A Brassói Coronánál és a Csíkszeredai Sportklubnál is nagyok az elvárások a román jégkorong-bajnokság döntője előtt. Mindkét fél a végső győzelem reményében vág neki a négy nyert meccsig tartó párharcnak. Mind a közönség, mind a játékosok ki vannak éhezve a végső sikerre, mindkét oldalon.

Egy kis történelem

A Csíkszereda – Brassó román bajnoki finálék sorozatának kezdete a 2010/2011-es idényben kezdődött és megszakítás nélkül egészen a 2013/2014-es idényig tartott. A 2010/2011-es szezont az akkori HSC nagyon rosszul kezdte és hazai pályán rögtön 2–0-s összesített hátrányba került, de innen sikerült fordítani és 4–2-re behúzták a párharcot.

A következő két bajnoki döntő viszont nagyon egyoldalúra sikerült. A HSC előbb 4–0-ra, majd 4–1-re intézte el a Brassót. A Cenk alattiaknak a 2013/2014-es idény hozta meg az áttörést. A pályaelőnyt a Kjell Lindqvist által irányított Brassói Corona élvezte a döntő előtt a csapatot átvevő Christer Dreberg dirigálta HSC Csíkszeredával szemben. Az első meccsen még a brassóiak nyertek, de a másodikon a HSC elvette a pályaelőnyt. A csíkszeredai meccseken előbb az összesített vezetést átvette a csíki alakulat, majd azt le is adta miután hosszabbítással kikapott a negyedik meccsen.

A folytatásban váltott pályaválasztás mellett érvényesült a hazai pálya előnye és így érkezett el a párharc a mindent eldöntő hetedik meccsig, amelyet Brassóban rendeztek telt ház előtt. A 2014. április 10-én rendezett összecsapáson Farkas Tamás szerezte meg a vezetést, amelyet Fodor Csanád egyenlített ki még az első harmadban. A folytatásban Becze Tihamér, illetve Moldován Ervin góljaival már kettővel is ment a HSC, amikor három és fél perccel a meccs vége előtt elkezdett zárkózni a Brassó. Előbb Zsók Levente talált be Kozuch ketrecébe kettős emberelőnyben, majd 38 másodperccel a vége előtt érkezett Virág Csanád vitatott egyenlítést érő találata, illetve három másodperccel a vége előtt Kevin Wehrs kékvonalas lökete, amely eldöntötte a párharcot.

A további három másodpercet a felek már nem játszották le miután a kék-fehérek az öltözőbe vonultak így tiltakozva a bírópáros – de leginkább az osztrák Gerald Podlesnik – ténykedése ellen. A lényegen viszont nem változtatott: Brassó ekkor megtörte Csíkszereda hegemóniáját.

Az elmúlt két szezonban egyik csapatnak sem jött ki a lépés. A Brassói Corona még a döntő közelébe sem tudott férkőzni, míg a Sportklub tavaly, újfent drámai körülmények között, maradt alul a döntőben a Galaci Dunareával szemben. Ennek fényében megállapítható, hogy két a sikerre éhes gárda fog kikorcsolyázni a jégre.

A jelen

A bajnoki rajtot követően Brassóban stabil a helyzet. Ugyanazon edző – Martin Lacroix –, illetve zömében ugyanazon játékosok húzták végig a szezont. Az idény során csupán Petres Tivadar, Rory Rawlyk, illetve Bryan McGregor került ki a csapatból. Egy homogén alakulatról beszélhetünk. Csíkszeredában viszont nagy volt a jövésmenés és csak novemberre alakult ki a jelenlegi keret. Tom McCarthy vezetőedző helyére Leo Gudas érkezett, míg a légiós játékosok teljes mértékben – Nathan Campbell kivételével – kicserélődtek.

