök, amelyek alól nincs felmentés! Hát még (túl)rehabilitálás!

Antiszemita, zsidózó, embertelen múltat és közszereplőket eszményítő kortársaink: valóban el tudjátok képzelni – felebaráti szívvel és kristálytiszta logikával – annak a korszaknak, annak a szellemnek és azoknak a bűnöknek az újra-eljövetelét?