Egy-egy gólos előnnyel várhatja a jövő heti visszavágót a Chelsea London és a Fenerbache Isztambul a labdarúgó Európa-liga elődöntőjének első mérkőzése után. Nem elhanyagolható különbség viszont, hogy míg az angolok a Sankt Jakob Parkban nyertek 2-1-re az FC Bazel ellen, addig a törökök hazai pályán gyűrték le 1-0-ra a Lisszaboni Benficát.

A bázeli közönség a harmadik percben nagy ovációval fogadta az első hazai szögletet, amely végén Mohamed el-Neni beadása a kapu fölé hullott, a hálóban kikötő Cech megnyugvására. Az első Chelsea-kornert Yann Sommer csípte le a levegőből.

A 12. perc meghozta az első helyzetet, jobb oldali Chelsea-akció végén Azpilicueta beadását Lampard küldte rá, Sommer védett. Itt még védett, a szöglet után már nem: Lampard jobb oldalról tekert középre, Victor Mosesről pedig előbb a földre, aztán a hálóba pattant a labda (0–1).

A góltól kissé meghőkölő svájciak egy brutális erejű (és Cech által kapu fölé nyomott) Schär-szabadrúgással jelezték: kezdik összeszedni magukat, majd ezen felbuzdulva egy kisebb helyzetet is kidolgoztak, ám Szalah perdítése gyenge volt, Cechnek még a pulzusa sem emelkedett meg tőle.

A 28. percben Stocker beadása a kapufára hullott – mindkét csapat a széleken próbálkozott, ha tehette, ziccer azonban nem adódott. Az első fél órát Schär mentése zárta, a Basel-játékos a védőmaszkos Fernando Torres kísérletébe repült bele.

A Chelsea a korán megszerzett előny kényelmességével futballozott – az angol csapat különösebben nem erőltette meg magát –, az ötlethiánnyal küszködő bázeliek meg a becsülettel daráláson kívül nem tudtak mást hozzátenni a meccshez. A félidőt Chelsea-gól zárhatta volna, ám Eden Hazard hiába lépett ki ziccerben középen, megnézte magának a kaput, és elegánsan mellé passzolt. A támadást egy olyan akció előzte meg, amely nagyjából hű képet adott a félidőről: Torres nem balra passzolt , hanem jobbra, a beadást követően aztán ollózni akart (de a hátán puffant), Hazard pedig körülbelül a harmincadik sort kínálta meg a labdával...

A második félidő erőteljes bázeli ijesztgetéssel kezdődött, a 48. percben ugyanis hatalmas mázlival őrizte csak meg vezetését a Chelsea. Stocker megindult balról befelé, megtolta néhányszor a labdát, majd megcélozta a jobb alsót – nem sokat tévedett, a labda a kapufa tövéről kipattant, a dermedten figyelő és teljesen esélytelen Cech tekintetétől kísérve. A válasz is kapufa volt, Hazard száguldott el a bal oldalon, az alapvonalról precízen gurított vissza, Torres pedig kinézte magának a jobb fölsőt, ám labdája a kapufáról kivágódott: Sommer ugyanúgy hálát adhatott a szerencséjének, mint Cech, mert köze pontosan ugyanannyi volt a lövéshez – semmi.

Az 58. percben egy bal oldali szögletnél Cech csúnyán aláfutott a labdának, Ivanovics meglepetésében ugyanezt tette, ám Marco Streller hiába fejelhetett a hosszún, már nem tudta kapura tenni a labdát. Egy óra elteltével váltott a hazai edző, Murat Yakin, Serey Die helyére Marcelo Díazt küldte be. A váltás egyben taktikai változtatás volt, védekező középpályás helyére középső, elsősorban az előkészítésben és a passzolásban jeleskedő középpályás érkezett a Baselbe.

A sokat nem mutató el-Nenit Jacques Zoua váltotta, az új regrutát díszlövéssel köszöntötte Fabian Frei, aki nagy (és a kaput elkerülő) bombával jelezte: unja a békésen csordogáló meccset. A Chelsea-be Juan Mata állt be Hazard helyére, és góllal kecsegtető támadást is indított rögtön – két apró probléma akadt, az egyik, hogy Sommer védett, a másik, hogy az asszisztens (valószínűleg tévesen) beintette a lest.

