Szép, Erőss Zsolt örökségéhez méltó idézeteket vár Facebook-adatlapjára Sterczer Hilda, a 8586 méteres Kancsendzönga sikeres megmászása után eltűnt csíkszeredai hegymászó özvegye. Az idézet a Békási-szoros egy sziklafalára erősített táblán állítana emléket minden idők legnagyobb magyar hegymászójának.

„Barátaink szeretnének a Békási-szoros egy sziklafalára Zsoltnak egy emléktáblát állítani. Szeretnénk rá egy szép idézetet. Akinek ötlete van, írjon! Köszönöm!” – írta csütörtök hajnalban a két gyerekes édesanya. Szívhez szóló kérése figyelmes fülekre talált, alig pár óra alatt többen is ajánlottak idézetet.

„A legveszélyesebb dolog az emberre a céltalanság” - ezt Zsolt mondta nekem, s ez lett a vele készült interjúm címe is. Szerintem odaillene, s hozzá illene – írta Kékesi Raymund.

Paul Ágnes egy Gaston Rebuffat idézetet ajánlott Sterczer Hilda figyelmébe: “Minden hegymászónak azt kívánom, hogy legyen egy olyan barátja, aki szeretetet és tiszteletet vált ki belőle, s aki rajta tartja a szemét, amint felfelé halad a kötél mentén, s aki már-már gyengéd gondoskodással vezeti be őt ebbe a kemény és merészséget követelő világba. Olyasvalakire gondolok, aki megosztja az emberrel a 4000 méter fölött érzett gyönyört, aki úgy mutatja be a köröskörül emelkedő csúcsokat, ahogy egy kertész mutatná be szeretett virágait. Akire az ember irigykedve néz, aki a hegyi menedékházban van otthon, s akinek a hegy a hazája. Az ilyen kincsekkel bíró ember barátságának értéke felbecsülhetetlen.”

"Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek,esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad" – parafrazálja Wass Albertet Hoffmann Zsolt.

Érkezett két vers is, Kunné Kata Mary Frye soraival emlékezne Erőss Zsoltra.

Ne sirass a fejfámnál állva!
Nem vagyok ott,
Nem alszom.
Ezernyi fúvó szél vagyok,
A hó gyémántragyogása vagyok.
Az érett magba zárt napsugár vagyok.
Őszi eső vagyok.
Ha nyugodt reggelen felébredsz,
Az égre kelő madarak
Fürge szárnycsapása vagyok.
A csillagok éji fénye vagyok.
Ne sirass a fejfámnál állva!
Nem vagyok ott,
Nem alszom."

Értékes Zoltán Reményik Sándor Havasi feszület című versével búcsúzna Erőss Zsolttól.

Halványpiros hegyi virág

Öleli lábát a keresztnek.

Távolról a sötét fenyők:

Titoktudó konok erők

Feléje gyökeret eresztnek.

És ölelik a föld alatt.

Így rejtik el imádatuk.

Olyan szép itt és oly szabad!

Alatta kanyarog az út

És még mélyebben a patak.

Szent arcán kín - s örök remény.

A zúgó vízbe letekint, -

S mosolyog a vad patak dühén.

Lakatosné Koós Márta szerint a "Ha azon gondolkodsz, merre kellene menned, soha nem jutsz sehová. Csak az út hoz tapasztalást, legyen az bármilyen is. Ez az, ami tanít, ami csiszol. Csak a saját tapasztalásod az, ami előre visz. Ezer útikönyv nem ér fel egyetlen lépéssel. Menj! Még, ha félsz is...csak MENJ!" zen mondás lenne a legtalálóbb a csíkszeredai hegymászó Békási-szorosi emléktábláján.