Akkor a szar nyakig ért nagyobbik kormánypártunk és kormányunk házában. Ott volt egy ember, aki amint Jézus meggyógyította a vak és néma megszállottat, ugyanúgy akadályozhatta volna meg ő is a fodrozódást. Tudta, hogy minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de gyáva volt. Ezért többé nem nyer bebocsátást a Dăncilă-kabinetbe.

A szarral való elárasztás nem Tudorel Toader igazságügyi miniszter leváltásával kezdődött. Azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy ezzel azért hullámzott egyet a pöcegödör tartalma. És nagy a gyanú, hogy tovább fog fodrozódni a szartenger, amint beszáll majd a miniszterki-nevezősdibe Klaus Iohannis államfő. Ő imád a vétózó szerepében tetszelegni, emlékezzünk csak, hogy nászajándék helyett elkaszálta a közszereplői hágón felfelé araszoló PSD-s sztárminisztert.

Nem akarom siratni Tudorel Toadert, de azon kevesek közé tartozott ebben az ad-hoc módon összeharácsolt Dăncilă-kabinetben, akiknek több sütnivalója van, mintsem hogy tisztelegjenek minden villanyrendőr előtt. Nyilván, az átlagpolitika-fogyasztóknak lassan fogalma sincs arról, hogy milyenek voltak azok az idők, amikor kormányzás címén a Victoria-palotában egy-egy kabinetülésen gondolkodtak, és nem a nagy üzleti és politikai machinációk és manipulációk terepe volt. Amikor egy kormánynak nem volt árnyékkormánya ugyanazon párton belül, élén a szürke eminenciással, aki a saját bőréért pedálozott, aki pedig elkezdett gondolkodni, azt fogyóáruként kezelte, aki legalább annyira veszélyes, mint az iráni petrezselyem.

Akkor nem lemondatások voltak, hanem lemondások – nyilván akkor a politikusoknak voltak elveik, terveik. A mostaniak nem erre vannak kalibrálva. A politikustenyészdékben az inkompetencia, az opportunizmus és az engedelmesség az erény. A mi Toaderünk, akit egy ideje az ellenzéki érzelműek Slugărelnek (szolgalelkűnek) csúfoltak, nem ilyen ember volt. Megkapta a feladatát, tisztában volt azzal, hogy mit írnak a nagykönyvek, jogtudósként ismerte, hogy melyik irányba nyílnak a kiskapuk. Egy hónappal ezelőtt volt terítéken ezen a fórumon is Toader sorsa, a PSD már akkor elkezdte tupírozni ezt a témát. Úgy tűnik, ennyi haladékot kapott Toader, hogy letisztázza az igazságügyi reformok örökzöld slágerének kottáját és lezongorázza a Büntetőtörvénykönyvet, a Büntetőeljárási Törvénykönyvet, valamint a korrupciós ügyek besorolását módosító sürgősségi kormányrendeleteket. Ennyi ideje volt Toadernek, hogy pacifikálja ezeket az ügyeket Nyugat felé. A tenger azonban épp Liviu Dragnea és klientúrája miatt nagyon háborog, Toader pedig nem vállalta be azt, hogy szembemegy a törvény betűjével. Igen, egyszer már átlépte a piros vonalat, sürgősségi kormányrendelettel módosította az igazságügyi törvényeket – a PSD szerint folytatnia kellett volna ezt, az ellenzék szerint már ez is vérlázító volt. Aki nincs velem, ellenem van, aki nem velem gyűjt, tékozol – hangzott a jól ismert szólam a párt vezető testületeiben. Mert egyáltalán nem kizárt, hogy most nem a sokszor idiótán csapkodó Liviu Dragnea miatt kellett mennie Toadernek, a sürgősségi kormányrendeletek, amelyek aláírását vonakodott megtenni a miniszter, nem neki, hanem bűvkörének kedveznének. Így a menesztés, és Nicolicea apoteózisa tulajdonképpen nem a börtöntől, hanem a párton belüli térvesztéstől mentené meg. Bár nyilván, a kettő valahol találkozik.

Azt, hogy a PSD számára mennyire fontos feladat lett volna az igazságügyi törvénymutyi, jól jelzi azt, hogy a Liviu Dragnea és köre nem pöcsölt sokat azzal, hogy az Európai Unió rosszallja az emberi jogok sérelmét, Klaus Iohannis pedig ott tesz keresztbe a nagyobbik kormánypártnak ahol tud. Lapot húztak 19-re, pedig tudja, hogy a feladatra nincs legálisan bevethető egység, csak gengszterlobbi. Nyilván, annál rosszabb nem következhet, mint amit a pártdominók dőlése eredményezne. A párt immunrendszere egyébként is tropára van téve, de egy szépségtapasz még megmenthet néhány életet. Eugen Nicolicea a nagy mesterterv. Az a szalonképtelen Eugen Nicolicea, aki részese volt annak az emlékezetes fekete keddnek 2013-ban, amikor decemberben keményen befűtött magának a Ponta-kormány, a büntetőtörvénykönyv módosításával próbálva meg biztosítani a „köztörvényesek” büntetlenségét. Emberünk már minden bizonnyal megkapta a forgatókönyvet. De az is biztos, hogy nem látatlanba vállalta, hogy milyen irányba kell tolni a szekeret. Klaus Iohannis szemében szálka a PSD, kezében nyomtatórúd az Alkotmány rá vonatkozó cikkelye. „Légy bölcs fiam, és vidámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol” – ezzel a példabeszéddel engedi útjára Viorica Dăncilát és Eugen Nicoliceát Dragnea, aki tudja, hogy „Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél”. És rögtön nem egy, hanem egyenesen két „bolonddal” gyűlik meg a baja a PSD-nek, az általam többször bírált államfő mellett Tudorel Toader részéről is számítani kell még válaszra. És nem kizárt, hogy a nagyobbik kormánypárt majd sírni fog, amiért Nicoliceát küldte a pályára. Kemény iskola lesz ez, amelyben nem Toader volt a rossz diák, hanem Dragnea a rossz pedellus, aki nem hiszi el, hogy tényleg nem egy fecske csinálja a nyarat még Romániában sem.