Az idei szezonban a két csapat az alapszakasz (MOL Liga és román bajnokság) során hatszor, míg a Románia-kupában egyszer találkozott. Az első meccset még a Sportklub húzta be, de utána vereségek következtek. A jeget a Románia-kupa törte meg, amikor Leo Gudas csapata a csoportban legyőzte a hazai pályán játszó Coronát, amivel bejutott a sorozat fináléjába. Igaz azt végül háromgólos előnyről, hosszabbítás után, elveszítette. A kupát követően még kétszer találkoztak a felek, amelyek pontosztozkodással zárultak. Csíkszeredában a Brassó nyert, míg Brassóban a Sportklub. Igaz ezen a találkozón a Cenk alattiak az ifikkel álltak ki. A csíki mérleg tehát hétből három.

„Gyilkos” első sor

Amennyiben kivesszük az idei statisztikából a nem mérvadó utolsó egymás elleni meccset, amikor a Sportklub 11–0-ra nyert, akkor 17–12-s gólarányt kapunk a Brassó javára. Míg csíki oldalon, a jelenlegi játékosok közül, a legeredményesebb Molnár Zsombor két góllal – a további találatokon egy-egy játékos osztozkodott –, addig a túloldalon az első sor viszi a prímet. McDonald, illetve Klempa, a két húzóember, 4–4 gólt szerzett, míg a hátvéd Filip kettőt és Nagy egyet. Ha csatárposztra betesszük a McGregor helyére újfent elsősorossá váló Gligát – egy gól –, akkor ez az ötös fogat a 17-ből 12 gólt szerzett.

A gólszerzés mellett óriási feladat hárul a kapusokra és egyben a védelem megszervezésére egy döntő folyamán. A Sportklubnál felváltva kapott lehetőséget Ruczuj és Onodi a kapuban. A román alapszakaszban Onodi 91.3, míg Ruczuj 91.6 százalékon védett. A túloldalon Tőke védési hatékonysága 90.7 százalék. Az elődöntőre viszont a brassóiak kapusa igencsak felszívta magát, Galac ellen, hiszen a három meccset 94.1 százalékon hozta le. A Sportklub oldalán a Progym ellen négy meccsen kapuba levő Ruczuj 90.7, míg az utolsó találkozón beálló Onodi 94.1 százalékon védett.

Mit gondolnak az edzők?

A rájátszás és főleg egy döntő minden egyes korábbi meccset felülír. Nulla nulláról, tiszta lappal indul mindenki, de a trénerek fejében ott van már minden. Nem csoda Leo Gudas és Martin Lacroix is a fegyelmezett játékra hívta fel a figyelmet.

„Nagyon sok minden dönt egy párharc során. A legfontosabb elem a védekező játék megszervezése lesz. Ez a legutóbbi meccsen nagyon jól sikerült és hasonlóra van szükség egy olyan jó csapat ellen, mint a Brassó. Fontos ugyanakkor, hogy a támadó szekció is kihozza a maximumot magából. El kell kerüljük a fölösleges kiállításokat, minél kevesebb esélyt kell adjunk az ellenfélnek az előnyös játékra. Az öltözőben most jó a hangulat, hiszen a két gyergyói vereséget követően, a fiúk bebizonyították, hogy képesek a jó játékra. Várjuk a döntőt és minden meccs 0–0-ról indul – fogalmazott Leo Gudas a Sportklub szakvezetője.

Brassói kollégája a Corona hivatalos honlapjának adott interjúban megjegyezte, hogy nagyon tetszik a játékosai hozzáállása. „Mindenki, így mi is tudjuk, hogy mekkora a rivalizálás a két csapat között. Adrenalinnal teli meccsek elé nézünk úgy a jégen, mint a lelátón. Magos szintű hokira van kilátás, már csak abból kiindulva, hogy mindenki a végső győzelemre hajt. Az öltőzőben nagyon jó a hangulat, a fiúk nagyon motiváltak, de a párharc során végig meg kell őrizzük a mentális frissességünket, illetve fenn kell tartsuk a koncentrációt a siker és a cél érdekében – jegyezte meg Lacroix.