Nem a leghálásabb feladat, amikor az ellenzéket kell ostorozni, olyan körülmények között, hogy a hatalmon lévő mamutpárt nehezen védhető a félinformációkból tájékozódó konzumpolgárok előtt. Pedig jobb kiteregetni a szennyest, mintsem hogy ránk büdösödjön, a jövő nem a múltbarévedésről szól.

Szálljunk magunkba és nézzünk szembe a tényekkel: a nevében liberális, ideológiájában a nemzetin is túltevő, szélsőjobbra tolódó PNL ostoba és korlátolt. És messze nem az a liberális párt, amely a 19 század második felében alakult és amelynek gyökereihez folyamatosan retorikájukban visszatérnek. Haladásra képtelen, terpeszkedik, okvetlenkedik – de ahhoz, hogy ennek következményeit felfogják és belássák, túl hülyék. Pedig a buborék, bármilyen keménynek is tűnik, ki fog pukkadni, és minél nagyobbra fújják, annál nagyobbat durran. Persze, ezt nem pontfix az a Rareș Bogdan fogja megérteni, aki újra bevezette a médiába a magyarellenességet vagy az unitárius Orbán Lajos Ludovic Orban, aki teli torokból énekeli december elsején Treceţi batalioane române Carpaţii (Keljetek át román zászlóaljak a Kárpátokon) kezdetű dalt, miközben arról hadovál, hogy amíg ő a parlament folyosóin koptatja a szőnyeget, addig nem lesz Székelyföldön autonómia.

Ez az apai ágon magyar származású, méghozzá unitárius vallású, mondjuk ki, magyargyűlölő pártvezér, aki miután megszabadult a DNA karmaiból, Klaus Johannis államfő marionettbábujaként ténykedik, egy ideje már nemcsak a parlamentben szabotál. A nagyszebeni EU-csúcsnak egy fontos rendezvénye volt az Európai Néppárt konferenciája, amelyen beszédet mondott Manfred Weber néppárti csúcsjelölt (aki vállalta, hogy ha az Európai Bizottság elnöke lesz, rendezni fogja az őshonos kisebbségek kérdését) és Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke (az erdélyi magyar közösséget támogató európai politikus). Ludovic Orban PNL-elnök furcsa mód épp azt az RMDSZ-t nem hívta meg, amely az EPP legrégebbi tagja, és amely nem vétózta meg pártjának a tagfelvételt.

Bevállalta ezt, mert tudja, hogy így nincs veszítenivalója, az RMDSZ mellett azonban igencsak kényelmetlen helyzetbe kerülne a nackószólamokat fújó, az izolacionizmus irányába eltolódó PNL. Így ugyanis nem lesz aki figyelmeztessen Rareș Bogdan gyűlölködő hangulatkeltésére, a párt nacionalista irányba való elhajlására, vagy a másik romániai tagpárt, a Traian Băsescu volt államfő nevével fémjelzett Népi Mozgalom Párt hasonló szintű politizálására. Az Európában élő őshonos nemzeti kisebbségekre figyelő néppárt tagjaként a PNL Schrödinger macskájaként kezeli a Romániában élő magyar közösséget – amíg nem beszél róla, addig hipotetikusan egyszerre élő és holt. Létezik és nem. És ez nem egyszeri eset. Idén tavasszal, amikor a már említett két magyarfaló Klaus Johannis és Manfred Weber társaságában fotózkodott Bukarestben, az eseményre szintén nem kaptak meghívást a magyarok képviselői. Akik egy ilyen fórumon, családon belül elmondhatják a sérelmeiket, pedálozhatnak azon, hogy értésre adják, a német származású államfő nem olyan kisebbségbarát, mint ahogy az a nyugati kancelláriákon hangoztatja. Így Klaus Johannis és Ludovic Orban önfeledten veregethette egymás vállát, miután a néppárti vezetők a jogállamiság sérüléséről beszéltek, de szinte biztos, hogy egy szót sem ejtettek a marosvásárhelyi katolikus iskoláról, a magyar önkormányzati vezetők meghurcolásáról, vagy éppen az erdélyi magyarok szimbólumhasználatának korlátozásáról. A néppárti politikusok a PNL szólamait veszik át, persze ki másét, ha csak azt hallják, ha csak azt hallhatják.

Gyorsan tegyük hozzá, az RMDSZ az EU-s tagország külképviseleteit tájékoztatta az EU-csúcs előtt a magyar ügyekről, de jól tudjuk, milyen egy levél, és milyen egy négyszemközti, ha csak pár perces beszélgetés is. És ez tudja a PNL is, az a PNL, amelyik az építkezés helyett a veszteségminimalizálásra törekszik. Nem a realitásból, hanem a vágyálmaiból indul ki – ennek tudható be az EP-listájuk csúcsjelöltjének a két nappal ezelőtti kijelentése: „Soha az RMDSZ-el”. Bármennyire is nehéz egyesek fejében ezt összeegyeztetni, a kijelentés azt jelenti, hogy soha az erdélyi magyaroknak, akiknek, tetszik vagy sem, egyelőre az RMDSZ a parlamenti képviseletük. Az újságíróból lett politikus sokat nem szöszöl a finomhangoláson, korlátozott frekvenciatartományában összemossa az RMDSZ fideszesedését az országérdekkel. Addig egyetértek vele, hogy a Mateo Salvini- és Mateusz Morawiecki-féle politizálás dicsőítése és az ahhoz való vonzódás nem jó. Csakhogy a PNL is épp ezeket a szélsőséges elveket vallja.

Látni kell azt is, hogy a szövetség minden balfácánkodásával együtt a liberálisok a magyarokon ütnek és szomorú, ha van még olyan, akinek nem esett le a tantusz. Hisz ha csak az RMDSZ-el lenne „baja” a pártnak, akkor a programjában ajánlana is valamit, vagy épp megszólalna magyarul egy-egy vegyes környezetben, a kampányszagú, hirtelen magyarszerető USR mintájára. És felkérné mondjuk a magyarokat, hogy dobjanak össze egy kis pénzt, hogy gerincet növeszthessenek Rareș Bogdannak és Ludovic Orbannak. Ehelyett azonban az történik, hogy már a kampányban virtuális szobrot kap főleg előbbi, amit a magyaroknak is körbe kellene nyalogatniuk. Az úgynevezett mai kampányközállapotokhoz képest is érthetetlen a PNL magatartása, amellyel a magyarok ellen irányul. Egy elkúrt országban ténferegnek, a kegyelemdöfést azonban a magyaroknak adnák meg. Mintha ezzel mindenki sorsa jobbra fordulna. Pedig attól még ugyanúgy ottfelejtett középkornak fog tűnni a párt, hazai és nemzetközi porondon egyaránt, bármilyen magasra is építheti sziklavárát a román nép régi dicsőségére és kizárólagosságára. A naftalinszagú nemzetieskedés egyelőre egy törpe kisebbség mindennapi eledele és rajtunk is múlik majd, hogy az ige testé lesz-e.