Ballagások időszaka van. Ilyenkor a végzős diákok életük egy szakaszának a végére érnek és fürkészve kémlelik a számukra még ismeretlen jövőt. Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) erős embere életében szintén lezárult egy fontos periódus és kezdetét veszi egy sokkal bizonytalanabb jövő. A diákok elballagnak az iskolából, Dragnea is elballag a politikából. A végzősök előtt megnyílik a szabadság kapuja, Dragnea mögött azonban a börtön kapuja záródik.

A ballagás fontos fordulópont az ember életében. Az ünnepi beszédek olykor émelyítő patetikussága a valóságban gyökerezik: a legtöbb diák élete tényleg radikálisan megváltozik a középiskola befejezését követően. Bár az ilyenkor valahogy mindig végtelenül hosszúra nyúzott szónoki beszédek a rendkívüli szófordulatok és metaforatengerek révén mintha szemben remegő fátyollal fednék el ezt, mintegy közhellyé csépelve a kivételes eseményt, de mégis: csakugyan a változásban áll a ballagás lényege.

A végzős diákok nagyrésze nemcsak az iskola közösségéből, hanem a család és sokszor a település közösségéből is kiszakad. Vagy egyetemre mennek tanulmányaikat folytatni, vagy nekivágnak a nagyvilágnak szerencsét próbálni. Fizikai környezet, barátok, szokások, étrend, mindez megváltozik ilyenkor. Dragnea is jelentős változás elébe néz. Jogerősen 3 év és hat hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Maga mögött kell hagynia a megszokott társadalmi pozícióját, a régi „barátok” egy jó része is minden bizonnyal elkopik most, alkalmazkodnia kell a börtöni koszthoz és új szokásokat kell kialakítson, ami még akkor is radikális váltás lesz számára, ha egyébként kitüntetett figyelmességben lesz része a börtönben is.

Az iskola befejezését a barátok és a család közös ünnepléssel jutalmazza. Összeül a család, a rég nem látott rokonok, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, jó barátok, ismerősök, és együtt koccintanak a ballagó eddigi sikereire és reményteljes jövőt kívánnak számára. Rendszerint ajándékkal is kedveskednek az ünnepeltnek: egy kis pénz a nagyitól, arany nyaklánc a keresztapától, arany karkötő a szülőktől. A börtönbe vonulás Dragnea számára semmiképp sem tekinthető ünnepi eseménynek, számos állampolgár azonban valódi, régvárt örömünnepként éli meg a fejleményeket. Ajándékra sem igen számíthat az elítélt, arany karkötő helyett is csak a börtön karperece kattan a csuklóján.

A végzősök tarisznyával ballagnak, amibe pogácsa, aprópénz, az intézmény fényképe, esetleg só, föld kerül. Mindnek megvan a maga szimbolikus jelentése. A pogácsa a mindennapi betevőt jelképezi, a pénzérmét azért teszik a tarisznyába, hogy a ballagónak soha ne kelljen szűkölködnie, a föld azért kerül bele, hogy bárhol gyökeret verhessen, a só pedig azért, hogy az élete ne legyen ízetlen. A szociáldemokrata politikus egy bőrönd terhével a „vállán” vonulhat a börtönbe. A „Teleormanleaks” néven elhíresült eset során a Rise Project oknyomozó újságírói titokzatos körülmények között jutottak ahhoz a bőröndhöz, amelyből számtalan Teldrum-ügyhöz kötődő terhelő dokumentum került elő, amiben Dragnea is érintett. Az ügy miatt jó eséllyel lesz még egypár álmatlan éjszakája a politikusnak.

A ballagáskor gyakorta felidéződnek a nagy példaképek, akik életpályája utat mutathat az elbizonytalanodó, útkereső fiatalok számára. Dragnea sincs példakép nélkül. Elég, ha nagy elődjére, a szociáldemokrata Adrian Năstase volt kormányfőre gondolunk, aki már kitaposta az ösvényt Dragnea előtt. Igaz, Dragneának sohasem sikerült kinevezett miniszterelnökké válnia, csak a háttérből irányíthatta a miniszterelnököket. Az öngyilkossági kísérletben sem követte elődje példáját, aki a börtönbevonulás előtt nyakon lőtte magát. Egyvalamiben azonban tanulhat elődjétől. A börtönben írhat majd könyveket, és remélheti, hogy emiatt majd hamarabb szabadul. Mi pedig remélhetjük, hogy ezek az „alkotások” nem lesznek érettségi tételek.