Nem vagyok én bakancs, vagy bármilyen színű ingben masírozó gárdisták megszállottja, csupán a méltányosság kedvéért gondoltam úgy, hogy ezen a héten is róluk írok. Szidtam már őket eleget, azt hiszem, elérkezett az idő, hogy néhány jó szót is írjak róluk.

Vonakodás nélkül beismerem, hogy a mi gárdánk – nem a jogerősen felszámolt Magyar Gárdára, hanem a jogerősen létező Új Magyar Gárdára gondolok – bizony nem mindennapi, holmi frusztrált szélsőséges fanatikusok gyülekezete. Unikum, igazi magyar védjegy, olyan, mint a magyar narancs – kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk.

Van ezeknek a fiúknak (meg lányoknak, nehogy már diszkriminálnám őket, láttam a felvételeken, hogy vannak ám lánglelkű honleányok is közöttük) humoruk, ami azért, mi tagadás, a többi náció újfasisztáira nemigen jellemző.

A mi bakancsosaink a hétvégén gondoskodtak a nemzeti kabaréról, arról, hogy az állandóan lógó orrú, sírva vigadó magyarnak legyen oka végre nevetni is. És sikerült. Úgy átverték a bíróságot és a terrorelhárítást, hogy öröm volt nézni, művészi szintre emelve ezzel a korábbi kevésbé látványos átverések sorozatát.

Kezdték azzal, hogy jól megvezették a bíróságot. A Magyar Gárda betiltása után hagyományőrző egyesületként sikeresen bejegyezték az Újat, törvénytisztelően még a kifogásolt fekete bakancs-fekete nadrág-fehér ing-fekete mellény egyenruhát is elhagyták.

Én ugyan nem látom a régi és az új szerelés közötti különbséget, de valószínűleg ez a mellény már nem jobbról balra, hanem balról jobbra gombolódik, hiszen a magyar bírák éles szeme semmi kifogásolnivalót nem talált benne. Mint ahogy abban sem, ahogyan kistestvéreiket létrehozták, természetesen hasonló jogkövető egyesületekként, mint például a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület és társaik, akik aztán igazán nem gárdisták, nekik nem fehér az ingük és fekete a mellényük, ők talpig feketében riogatják Magyarország roma lakosságát.

De az igazi teljesítmény a szombati volt. A budapesti Hősök Terén az új bakancsos testület a betiltott régi öt éves születésnapjára emlékezett. Engedéllyel persze. A rendőrség ugyan tett egy próbálkozást a rendezvény betiltására, de a magyar jogállamban nem lehet ám csak úgy egyszerűen betiltani valamit, megfosztani bárkit is a szólás és gyülekezeti szabadság alapvető emberi jogától.

Lépett is időben a bíróság, felülírta a rendőrségi akaratot, a fehér ingesek pedig méltón ünnepelhették önmagukat. Merthogy van annyi eszük, hogy nem hagyományőrző egyesületük kérte rá az engedélyt, hanem egy magánszemély, akinek ugyebár emberi jogai szentek és sérthetetlenek. És ha már évforduló, legyen az felejthetetlen – új hagyományőrzőket is avattak.

Ezt azért mégsem lehetett a Hősök Terén, vidékre vitték az eseményt, ne maradjon ki senki az élvezetből. A nem is olyan rég ünnepélyesen útjára indított magyar Terrorelhárítási Központ azonban, amelyet a rosszmájú magyar ballib média csak Orbán magánhadseregeként aposztrofál, résen volt.

Épp szombaton, egy kőszegi rendezvényen, ahol a miniszterelnök és a fél kormány fellépett, a fő terrorelhárító elmondta, hogy Európa legütőképesebb és legprofibb testülete ők. Tetszik tudni, ezek a fiúk is bakancsban járnak, fekete a ruhájuk és még időnként maszkot is húznak a fejükre, de ők a jó bakancsosok. Azok, akik kellenek, és mindenhol vannak is ebben az általános terrorfenyegetés alatt élő világban.

Szóval ezek a vérprofi jó bakancsosok előre kinyomozták, hogy a rossz bakancsosok Csókakőn akarnak avatni, és miközben főnökük Kőszegen fotózkodott a nemzet miniszterelnökével, többszáz terrorelhárító lerohanta a kis falut. Volt csodálkozás és riadalom arrafelé, fogalmuk nem volt a lakosoknak, mi várhat rájuk, mitől akarják ezek a jóemberek megvédeni őket.

Nos, semmitől, mert a rossz bakancsosok eközben Dunaújvárosban avatták fel vígan új tagjaikat, kiérdemelve ezáltal a Vicces Gárda megtisztelő címet is. A fiúknak volt annyi sütnivalójuk, hogy jogállam ide vagy tova, sejtették, hogy lehallgatják őket (ami ellen azóta már tiltakoztak is), és telefonos szervezkedéseik során Dunaújváros helyett következetesen Csókakőt emlegettek. Ezek után már csak abban reménykedhetünk, hogy a robbantásokra szakosodott tényleges terroristák kevésbé vicces kedvűek és hiányzik belőlük a magyar furfang.

De ha már a jó bakancsosok is szóba kerültek, akkor hadd mondjam el, hogy ők is egyedülállóak. Mármint nem maguk a fiúk, hanem a vezetésük. Nemrég történt, hogy a magyar sajtószabadság jegyében zavartalanul működő Szent Korona Rádió a honlapján közzétett egy fotót helyszínen intézkedő terrorelhárítóról, veszélyeztetve ezzel a férfi életét és munkáját.

A központ vezetője, Hajdú János, Magyarország első számú terrorelhárítója, levélben kérte a rádiót, távolítsa el a fotókat a honlapról. A levelet az impresszumban feltüntetett főszerkesztőnek, Ostenburg-Moravek Gyula főszerkesztőnek címezte.

Egy terrorelhárítónak nem kell történelemtudósnak lennie, de jó megfigyelőnek, azt hiszem igen. A magyar szuperközpontnak nem tűnt fel, hogy az impresszumban a több évtizede halott, hírhedt magyar fasiszta főszerkesztő mellett olyan szerkesztői nevek szerepelnek, mint Zrínyi Miklós, Rózsa Sándor, Szilágyi Örzsébet, Sobri Jóska, Savanyú Jóska, Prónay Pál, Patkó Bandi, Marcus Aurelius, Dobó István, Hunyadi János, Zrínyi Ilona stb.

(Az 1884 és 1944 között élő Ostenburg 1932-ben Prónay Pállal együtt alapította meg a Magyar Országos Fasiszta Pártot. Parancsnoka volt annak a különítmények, amelynek tagjai 1920-ben meggyilkoltak két szociáldemokrata újságírót, Somogyi Bélát és Bacsó Bélát.)

És mit ad Isten, a megidézett szellem válaszolt is Hajdúnak „Szíves levelét megkaptam, bár igen körülményes volt számomra eljuttatni, tudniillik hősi halált haltam jópár éve, azonban a mai magyar hazafiak mindig megidézik szellememet, így visszajárok kísérteni a balliberális hazaárulók legnagyobb bánatára."

És Magyarország legnagyobb szégyenére, tenném hozzá. Mert pestisen szólva, ez így együtt – legálisan masírozó bakancsosok, bugyuta terrorelhárítók, gyilkos fasiszták emlékét éltető, szabadon sugárzó rádió, gyalázkodó-uszító kuruc.info és barikad.hu - már több mint ciki.