Ambrus Attila: Hát ki magyar, hova állott?
Az erdélyi magyarság ünnepel. Egyesek szívükre, mások Tőkés Lászlóra és Orbán Viktorra hallgatva, ismét mások elbizonytalanodva az RMDSZ felemás állásfoglalásától – Markó Béla egyet mondott, a Hargita Megyei tanács elnöke, Borboly Csaba mást, Kelemen Hunor csak a népszavazás után szólalt meg –, úgy döntöttek, hogy nem mennek el népszavazni.
És az eredmények ismeretében úgy tűnhet, hogy a győztes oldalára álltak. Örvendeni ugyan örvendhetünk egy picit, de ujjongani nincs okunk!
Traian Băsescu megnyerte a csatát, de nem valószínű, hogy győzni fog.
Továbbra is fenntartom: az alig valamivel ötven százalék alatti részvétel a lehető legrosszabb eredmény, amely súlyosan érintheti nemcsak az eredeti román demokráciát, mert az amúgy is olyan, mint a Csáki szalmája, hanem az egyszerű, a politikával nem sokat törődő embert is. Ugyanis a referendum nem oldott meg semmit, sőt az elmúlt napok még jobban összekuszáltak mindent.
Ezek után mindkét tábor feljogosítva érezheti magát a minden ésszerűséget nélkülöző politikai gerillaharc folytatására.
Traian Băsescu mellett szól a Központi Választási Iroda végzése. Noha csak valamivel több mint tíz százaléknyi szavazatot kapott, kisajátíthatja azt az 54 százalékot is, aki a bojkottra hallgatva nem ment el szavazni, illetve aki lustaságból, nemtörődömségből akkor sem voksolna, ha az adók végleges eltörléséről rendeznének népszavazást.
A Szociálliberális Szövetség meg azzal érvelhet, hogy jóval többen szavaztak az államfő leváltása mellett, mint ahányan három éve elnökké választották. A bojkott miatt a számszerű eredmények azt igazolják, hogy tíz romániaiból kilenc a távozását kívánja. És akkor a népszerűségét vesztő államfő mire vár?
Ráadásul azzal is áltathatják magukat a szoclibek, hogy a választói névjegyzékben két-három millióval több személy szerepel, mint ahányan valójában Romániában élnek. (Áltatják magukat, mert soha ki nem fog derülni, hogy mennyi is itt az annyi.)
Traian Băsescu amint visszatér – erre nagyobb az esély! – elbarikádolja magát a Cotroceni-i palotában. S mint hajdan Lăpusneanu vajda, onnan sziszegi majd ellenfeleire: „Ha ti nem is akartok engem, én akarlak benneteket!" S mindjárt hozzá is fűzi, mint elődje: „Sokakat megsapkázok még én!" Minden bizonnyal fűzi majd, mert a fenyegetőzést most is űzi egyszerű udvari felfüggesztettként.
A Szociálliberális Szövetség pedig folytatja majd az áskálódásait az elnök ellen, sorra váltja le annak bizalmi embereit. A titkosszolgálatokat lesz nehezebb megnyernie. Az őszi parlamenti választásokat viszont már nem.
Miután a Demokrata Liberális Párt a nagy vesztese a népszavazásnak, az USL könnyedén megszerezheti a kétharmados többséget. Ennek birtokában aztán bármit megtehet.
A választások a jelenleginél is nagyobb hatalmat adhatnak Victor Pontának. És ne legyenek illúzióink! Nem felejti el a kis Titulescu az erdélyi magyarság kiállását Băsescu elnök mellett!
Lesz néhány olyan jogszabály, például a regionalizációs vagy az új tanügyi törvény, ahol minden bizonnyal betart. Amikor viszont valószínűleg megfeledkezik majd az erdélyi magyarokról, az a költségvetés elfogadásakor lesz.
Traian Băsescu megköszönte az erdélyi magyaroknak a támogatást, és azt mondta, nem felejti el. Megható viszony ez az elnök és a székelyek közt! Erre példát csak Vitéz Mihály idejéből találunk. Ám az államfő cselekvési köre beszűkült.
Ha akar, akkor sem tud sokat segíteni, s amikor tudott volna, akkor sem sokat akart. (Az otthonülők közül legtöbben azzal magyarázták távolmaradásukat, hogy legalább Băsescu nem tett rosszat, s nem azzal, hogy mi jót tett értük.)
Borúlátásomat arra alapozom, amit a tekintélyes gazdasági lap, a Wall Street Journal ír: a referendummal semmi nem oldódott meg, de Traian Băsescu politikailag meggyengült. Még inkább küzdeni fog a székéért, s ellenfelei még inkább harcolnak, hogy letaszítsák. A politikai harcnak messze nincs vége. Most kezdődik. S mi ott ragadtunk középen, kereszttűzben.
Mert valahogy úgy szúrtuk el a dialógust a román politikai pártokkal, hatalommal és ellenzékkel, ahogy a Szociálliberális Szövetség Brüsszellel, illetve Andrei Marga exkülügyminiszter Angela Merkellel.
A Szociálliberális Szövetség hatalomra kerülése óta a második legszegényebb EU-tagország Romániát amúgy is megbénította a cirkusz, s ha a politikai bizonytalanság miatt a Nemzetközi Valutaalap és az EU visszavonja támogatását, akkor rövid idő alatt számos befektető vonul majd ki innen. Ez pedig maga lesz a csőd.
Most örülhetünk: a referendum vasárnapján a pillanatnyi győztes támogatói közt volt az erdélyi magyarság. De az aljas eszközökkel vívott játékban vesztésre állunk.