„Én nem tudok idegenek előtt sírni, sose voltam képes rá, most se megy. Otthon igen, a négy fal között este, amikor leteszem a gyerekeket. Akkor legszívesebben ordítanék” – jelentette ki a life.hu-n megjelent interjúban a Himalájában eltűnt Erőss Zsolt csíkszeredai hegymászó özvegye.

Sterczer Hilda a riporternek, Szily Nórának arra a felvetésére válaszolt: sokan meglepődtek, mert rezzenéstelennek tűnő arccal nyilatkozott tragédia után. „Amikor meglátom az interneten az In memoriam Erőss Zsolt videókat - amik gyönyörűek és megrázóak -, akkor zokogok. Mintha  jönne velem szembe a rideg valóság, hogy tényleg meghalt a férjem” – fogalmazott.

Erőss özvegye az interjúban a férjével közös hegymászásairól is beszélt. Felidézte, hogy 8460 méter volt az a legmagasabb csúcs, amit együtt hódítottak meg. „Akkor 27 órát mentünk oda-vissza, és tényleg feszegettük a határainkat. Emlékszem, mentünk lefelé, és azt vártam, hogy mikor fogok összeesni. Úgy gondoltam, hogy ebbe most már muszáj belehalni, de nem így történt” – mesélte.

Sterczer Hilda szerint az a jó a hegymászásban, hogy teljesen kikapcsol, a hegyen semmi más nem létezik. Idézte férjét, aki azt vallotta: az extrém magashegyi mászásban az érzés a legcsodálatosabb, amikor megvolt a csúcs, sikerült, amiért megküzdöttünk, visszatérünk és élünk. „Annyira tudunk örülni az életnek egy expedíció után, hogy aki ezt nem csinálja, az nem tudja elképzelni. Minden olyan dolog, ami a hétköznapokban bosszantó, a hegyen elsikkad” – magyarázta.

A jelenről elmondta: hétköznapoknak ugyanúgy mennie kell tovább, mint korábban, azért, hogy a gyerekek minél kevesebbet érzékeljenek mindabból, ami történt. Arra a kérdésre, mit kívánna leginkább most az élettől, kijelentette: „Úgy menjen tovább az életem, hogy Zsolt emlékét minél jobban tudjam ápolni és azt a hagyatékot, azt az aktív, tartalmas életet úgy tudjam  képviselni, ahogy ő tette. Szeretném azt is, ha az emberek megértenék, hogy mit jelent hegyet mászni, hogy mi az, amit ott a hegyen átélhet az ember.”