Január 15-én került sor az élvonalbeli angol labdarúgó-bajnokság, a Premier League 18. fordulójában a Tottenham Hotspur – Arsenal mérkőzésre. Az észak-londoni derbi általában a szokottnál is nagyobb indulatokat szül, ez pedig múlt vasárnap sem történt másképp, ugyanis a két csapat közötti rivalizálás során egyesek hajlamosak elfeledkezni önmagukról és olykor tettlegességig is fajulhatnak a dolgok.

Ezúttal egy hazai szurkoló dolgozta fel nehezebben azt, hogy kedvencei kétgólos vereséget szenvedtek az ősi rivális Ágyúsoktól és röviddel a lefújás előtt, a lelátó pereméről hátba rúgta az Arsenal kapusát. A sportszerűtlenségből jelesre vizsgázó drukkert valószínű, hogy örökre kitiltja a stadionjából a Tottenham, de nagy valószínűséggel más angliai stadionokat sem látogathat többé a magából kivetkőzött fiatalember.

Ez lenne a hétvégi focis balhé sztorija, ami viszont csak egy a hasonló történetek sorában, mivel  a labdarúgás történetében rengeteg olyan esetet jegyeztek fel, ahol a felgyülemlett feszültséget a játékosok, az edzők, a szurkolók, de olykor még a játékvezetők is, finoman fogalmazva, nem a sportszerűség és a fair play keretein belül vezették le. Ezek között a jelenetek között találunk szép számmal vicceset, furcsát, de sajnálatos módon olyant is, ami egy sokkal szélesebb kontextusban kibontakozó tragédiát vetített előre. A teljesség igénye nélkül álljon itt egy válogatás azokról a pillanatokról, amikor a pályán és a lelátókon nem a labdarúgás volt a fókuszban, hanem az ellenfél rugdosása – vagy éppenséggel lefejelése – vette át a főszerepet.

Hogy maradjunk a cikket indító regiszterben, lássuk, mit is eredményez az, amikor egy szurkoló dönt úgy, hogy jó ötlet beszaladni a pályára és bemosni egyet az ellenfél játékosának. Ehhez nem is kell túl messzire mennünk, elég, ha a román élvonalbeli bajnokság 2011-12-es idényéig lapozunk vissza, amikor a Petrolul Ploiesti – Steaua Bukarest mérkőzést végül félbe kellett szakítani, miután egy felhevült hazai drukker beszabadult a gyepre és megütötte a Steaua játékosát, George Galamazt. Ezt követően elszabadultak az indulatok, mindkét csapatból kiállítottak két játékost, de ekkorra már a lelátókon is igencsak parázs hangulat kerekedett, ezért már több foci aznap nem is volt.

Szép számmal akad olyan eset is, amikor a szurkoló lesz szenvedő alany egy játékos frusztráltsága miatt. Ezek között is kimagasló helyet foglal el az 1995-ös Crystal Palace – Manchester United mérkőzés, persze, nem a felejthetetlen minőségű játék miatt, hanem Eric Cantona kung fu-rúgása okán, aki nekifutásból szállt bele egy Palace-szurkolóba, miután ezt megelőzően egy ellenfél felrúgása miatt a játékvezető felmutatta neki a piros lapot. Ez még nem volt elég, mert amint az a videón is látszik, ezután még ütlegelte is az egyébként Matthew Simmons névre hallgató szurkolót, akinek a nevét így szintén megismerhette a világ. Az igazság kedvéért meg kell azt is említeni, hogy a derék Matthew maga is tett arról, hogy kihúzza a dugót, mivel tíz sort rohant le csak azért, hogy Cantonát hazaküldje, valahogy így: „Te koszos francia, takarodj haza Franciaországba!” Nos, lehet, ezt nem kellett volna.

„Lefejellek, mint Zidane Materazzit!” Megvan? Biztosan mindenki emlékszik ennek a szállóigévé vált vicceskedésnek a forrására, a 2006-os vb-döntőre, amikor Zinedine Zidane-nál elszakadt a cérna és rövid úton tíz emberben hagyta csapatát, miután mellkason fejelte Marco Materazzi-t. A franciák egyébként el is veszítették a döntőt, Zidane válogatott karrierje pedig egy kevésbé dicső pillanattal ért véget, még ha korábban szerzett is egy gólt Olaszország ellen. Ha a lefújást követően nem is, de néhány hónappal később Materazzi is bevallotta, hogy bizony provokálta a francia klasszist, mert folyamatosan annak húgát becsmérelte különféle jelzőkkel, viszont fenntartotta azt a véleményét, miszerint Zidane reakciója eltúlzott volt.

Az még hagyján, amikor a két szembenálló csapat játékosai állnak egymásnak, de mi a helyzet olyankor, amikor csapattársak kezdik püfölni egymást? Egy ilyen – ritkább, de nem egyedi – eset látható az alábbi videón, ahol egy Newcastle United – Aston Villa mérkőzésen a hazai csapat két játékosa, Kieron Dyer és Lee Bowyer csinál épp hülyét magából. A meccset egyébként a hazaiak 3-0-ra el is veszítették, a két pályát tévesztett ketrecharcos csapattárs pedig jóval a lefújás előtt mehetett zuhanyozni.

