A régi rendszert idézi – olvasom a baljós mondatot a Nemzeti Pedagógus Kar létrehozásáról szóló egészen friss kommentárban. Magyarországon megint létrejött egy intézmény az erőltetett központosítás („centrális erőtér”!) jegyében, amely lehetőséget ad rá, hogy „az iskolákban beinduljon a spicliskedés, az állam keménykedjen, parancsolgasson és kénye kedve szerint bánjék” a tanerőkkel; hírek szerint „kifejezetten Orbán Viktor kérte a tanárok megregulázását, hogy vezényelhetők, kézben tarthatók legyenek”.

A régi rendszert idézte Strasbourgban az európai parlamenti vitában Orbán Viktor is, kétszeresen. Egyfelől – ismét – lekommunistázta, leszovjetuniózta az európai demokrácia alapintézményét, másfelől a régi rendszert idézi kormányának eddigi több intézkedése, amit pozitív elemeiben érvként felidézett (mintha azokért vették volna elő, nem pedig a jogállamiság lerombolásáért), az államosításoktól az élet minden területének kisajátításáig, a korrupciótól a centralizációig. Számunkra, sajtósok számára például az idézi leginkább a régi rendszert, hogy az egyeduralkodó médiaintézmény élére egyszínű Fidesz-vezetés került (kilenc évre!), folyik a cenzúrázás és az újságírók megfélemlítése, a média lebutítása, ellaposítása. (Némi reménykedésre ad okot, hogy éppen a végsőkig talán nem lehet elmenni: Áder János államfő visszadobta azt az alkotmánymódosítással összefüggő tövénycsomagot, amely lehetőséget adott volna arra, hogy a médiahatóság elnökhelyettese rendeletet alkosson.)

Az Európai Parlament Tavares-jelentésről szóló vitáján, közvetlenül Orbán Viktor szokott lendülettel és belső meggyőződéssel előadott hozzászólása után egy hollandiai zöldpárti képviselő azt mondta, az egész Kafkát idézi. Nyilvánvalóan Franz Kafka prágai német zsidó íróra, A per és A kastély szerzőjére utalt, az abszurd és kínos-nyugtalanító helyzetek és hangulatok mesterére. A magyarországi „unortodox” intézkedések, a vállaltan irracionális döntések, az eszement giccses nemzetieskedés és a kultúra megszállása bennünk is jóideje kialakították ezt az érzést.

A Tavares- jelentésről Orbán jellemzően szót sem ejtett, nemhogy annak állításait cáfolta volna. Másról beszélt, mint ami fel volt vetve. Egy üde kitérőt leszámítva: amikor a magyar kormányfő azt mondta, hogy országában az antiszemitáknak ő a legfontosabb célpontja. Ez tetszett, hiszen nem csupán oldotta a hangulatot a kérdés körül, de reménnyel töltött el, hogy Bayer Zsolt és társai nekiesnek a vezérnek – szokott így kezdődni.

Amúgy az elterelés, a másról beszélés – gondoljunk a román államelnök felfüggesztésének kísérleteire, amikor az össznépi vitában mindenről szó volt (az ellenfelek viselt dolgaitól a parlament leredukálását célzó deus ex machina népszavazásig), csak a saját alkotmánysértéseiről nem – bevált szokása a politikusoknak: egy bizonyos szint alatt. Az Európai Parlamentben már nem megy, valószínűleg. (E sorok írásakor még nem történt meg a szavazás.)

Mindenesetre az Amnesty International (AI) és a Human Rights Watch (HRW) tegnap közös levélben kérte az Európai Parlament képviselőit, hogy szavazzák meg az EP szakbizottsága által elfogadott jelentést. Olyan további illetékes tekintélyekre hivatkozik az AI és a HRW, mint a Velencei Bizottság, az ENSZ emberi jogi főbiztosa, az ENSZ lakhatással, szegénységgel és emberi jogokkal foglalkozó különmegbízottja, valamint az EBESZ médiaszabadságért felelős képviselője.

Hosszan lehetne idézni a szakemberek aggályait a magyar alkotmányos és törvényi fejleményekkel kapcsolatban – ha nem is a hazai magyar sajtóban, de fellelheti őket az érdelődő olvasó. Más tekintetben is különösen figyelemre méltó például Jakab Attila tanulmánya a Le Monde diplomatique magyar kiadásának (magyardiplo.hu) oldalán, amelynek a kérdést tágabb összefüggésbe helyező végkövetkeztetése: “Az Európai Néppárt számára egyre megkerülhetetlenebbé válik az Orbán Viktorral szembeni markáns és világos állásfoglalás. Az idő ugyanis Orbánnak dolgozik. Minél tovább tart a maszatolás, annál inkább fog elhiteltelenedni, belülről rohadni a pártcsalád, hiszen újabb és újabb orbáni konfliktusok jönnek majd. Lényegében azt kell eldönteniük, hogy Alcide de Gasperi (1881–1954), Robert Schuman (1886–1963), Jean Monnet (1888–1979) és Konrad Adenauer (1876–1967) örökségét viszik tovább; avagy Franco tábornok (1892–1975) olyan szellemi gyermekeivé kívánnak válni, amelyet az Orbán–Aznar–Berlusconi–Sarkozy–Erdogan politikai kultúra fog meghatározni!”

Hallgatva-olvasva az Európai Parlamentben zajló vitát, azon kaptam magam, hogy mindegyre összehasonlítottam egy-egy mozzanatot a romániai helyzettel. Végül itt is, ott is alkotmánymódosítás folyik. Ott a miniszterelnök egy karakteres, kiállós, remekül érvelő szónok, aki szereti magát szabadságharcosnak feltüntetni – itt egy Bólogató János, simulékony jeszmen, aki „Európától” még azokat az utasításokat is elfogadja, amelyek magának Európának az irányelveivel, korábbi ajánlásaival, értékeivel ellentétesek. Előbbi már-már azt is elfogadtatja, hogy rendszere olyan rendelkezéseket emelt az alaptörvénybe, amelyeket korábban az AB már alkotmányellenességre hivatkozva megsemmisített; utóbbi a saját alkotmánybírósága döntéseinek ellenére képtelen elfogadtatni, hogy ami 2012 nyarán történt, nem volt puccs. Előbbi rezsimje kitartó kísérleteket tesz a véleménynyilvánítás szabadságának önkényes korlátozására, miközben ő maga, a miniszterelnök csak kiválasztott helyzetekben jelenik meg a nyilvánosság előtt, utóbbi aláveti magát a legellenségesebb provokatív újságírói kihívásnak is...

De tekinthetjük, összes hibáival együtt, a romániai alkotmányozási-alkotmánymódosítási folyamatot, ennek kaotikus első szakasza után (amelyben azért például figyelembe vették az ellenzékben levő RMDSZ nem egy javaslatát) a parlament elé végső szavazásra úgyis csak az Európai Bizottság és a Velencei Bizottság szakértői által „jóváhagyott” előírások kerülnek majd – ég és föld!

És akkor, mégis, képzeljük el, mi lett volna „Európa” reagálása, ha Pontáék próbálják a töredékét megcsinálni az alkotmánnyal és az alapjogokat illető törvénykezéssel, a jogállamisággal, a demokratikus értékek védelmével annak, amit Orbánék mindezekkel megcsináltak!?!