banner_jtYG1g7R_1_970x250.gif
banner_30Cewl4A_Copy of 1_300x250.gif

Farkas István: Régi dal már a becsület?

„És nézd, világ, e rongy komédiát,

Hol csüggedt nézők a legnemesebbek”

(Ady Endre – Dal a Hazugság-házról)

 

Nehéz időket élünk. Ilyenkor fontos, hogy a nép érezze, a politikum érte van, az ország élén álló államférfi egészségét kockáztatva arcvédő maszk nélkül egyeztet a kormány nyüstölő vezetőjével, a tettrekész szakminiszterekkel. Egyszóval azon ügyködik mindkét palota, hogy ha már a vörös pestis támadását nem tudta visszaverni, a koronavírus veszteségeit mindenképp minimalizálja vagy legalább saját embereit fényezze.

Pedig először volt a pártérdek – mindenek fölött. Az Egészségügyi Világszervezet január 22-e és 23-a között megtartott ülésén figyelmeztette Romániát arra, hogy „biztosítania kell az új vírus fertőzéseinek kezelését, beleértve a megfigyelést, az esetek korai felismerését, elkülönítését és egészségügyi ellátását, az epidemiológiai ankétok lefolytatását és a fertőzés folyamatos terjedésének megakadályozását”. Ezt feketén fehéren leírja az a Horațiu Moldovan egészségügyi minisztériumi államtitkár által március 23-án aláírt dokumentum, (itt) amely a koronavírus-fertőzés kezelési protokolljáról rendelkezik. (itt)

A WHO figyelmeztetése után egy hónappal elhunyt az első koronavírussal fertőzött páciens, a halottak száma mostanra közelíti a kilencvenet. Január 23-a és a március 16-a között (ekkor hirdette ki Klaus Iohannis a szükségállapotot) azonban a kormány feleannyira nem volt tettrekész, mint most. Ami valahol érthető, hisz a Nemzeti Liberális Pártot és a fölötte atyáskodó államfőt lefoglalta az előre hozott választások terve – a belpolitikai csatározások keltette hangzavarban a Kínában történtek csak a külföldi hírek végén kaptak teret az országos médiában. Február 4-én, a Ludovic Orban kormány menesztése előtti ülésen elfogadott 25 sürgősségi rendelet közül az egyik azonban figyelembe veszi, hogy az Egészségügyi Világszervezet január 30-án világjárvánnyá nyilvánította a Covid-19-et. A 11/2020-as számú sürgősségi rendelet (itt) a pandémia leküzdése érdekében használandó orvosi eszközökről és felszerelésekről rendelkezik. Ez azonban csak a papír, a tulajdonképpeni beszerzés csak március 23-án indult, igaz ugyan, hogy két nap alatt aláírtak minden szerződést a baráti cégekkel. A férfi luxusöltönyöket gyártó Viggo 54 millió lejért szállít le félmillió védőruhát, a kesztyűket 10 millió lejért szállítja egy cég, és először értelemszerűen Prahova megyei Mizil tűzoltókat szerelik fel, (itt) a SRI akadémiáján doktorált Cătălin Hideg szeszes italokat forgalmazó cége pedig 56 millió lejt kap 1 millió 750 ezer arcmaszkért. Egy darab FFP2-es típusú maszkért 26 lejt fizet az állam az említett üzletember cégének, míg az Unifarm 8 lejért szerzi ezt be – mondjuk egy ilyen üzlet nyélbe ütése nem kihívás egy olyan embernek, aki Fidel Castro unokájával is üzletelt. (itt) Az említett rendeletben azonban egy szó sincs a koronavírustesztekről, anélkül pedig kissé vicces a pandémia elleni küzdelem.

Ugyanígy elkeserítő, hogy bár Klaus Iohannis naponta felköti kék nyakkendőjét és elmondja, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy csökkentsék az egészségügyi válsághelyzet negatív hatását, a járvány frontvonalán küzdő orvosok arra panaszkodnak, hogy nincs megfelelő védőfelszerelésük. Alexandru Rafila, a Román Mikrobiológiai Társaság elnöke február 24-én megkongatta a vészharangot, kijelentve, hogy óriási hiány van az arcmaszkokból. Másnap, amikor Klaus Iohannis államfő csak azértis Florin Cîțut bízta meg kormányalakítással, a bölcs Ludovic Orban azzal vágott vissza, hogy „a koronavírus-járványhoz mindenki ért, mint a focihoz, a maszkok, akárcsak az élesztő a polcon, ma nincs, holnap lesz”. Most meg lám, se élesztő, se maszk.

A minap azt nyilatkozta az ország első embere, hogy amint lecsillapodnak a kedélyek, „elvégzik a kórházak vérvizsgálatát” – ha lesz egyáltalán akitől „vért venni”, tehetjük hozzá. Talán addig is az ország krónikus hazudozásban szenvedő felsővezetését kellene kezelni, megértetni velük, hogy a félretájékoztatásnak, a látványintézkedéseknek, a vészhelyzetben használt púderezésnek komoly következményei lehetnek. Klaus Iohannis két, mélyen a kamerába nézős videóüzenet között mondjuk megtehetné azt is, hogy visszavonja Vasile Râmbu állami kitüntetését. A Suceavai Sfântul Ioan cel Nou Megyei Sürgősségi Kórház menedzserét tavaly az egészségügyi érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki az államfő, kiemelve elévülhetetlen munkásságát az egészségügyi intézmény élén. Arról a kórházról beszélünk, amelyhez közvetve vagy közvetlenül 600 koronavírusos fertőzés és több tucatnyi haláleset kapcsolódik, és arról a Vasile Râmburól, akit egészségügyi miniszterré buktattak volna elő az első Ludovic Orban kormányban a liberálisok.

A kormánypárt és az élén álló államfő fenntartva annak látszatát, hogy ura a helyzetnek, leplezi az eddigi, felelősnek egyáltalán nem tekinthető hozzáállását. Ebben a törekvésben jól jönnek számára azok az állampolgárok, akik evolúciós fejletlenségük okán képtelenek megérteni, hogy a WC-papír vásárlással nem válthatják ki a szociális távolságtartásra vonatkozó hatósági előírást. Van akihez felhívást intézni. És ugyanígy lehet szólni azokhoz az orvosokhoz és asszisztensekhez, akik a hippokratészi esküt megszegve, a saját és szeretteik életét féltve menekülnek, vagy összeszoruló gyomorral kezdenek hozzá az ügyelethez. Az emberéletek megmentőire valamennyien felnézünk, de senkitől nem várhatjuk el, hogy úgy gyógyítson, hogy közben a saját egészségére gondol. Ha az árokásás helyett a kórházaink mikroorganizmusokkal szembeni harcra való felkészítését tartotta volna szem előtt a politikum, lépéselőnyben lennénk. Így maradunk a reménnyel, hogy nem követjük az olaszországi és spanyolországi szcenáriót, s hogy a „Hazugság-ház kap új lobogót”.

banner_4BtporpC_300x250-HU.jpg

Kimaradt?