Játékost leütő szurkoló, szurkolót lerúgó focista, egymással kakaskadó ellenfelek és csapattársak – ez valószínű, hogy nyomába sem ér annak, ami 1962-ben történt a Chile-Olaszország mérkőzésen. Az akkori világbajnokság – amelynek a dél-amerikai ország adott otthont – szóban forgó csoportmeccse nemes egyszerűséggel a „santiagói csata” néven vonult be a labdarúgás történetébe és ami a pályán történt, az valószínű, hogy a futball történetének egyik leglátványosabb verekedése volt a szemben álló felek között: orrtörés, boksz, birkózás, valamit az ellenfél nyakonrúgása „dobta” fel a hangulatot, ilyen körülmények között pedig fociról nem is nagyon lehet beszélni. A meccset egyébként Chile nyerte 2-0-ra, de sokan a mai napig nem értik, hogy a bíró miért csak két piros lapot osztott ki, ráadásul mindkettőt az olaszoknak. Az összefoglaló alapján valóban érthetetlen a játékvezető hozzáállása, de ezt döntse el ki-ki maga.

Az előbbi válogatásban láthattunk néhány gyöngyszemet a stadionokbeli sportszerűtlen megnyilvánulásokból, persze, a sort hosszan lehetne folytatni, mert például a legendás Maradona sem kellett a szomszédba menni, amikor épp meg akart fizetni egy őt ért sérelemért, de a dél-amerikai országok – elsősorban Argentína és Brazília – bajnokságai is bővelkednek a hasonló, vagy még durvább jelenetekben. Nem egy esetben a túlfűtött hangulat emberéletekbe került, de jelen összeállítás célja inkább az olyan eseményekből szemelgetni, amelyeken legalább utólag lehet akár mosolyogni is, mert különösebb tragikus következményekkel nem jártak sem a játékosok, sem a szurkolók szempontjából.

Az utolsó történet viszont mégis egy olyan, amely több, mint harminc év távlatából is megrázó. Nem is annyira a stadionban történtek miatt, hanem azon események okán, amik utána következtek. A dátum 1990. május 13., a helyszín a zágrábi Maksimir Stadion. A ma már horvát főváros akkor még Jugoszlávia része volt, a hangulat pedig korántsem volt nyugodt, olyan körülmények között, hogy a megboldogult Tito által létrehozott államalakulat épp szétesni készült. Jugoszláviában ötven év után tartottak először szabad választásokat, amelyek alig egy héttel korábban jártak le, a voksolás eredménye pedig nagyon nem tetszett Szlobodan Milosevics nacionalista szerb híveinek, ugyanis a konföderációs állam minden eresztékében recsegett-ropogott a horvátok és a szlovénok függetlenedési törekvései miatt. Ebben a kontextusban került sor az amúgy is kiemelt kockázattal járó Dinamo Zágráb – Crvena Zvezda (Vörös Csillag Belgrád) rangadóra a jugoszláv bajnokságban. A két csapat szurkolótábora korántsem a civilizált viselkedésükről híresült el – ahogy napjainkban sem – ilyen körülmények között a balhé pedig borítékolható volt. A vendégcsapat ultrái, a Delije, mintegy háromezer fővel képviselte magát Zágrábban, élükön pedig a dél-szláv háborúban hírhedtté vált Zeljko Raznatovics, más néven Arkan állt, míg hazai részről a Bad Boys Blue ultra-frakcióval az élen mintegy húsz ezer horvát szurkoló látogatott ki a stadionba. A cirkusz már órákkal a meccs előtt elkezdődött, különböző csoportok balhéztak a városban, a hangulat pedig a lelátókon sem hagyott alább, olyannyira, hogy végül az ellenséges táborokat elválasztó kerítéseket a lelátókon áttörték, a stadion egy részét felgyújtották, a tömegverekedés pedig a pályán folytatódott. Kész csoda, hogy halálos áldozattal nem járt az összecsapás, viszont hivatalos adatok szerint mintegy hatvan szurkoló és rohamrendőr sérült meg, egyesek lőtt és szúrt sebekkel, mások a belélegzett könnygáz miatt szorultak orvosi ellátásra.

Ezen a meccsen került sor arra a már ikonikussá vált jelenetre, amelyben a Dinamo csapatkapitánya, Zvonimir Boban nekiugrik egy rohamrendőrnek.

Sokan utólag ezt úgy értelmezték, mint a szikra, amely végül lángra lobbantotta a balkáni lőporos hordót, egy ötéves, népirtással és emberiesség elleni bűntettekkel tűzdelt véres polgárháborút eredményezve. Nyilván túlzás lenne azt állítani, hogy a dél-szláv háború egy focimeccs miatt tört volna ki, de kétséget kizáróan előrevetítette a hamarosan bekövetkező borzalmakat. Nem véletlen az sem, hogy a lelátókon és a pályán összecsapó szurkolók többsége röviddel ezután bevonult a különböző paramilitáris egységekbe, hogy fanatizmusukat a harctéren kamatoztassák. Szomorú történet.