Baján volt egy időközi önkormányzati választás, amelyet némely résztvevők, pártemberek, újságírók és más kétes egzisztenciák kikiáltottak előzetesen a 2014-es választások főpróbájának. Ezen hatalmasan felbuzdulva gyomorforgató karaktergyilkos kampányokat folytattak az aktivisták, volt libázástól Orsósviktorozásig minden, ahogy ezt kell, ha komolyan gondoljuk a tízutcányi városrész jövőjét. Ehhez képest részt vett a szavazásra jogosult lakosság harminc százaléka, merthogy ők ennyire gondolták fontosnak.

Az egész cirkusz azokat a kedélyes időket idézi, amikor Jókai és Mikszáth is képviselők voltak, s megírták, hogy micsoda jópofa trükkökkel lehetett elhozni a pártnak egy-egy körzetet. Akkoriban még úgy rétegeződött a társadalom, hogy volt a nadrágosok kasztja, amely adta az urakat, hivatalnokokat és egyéb ingyenélőket, s volt a nép, amely valamiféle elcsalt, megbundázott, úri huncutsággal megszabályozott választásokon legitimálta a demokratikus rendszert. Utóbbi buta és átverhető, szegény és némi alkohollal befolyásolható nép volt. Azután kormánypárt és ellenzék jól fizetett mamelukok seregével biztosította a népképviseleti elveket az ország házában. Béke volt, nyugalom, kedély, kártyapartik – és hárommillió koldus.

Hangosan hőbörög és lázong az ellenzék, szoros eredmény esetén mindig a vesztes, aki csak pár szavazattal maradt le a győzelemről, és emleget csalást, listákat, láncszavazást, videók kerülnek elő, amelyeken autókkal szállítják a felettébb tudatos választói rétegeket egyenesen a szavazás helyére, ami nem tilos, csak éppen gyanús. És mélyreható elemzések születnek arról, hogy tulajdonképpen a vesztesek a győztesek, másik oldalról: mindenki tehet egy szívességet, aki kételkedik a győzelmünkben. És nagyon távol vagyunk attól a cinikus bölcsességtől, amivel a nagy palóc szemlélte ezt a szemfényvesztést.

Mert lényegében akkor sem volt nagyon más a világ, egy urambátyámos feudál-kapitalizmus, Európától elmaradott vidékiség, ahol a magyar nem enged a negyvennyolcból, forradalmár és Kossuth Lajos elkötelezett híve, de ez nem akadályozza abban, hogy Ferencjóska apánk legszebb katonájaként danoljon egyet a korcsmában. Ez a bonyolultnak tűnő világkép nagyon is egyszerű, szeretjük azt, aki fizet egy kört. Más jó alig van az életben, ez is csak ritkán.

Hogy eközben egy kivételezett kaszt törvényeket gyárt, közbeszerzéseket nyer, szociálpolitikát folytat, trafikot oszt, jótékony közmunka programot indít a szegényeknek, iskola- és egészségügyet intéz, tilt és támogat, ahhoz mi nemigen értünk, semmi közünk hozzá, csak azt látjuk, hogy szépen gyarapodnak, és a mi fajtánk, nem pedig idegenek. Ezer év óta így megy ez, büszkék is vagyunk rá roppant mód.

A cikk megírása után történt, hogy a bíróság bizonyítottnak látja a csalást a bajai választáson, s ítélete szerint a kérdéses körzetben meg kell ismételni a voksolást. Vélemény rovatunk kritikai alaphangján ez mit sem változtat. Talán annyit, hogy valóban a 2014-es választások főpróbája lesz Bajából…