Boligán dél-amerikai karikaturista rajzán a világegyetem teremtőjének táblagépén a törlés és újraindítás gombjának helyén koronavírus áll, mintegy jelezve az élet hamarosan újraindul. Akkor is, ha felfedezik, akkor is ha nem a víruselleni oltást.

A világ pedig nem lesz sem jobb sem rosszabb, mint a járvány előtt volt. Legfennebb egy ideig kicsit kevésbé zajos és kevéssé derűs, mint akkor, amikor koncertekre, színházba, moziba vagy családi eseményekre, vendéglőkbe járhattunk.

Aztán megtörténik az, amit Szilágyi Domokos a legborzasztóbbnak nevezett: hogy megszokjuk a koronavírus jelenlétét, s csak statisztikai adattá lesznek a kórban elhunytak, akár az influenzavírus áldozatai.

A világban éppúgy csörtéznek majd, mint eddig a nemzetállamok hívei a globalizáció apostolaival, az erős állam esküdtjei az alulról szerveződő nyitott társadalom hatékonyságának prófétáival. Éppúgy viaskodnak a nincstelenek a szegénységgel, s hajszolják az egyre nagyobb hasznot a Föld leggazdagabb emberei.

Nem lehet másként, mert ez a dolgok természetéből fakadnak.

Miután heteken át vizsgáltuk a karanténvilág természetét, hatásait, eljött az ideje, hogy ismét körültekintsünk a való világban, hogy rátappintsunk a visszás jelenségekre, s azokat a történéseket se hagyjuk említetlenül, amelyek a madáchi bízva bízzált idézik fel. Hogy ha már nem is lesz az újraindított földi élet a paradicsomi léthez hasonlatos, mégis reménykedhessünk abban, hogy megy egy kicsit a világ előre.

A fertőzésről, halálról, tiltásokról, büntetésekről szóló hírek elborító tömkelege közt leltem rá arra az információra, hogy magyarnak vallotta magát egy szlovákiai képviselő, aki a Szabadság és Szolidaritás párt (SaS) listáján jutott be törvényhozásba. Magyarnak, noha az általa ismert rokonai és családtagjai között nincsenek magyarok.

Ondrej Dostál a körábbi törvényhozási időszakban még roma nemzetiséget tüntetett fel parlamenti adatlapján, miután egyetlen roma sem volt a képviselők között, ráadásul bekerült a parlamentbe egy nyíltan fasiszta párt. Ezek miatt érezte fontosnak, hogy szolidaritást vállaljon a romákkal, akik gyakori célpontjaivá váltak a szélsőségesek szóbeli támadásainak. A jelenlegi választási időszakban már van néhány roma képviselő, főleg az OľaNO soraiban; viszont 1989 óta először nincs olyan párt a parlamentben, amelyik a magyar kisebbséget képviselné. Miután igazolódott, hogy a vegyességtől a magyarságfeladásig rövid az út, sem a Magyar Közösségi Összefogás Koalíciója sem a Híd-Most párt nem érte el a bejutási küszöböt.

„Nem szeretném, hogy a magyar választók azt hinnék, hogy teljesen képviselet nélkül maradnak, és ennek a kifejezésére változtattam magyarra a nemzetiségi besorolásomat is” – nyilatkozta a ma7-nek Ondrej Dostál.

Úgy érzi, azzal, hogy a parlament emberi jogi és nemzetiségi kisebbségi bizottságának is a tagja lett, a mindennapi parlamenti gyakorlatban is eredményesebben tud foglalkozni az emberi és a nemzetiségi kisebbségi jogokkal.

Hogy vannak-e Dostálnak ambíciói? Nos, erre is válaszolt: „Nincsenek olyan ambícióim, hogy én egy teljesértékű etnikai-nemzetiségi képviseletté váljak, vagy esetleg egy magyar párt tagja legyek. Arra törekszem, hogy Szlovákia magyar nemzetiségű polgárai tudják, a parlamentben vannak olyan képviselők, akik gondolnak az ő jogaikra, szükségleteikre és érdekeikre.”

Elismerésre méltó gondolat!

Így lettem gazdagabb egy tapasztalással a hosszúra nyúló karantén alatt: érdemes kitekinteni a rossz hírek zuhatagából, keresni azokat a történeteket, amelyek alapul szolgálnak egy valamicskével élhetőbb közös jövőnek.

(Címlapkép forrása: Felvidék.ma)