A jóérzésű embert felháborítja, hogy néhány napja a hírcsatornák a Román Hírszerző Szolgálat és a korrupció elleni harc hazai lovagjai nagy győzelmének tekintik egy bukaresti középiskola tanárainak lebukását. Amikor odáig jutottam, hogy a tanárnők melltartójában találták meg az érettségi vizsga elmismásolásáért lepengetett (bedugott?) bankókat, besokaltam. Kikapcsoltam az engem olcsó szexista módszerekkel manipulálni akaró tévét. És olvasni kezdtem.

Olvasom, hogy a hamarosan világnyelvvé válik a globish. A szókincse négy A4-es oldalon elfér, a nyelvtani szabályoknak még ennyi hely sem kell, mivel nyelvtani szabályai nincsenek. A globish nem egy mű- vagy kevert nyelv, hanem maga a meztelen angol. Olyannyira leegyszerűsítve, hogy például megtalálható benne az én szó, de már a nekem vagy az engem formában nem lelhető fel.

Kiötlői abban reménykednek, hogy az egyszerű nyelv nemcsak elősegíti az alapvető kommunikációt, de hozzájárul ahhoz is, hogy az emberek egyáltalán kommunikálni kezdjenek, hisz azzal, hogy ezen a nyelven nem lehet hibázni, vagyis számos gátlás feloldható.

A mintegy 340 millió angol anyanyelvű mellett kétmilliárd ember beszéli az angolt vagy amit annak gondol, azaz a globisht. A globalizáció együtt jár a glokalizációval.

Attól félek, hogy hamarosan megjelenik a hungrish is. Szókincse elfér majd négy A4-es oldalon, nyelvtana nem lesz. Megtalálható lesz benne az én meg a te, de a mi már nem, a ti pedig szitokszó lesz.

A hungrisht először Bukarestben avatták vizsgatárggyá. Ezelőtt három évvel született meg a – szerencsére azóta hatályon kívül helyezett – döntés, hogy a nyolcadikosok magyar nyelv és irodalom vizsgadolgozatának tételeiben sem a helyesírásért, sem pedig a nyelvhelyességért, szabatos fogalmazásért nem járt pont.

Értem én, hogy a magyar vizsgáknak nem szabad elriasztónak lenniük, magam is azt vallom, javítson a nebuló általános osztályzatán a magyar, hadd lássa szülő és gyerek, hogy anyanyelven tanulni nem hátrány, hanem előny, de...

De azért azt se ültessük el a diákok fejében, hogy az anyanyelv csak kommunikációs eszköz, s ekként akkor célszerű, ha egyszerű, azaz csupasz. Ötszáz szó ismerete és a nyelvtani kötetlenség az üdvös, a választékos beszéd, a helyesírás fölösleges kolonc.

Nem, nem! Az anyanyelv nem csupán kommunikációs eszköz, hanem a világ megismerésének, otthonossá, otthonná tételének az eszköze is.

Mennyivel biztonságosabban mozgunk az erdőben, ha ott nem csupán fákat látunk, hanem bükköt, tölgyet, égert, az irtáson galagonyát, nyírt! Mennyivel biztonságosabban a szakmában, ha interjúalanyunk nem egyszerűen csak nyilatkozik, hanem kijelent, megerősít, elmond, körülír, állít, szaval, deklamál, lódít, szajkóz!

Míg a globish lehetőséget teremt sok millió ember számára a párbeszédre, a hungrish csakis annak a kerek világnak az elvesztését eredményezi, amelyet az egymillió szóval gazdagított magyar nyelv ír le és határol be.

Örömmel hallom a vizsgázó diákoktól, hogy a nyolcadikos és az érettségi vizsga tételei idén „szépek” voltak. (A nyári Krisztián tétel még aktuális és izgalmas is.) S ha a jól megoldott feladatok után kapott minősítések növelik is a vizsgák eredményének általánosát, akkor nem csupán tanári és politikusi blablaként engedik be az egyik fülükön és ki a másikon a szülők azt, hogy magyar gyereknek magyar nyelven tanulni Romániában előny.

S ha ez így lesz, a hungrish bugrisok sem ugrálnak még egy jó ideig azzal, hogy ők a jövő nyelvét makogják.