A hajrára egy bázeli helyzet adta meg a jelet, a jobb oldalon a tizenhatosra betörő Szalah azonban hosszan vette át a labdát, lehetőséget adva a kifutó Cechnek a tisztázásra. Szalahnak ezzel „vége is volt" (David Degen váltotta), míg a gólpasszos Frank Lampard helyére Oscar állt be a Chelsea-be. Mata beívelt szabadrúgását Ivanovics kapu mellé lőtte, a durvuló David Luiz pedig sárgát kapott Degen lezúzásáért – örülhetett, mert piros is lehetett volna.

A szabadrúgás után a svájciak a bal oldalon megkeverték a londoniakat, ám a középre lőtt labdát a Chelsea „életmentő-specialistája", Ashley Cole mentette a gólra éhesen érkezők elől. A Basel nyomás alá helyezte a Chelsea-t, de a kapu előtti tömörüléseknél rendre nem jött ki a lépés a hazaiaknak. Egészen a 86. percig. Ekkor egy beívelés okozott gondokat a Chelsea-nek, a bal oldalra hulló labdára érkező Stockert pedig a játékvezető szerint szabálytalanul tüntette el Azpilicueta. A büntetőt Fabian Schär magabiztosan berúgta középre. 1–1!

Gólra nagy kihagyott helyzettel válaszolt a Chelsea, Yann Sommer bakija után Oscar rúghatott volna gólt, ám ziccerben nem találta el a kaput sem. Schär a meginduló Moses „a cél szentesíti az eszközt" típusú begyalulásáért kapott sárgát, a veszélyes szögből járó szabadrúgást Mata a bal alsó mellé küldte.

Mata szöglete után John Terry közvetlen közelről bólintott, de hihetetlen módon Sommert találta el, a bázeliek meg (maguk sem tudták, hogyan) megúszták a helyzetet. A bongyor hajú David Luiznak volt még egy dobása (rúgása) a 94. percben, és ez döntőnek bizonyult: szabadrúgáshoz jutott a Chelsea Stocker szabálytalansága nyomán, a brazil megcélozta a bal alsót, és Sommer már csak beljebb tudta segíteni a labdát – óriási kapushiba, 1–2.

Kínkservesen született meg a Fener győzelme

Jó iram és lendületes játék jellemezte az első tíz percet, igaz, helyzetek nem nagyon akadtak egyik kapu előtt sem. Közhelyes megfogalmazás, de a kezdés alapján mintha tényleg mindkét csapat szeretne bejutni az Európa-liga fináléjába. Ehhez majdnem a Benfica került közelebb a 12. percben, de Pablo Aimar lövése nem volt pontos.

A motivált futball eredményeként a csapatok remekül zártak hátul is, de az első negyedóra elteltével a Fenerbahce fölénybe került, és helyzeteket dolgozott ki. A jolly joker, a hős, a gólszerző Moussa Sow lehetett volna, de előbb közelről becsúszva a kapu mellé lőtt, majd Dirk Kuyt beadását fejelte kapufára.

A 44. percben legalább egy szórakoztató jelenetre futotta a két csapat erejéből: Sow beívelése után a labda az ötösön Pierre Webó elé került. Gól is lehetett volna belőle, csak éppen a kameruni játékos nem tudta kihasználni a helyzetet.

Cristian zokogva vonult szünetre, mivel a 45+2. percben kapufára vágta a Gökhan Gönül által kiharcolt büntetőt.

A kapufát nagyon megszerették a hazai játékosok, az 51. percben ugyanis Dirk Kuyt is forgácsolt egyet. A Benfica játékosai pedig már kezdhették kellemetlenül érezni magukat, de a csereként beálló Nicolas Gaitán meg is megmutatta, hogy ő is képes hasonló „bravúrra".

Aztán a Fenerbahce negyedik kapufája után már végre a kapuban kötött ki a labda. Lorenzo Melgarejo értelmetlen módon felfejelte a labdát a 72. percben a tizenhatoson belül, így az érkező Egemen Korkmaz közelről – ugyebár a kapufa segítségével – a kapuba bólintott. 1–0

Az utolsó negyedórában a Benfica elkezdett hajtani az egyenlítő gól érdekében, de a hazaiak jól zárták a területeket: a beíveléseket rendre kifejelték, a távoli lövéseket blokkolták. A portugálok gyakorlatilag nem is tudtak helyzetet kialakítani, persze azért az 1–0-s vereség ellenére az esélyük megmaradt a továbbjutásra. Visszavágó egy hét múlva Lisszabonban.