Időutazásra készül(het)nek az európai pártcsaládok csúcsjelöltjei az EP-választások miatt: legalábbis jobb megvalósítás nem jut eszembe ígéretük betartására, hogy már maga a bejelentésük ne bizonyuljon hazugságnak. Tisztességes kampányt ígérnek, amelynek során nem fognak felhasználni álhíreket, hamis, lopott vagy személyes adatokat, manipulált felvételeket, fertőzött számítógépekből álló hálózatokat, úgynevezett botneteket vagy mesterséges intelligencia segítségével hamisított deep fake videókat.

Ezzel tulajdonképpen azt sugallják, hogy képesek az internetet és photoshopot megelőző időkbe visszarepülni, amikor még nem volt instafilter és az emberek a süti alatt desszertet értettek, és nem olyan idegesítően felugró ablakokat, amik arról tájékoztatnak, hogy az illető weboldal sütikbe gyűjti a személyes tevékenységek digitális lenyomatát. Hogy csak egy ártatlan gyakorlatra kérdezzek rá: a Facebookon jópénzért megvásárolt hipertargetált, személyre szabott és kijelölt célcsoportoknak szóló hirdetések nem személyes adatokat használnak a művelethez? Vagy ha pénzért veszem, és nem én hozom létre, akkor egy fegyver már nem is fegyver? Tényleg nem manipulálnak képeket? És azok a kontextusukból kivágott, egyenháttér előtt szépen mosolygó politikusok képei mégis hogy készülnek? Ezek érthető módon teljesen bevett kampányeszközök.

Egyébként nem a kákán akarok csomót keresni. Meglátásom szerint a politikusok teljesen lehetetlen helyzetben vannak, amennyiben az igazmondással és tisztességességgel egyidőben választást is szeretnének nyerni. Világos, hogy nem a szépitőfilter képmanipulációja jelenti a fő problémát, és nem is a Facebook-hirdetések miatt fognak fellázadni a személyes adataik védelmében a választók. Ezek a bátor politikusok azon hétköznapivá vált gyakorlatnak üzentek hadat, amelyik pofátlanul összekeveri a valóságot a hazugsággal. Az egyik legdurvább társadalmi probléma, ami úgy tűnik, belülről marja szét az egész rendszert. Ezért lehetséges, hogy kezdeményezésük a legüdvözlendőbb szándék és önhasbaszúrós harakiri egyidőben.

Kiberhadviselés idején úgy tenni, mintha nem lenne az, eszement gondolat. Persze számítanak rá, hogy „rosszindulatú hatalmak is bele akarnak szólni a közelgő európai uniós választásokba”, hogy „kibertámadásokkal, dezinformációkkal, sötét pénzekkel megpróbálják aláásni a demokratikus intézményeket”, de a tisztességes kampány a kibermanipulációval szemben olyan, mint egy szamuráj a mesterlövésszel szemben. Az igazság melletti kiállás azt a benyomást kelti, mintha ténylegesen létezne egyetlen, mindenek felett álló igazság, miközben elcsúsznak a valódi emberi természet mellett, ami alapvetően hiedelemrendszerekre épül, sokszor kiszámíthatóan irracionális, érzékeny a gyengéd noszogatásra és lételeme a hazugság.

Aki lelkiismeretfurdalás nélkül használja a személyes adatokat, beveti a létező kép-, hang- és videómanipulációs technikákat, figyelembe veszi, hogy az elménk „lyukacsos” és a világról való tudásunk hiányos, az számára előnyösen lejtett pályán játszik. A mai digitális nyilvánosságban a valóság a maga komplexitásával és kihívásaival túlracionalizált, idejétmúlt, frusztráló és unalmas, helyette az olyan fikciós (sokszor hazug, mert igaz történetként mutatják be őket) történetek uralják az elméket, az emberek gondolkodásmódját, amelyek könnyen emészthetők, érzelmileg túlfűtöttek és illeszkednek a felépített világképükbe.

Teljes szívemből szurkolok az európai pártcsaládok csúcsjelöltjeinek és vezetőinek, hogy ígéretüket maradéktalanul be tudják tartani, és ne valljanak csúfos kudarcot.