No, ha valaki nem tudná, hogy miért nincsenek autópályáink, akkor annak elmondom. Persze, nem a saját véleményemet tolmácsolom, én pancser vagyok a sztrádaépítésben, illetékest idézek, (bár egyesek szerint a romániai illetékesek sem különböznek sokban tőlem), a romániai autópálya-társaság szóvivőjét, Alin Șerbănescut. Aki ebben a minőségében nem is a saját szavait tolmácsolta, hanem a legilletékesebb illetékesek álláspontját.

Nos, szerintük az ország sztrádátlanságáért a lakosság a felelős. Azaz a hozzám hasonló pancserek.

Az illetékesek véleményét hangoztató szóvivő azt mondta, az autópálya építése nem a kormánytól, a pártoktól függ, hanem a társadalomtól. Amely társadalom megátalkodott módon, legalábbis 2010–2011-ig, irtózott a sztrádáktól.

Meg arról is beszélt – és ebben tökéletesen igaza volt –, hogy az idő tájt olyan miniszterek is akadtak, akik szerint nincs szükség autópályára. Arról pedig diszkréten hallgatott, hogy mostanság is volt olyan – közlekedési! – miniszter, aki szerint az autópályák visszafogják az országot a haladásban.

Egyszóval hatalmas tévedésben vagyunk, ha azt gondoljuk, hogy az autópályák hiányáért a kormányt, a kormánykoalíciót, netán a sztrádaépítéssel foglalkozó társaságot kellene hibáztatnunk, a (nem létező) politikai akaratot kellene számon kérnünk tőlük; de még csak azt sem róhatjuk fel nekik, hogy az erdélyi autópályát azért szabotálják, mert az Magyarország felé halad(na) –, mivel a moldovai sztráda sem épül, pedig törvény is van rá. Persze, némi rosszindulattal azt is állíthatnák, hogy utóbbit is éppen azért szabotálják oly sikeresen, mivel részben a Székelyföldet is érinti… No, de én azért megértem a szabotálókat, hát hogyan építhetnének autópályát a Székelyföldön, amely politikai-földrajzi ismereteik szerint nem is létezik.

Az megtörténhet, hogy a társadalom nem, a jelek szerint azonban nép nagyon is akar autópályát (hogy a külföldi beruházókról már ne is beszéljünk). Egy suceavai beruházó – aki, ugye, maga is a nép fia –, saját pénzéből épített sztrádát. Igaz, mindössze egy métert, de ezt nyilván nem is a közlekedésnek szánta, mint inkább amolyan „gyakorlati példabeszédnek” a kormány, az illetékesek számára. Ezt az egyetlen métert hét óra alatt építette meg, mindössze 17 munkással és az egész 4500 eurójába került. És kibírta!

Aztán ez az egy méter autópálya akkora ellensége lett Liviu Dragneának és a szociáldemokratáknak, mint Klaus Iohannis, Laura Codruța Kövesi, Soros György, a párhuzamos állam, a magyarok és az autonómia együttvéve. A kormánypárti aktivisták, internetes trolljaik, a pártelnök tücsköt-bogarat mondtak megépítőjére; a szociáldemokrata kórushoz csatlakozott a kormányfő is, aki annyira átszellemült, hogy szó szerint visszhangozta főnöke véleményét – papír nélkül! Meg az is hozzátette, hogy a szociáldemokraták már eddig is ötszáz kilométer autópályát építettek.

Ez a mondata aztán legalább olyan híressé tette, mint legsikerültebb bakijai: mindenki jót szórakozott rajta – a kormányt kivéve.

De nincs híján a humorérzéknek az autópályák társaságának szóvivője sem. Ő ugyanis biztosra veszi, hogy az autópályákért zajló, országos tüntetések éppen azt bizonyítják, hogy az emberek nem akarnak autópályát. Munka helyett ugyanis az utcán hangoskodnak, miközben szegény kormány, magára hagyatva, éjt nappá téve építi a pályákat, gyorsforgalmi utakat, hidakat, alagutakat, felriasztva álmukból még a szegény denevéreket is.

Ezt bizonyítandó, Răzvan Cucu közlekedési miniszter nyomban Bacăuba sietett, ahol bejelentette: megkezdődött a moldovai autópálya építése. Amikor aztán az újságírók, csodát látni a helyszínre siettek, se munkást, se gépet nem találtak a helyszínen. Ja, mert vasárnap volt – jött a kormánypártiak érve. Vasárnap elteltével pedig az autópálya szorgos építői egy hét szabadságot kaptak. Éppen úgy, mint a megrendelők nélkül maradt gyárak dolgozói.

A szóvivő viszont hajthatatlan: a nép nem akar autópályát.

Ki tudja, miért nem?

Biztosan azért, amiért ez az akaratos nép nem akar sem jól fizető munkahelyeket, sem becsületes nyugdíjakat, rendes egészségügyi ellátást, sem fürdőszobás lakást, csatornázást, normális oktatást, az inflációt meghaladó béreket, civilizált életkörülményeket és jólétet sem…