A legutóbbi napok történései mégis felvetik azt a hipotézist, hogy Ludovic Orban Orbán Lajos miniszterelnök kulturált ember. Van kultúrája. Sőt, bármennyire is megpróbálja letagadni: magyar kultúrán szocializálódott. Többek közt ismerheti Karinthy Frigyes A magyar pénzhiány oknyomozó története című korszakos és minden politikus számára minden időben fölöttébb hasznosan alkalmazható tanulmányát. Ahogyan Karinthy szerényen nevezi: akadémiai értekezését.

Erre vall, hogy valahányszor a pénzről értekezik, Ludovic Orban – hazai hagyományhoz híven a forrás megjelölése nélkül – Karinthyt idézi: a pénz gyökere a nincs.  (Érdemes idézni a filozófus viccmestert, aki szerint filologice tárgyalva az esetet, kiderül, hogy a »pénz« szó a régi »nincs«, »néncs«, »néndz«, »véndz«, »féndz«, »pénz«. A szó gyökét a egy kitűnő francia filológus hosszas keresés után találta meg; magát a pénzt azonban ő se találta meg – írja Karinthy…)

Ha a nyugdíjtörvény alkalmazása kerül szóba, Orban dixit: Pénz NINCS!

Ha a gyerekpénzek megduplázásának kérdése kerül terítékre, Orban dixit: Pénz NINCS!

Ha a pedagógusok bérének növeléséről rendelkező törvény betartásának kötelezettségére figyelmeztetik, Orban dixit: Pénz NINCS!

És melléje gazdasági elméletet is sző. Amely még szinte hihető is: csökkenő bevételek mellett nem lehet büntetlenül növelni a kiadásokat. A nyugdíjasoknak boldogan kell felvállalniuk az utódok boldogságáért vállalt áldozatot. Meg kell elégedniük minden idők minden kormányainak legnagyobb erőfeszítésével, a 14 százalékos emeléssel. Az mellékes, hogy a legutóbbi emelés óta az infláció legkevesebb 15 százalékos volt. De így a nyugdíjasok csak kicsivel élnek rosszabbul, mint három éve, de sokkal jobban, mint egy év múlva.

A gyerekeket nevelő szülők is elégedjenek meg havi húsz lejjel, régi nevén egy póllal, amelynek értékéről sokat elmond, hogy a Karinthy által idézett kitűnő francia historikus, Lemaître is megállapíthatta, hogy az nem a horvát tengerparti üdülő nevéből, hanem a férfi nemi szerv ősi megnevezéséből származik.

A pedagógusok pedig jegyezzék már meg, a kormány komoly partner, az állam mindig megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja.

A kormányfő gazdasági elmélete hívei számára hihetőek, s a józanul gondolkodók számára is már-már elfogadhatóak lennének, ha Orban nem igyekezett volna – mondandójának meggyőző erejét növelni – kocsmafilozófiává degradálni azt, úgy állítva be, mintha válságban a pedagógusok bérének emelése olyan, mintha a család jövedelmének csökkenésekor a családfő egyre többször járna el a kocsmába.

Ez azonban eszünkbe juttatja, hogy Ludovic Orban mégsem az a párttatlan gazdasági elemző. Elfelejti megemlíteni ugyanis, hogy miközben a nyugdíjasoknak filléreket juttatnak, a különnyugdíjak kedvezményezettjei még többet inkasszálnak a 14 százalékos emeléssel. Hogy Romániában a legalacsonyabb az adók behajtásának aránya. S mivel én már több ízben kaptam felszólítást és fenyegető levelet, hogy ha nem fizetem ki kétlejes adóhátrálékomat, így lesz meg úgy lesz, az a megalapozott gyanúm, hogy akik nem fizetnek, azok szintén a hatalom kegyeltjei.    

Másrészt a Számvevőszéki vizsgálat igazolta, hogy a járvány idején a pénzügyi és számviteli rendellenességek becsült értéke 659 millió lejre, az okozott kár összege pedig 38,3 millió lejre tehető.

Szintén Karinthyvel szólva: sok kicsiből lesz a sokk, még károsodásban is.

Erről nem beszél Orban. És arról sem, hogy a jogállamiság liberális lovagjainak eszükben sem jut betartani a törvényhozás döntéseit, annak ellenére sem, hogy még ellenzékben ők is megszavazták.

Persze így, választások előtt, a miniszterelnök azzal háríthatja el elégedetlenkedő zsörtölődésemet, amit Karinthy mondott: Csak annak adok, aki nekem rokonszenves. De nekem nem rokonszenves, akinek adni kell!

U.i. Talán Ludovic Orban mégsem a nagy magyar humorista tollára való figura. Bizonyára tiltakozna ez ellen a feltételezés ellen. Álljon itt a bocsánat kérés: Orban úr, ön valójában Caragiale panoptikumából szökött meg az időalagúton át, az örök múltból a soha jelenbe...