Negyvenéves fennállását ünnepli a csíkszeredai Prisma Fotóklub: a 40 esztendő a keresőben című jubileumi kiállítás csütörtökön nyílt meg a Csíki Moziban. A tárlat nemcsak a fotózás iránti szenvedélyről, hanem egy olyan alkotóközösség kitartásáról és összetartozásáról is tanúskodik, amely négy évtized alatt sokat változott, de alapvető értékeit megőrizte.

A jubileumi eseményen Labancz István, a fotóklub elnöke köszöntötte a résztvevőket, külön üdvözölve a Marosvásárhelyről érkezett Marx József Fotóklub tagjait és elnökét, Both Gyulát, valamint a Homoród Fotóklub képviselőit, Hátszegi Csaba vezetésével. A kiállításon a gyulai Székely Aladár Fotóklub alkotásai is helyet kaptak, a két egyesület között ugyanis hagyománnyá vált, hogy egymás évfordulós tárlatain vendégkiállítóként szerepelnek. 

Labancz István beszédében felidézte a fotóklub két meghatározó alakjának, az alapító János Dénesnek és a későbbi elnöknek, Szabó Attilának az emlékét, akiknek szellemisége ma is meghatározza a közösség életét. Mint fogalmazott, a negyvenéves jubileum nemcsak a technikai fejlődésről, hanem arról a közös szenvedélyről is szól, amelynek köszönhetően a csíki fotósok megörökítették a mulandót, a táj szépségeit és a mindennapok apró csodáit.

Az elnök a fotózás elmúlt négy évtizedének változásait is felidézte. Míg a klub indulásakor a fényképek megjelenítése még a sötétkamrában, vegyszerek és hosszadalmas előhívási folyamatok segítségével zajlott, ma már a digitális technológia kínál szinte korlátlan lehetőségeket. A technikai eszközök változtak, a fotósok lelkesedése azonban nem: továbbra is képesek órákig várakozni a megfelelő fényre, vagy akár nehéz terepen is vállalni a fotózás kihívásait egy-egy különleges felvételért.

Labancz István köszönetet mondott klubtársainak a közös munkáért, a konstruktív vitákért, az egymásnak nyújtott segítségért és a fotótáborok során tanúsított türelemért. Külön megköszönte a tagok családtagjainak, hogy támogatják a fotózás iránt elkötelezett hozzátartozóikat. A jövőre vonatkozóan azt kívánta a közösségnek, hogy továbbra is nyitott szívvel és látásmóddal keresse a szépet és az érdekeset. Beszédét a fotósok örök igazságával zárta: a legjobb kép még mindig az, amelyet holnap készítenek el.

A klub legfontosabb sajátossága a nyitottság

A jubileum alkalmából Turos Eszter művészettörténész is felidézte a Prisma Fotóklub történetét. Mint rámutatott, negyven éven át fenntartani egy alkotóközösséget egy kisvárosban önmagában is jelentős teljesítmény, különösen úgy, hogy a klub soha nem egyetlen művészeti irányzat vagy egységes program mentén szerveződött.

A Prisma egyik legfontosabb sajátossága éppen a nyitottság: tagjai különböző látásmódokat képviselnek, és a fotográfia számos műfajában kipróbálják magukat. A dokumentarista megközelítéstől a természetfotózásig, a portréktól az elvontabb képi világokig sokféle alkotói út fér meg egymás mellett. Turos Eszter szerint a közösséget nem a hasonlóság, hanem a különbözőségek elfogadása és termékeny együttélése tartja össze.

A művészettörténész hangsúlyozta: a Prisma nem csupán fotósok csoportja, hanem valódi szellemi műhely, ahol a tagok tapasztalatokat cserélnek, tanulnak egymástól, és teret adnak az egyéni alkotói elképzeléseknek. A négy évtized során szervezett csoportos és egyéni kiállítások, a hazai és nemzetközi fotópályázatokon való részvételek, valamint a Csíkszeredai Városnapok egyik meghatározó eseményévé vált fotópiknik mind azt bizonyítják, hogy tevékenységük messze túlmutat a klub belső életén.

A mostani jubileumi tárlat is ezt a sokszínűséget mutatja meg: nem egyetlen egységes képet kíván adni a Prismáról, hanem az alkotók eltérő látásmódjait, a fényhez, térhez, időhöz és a valósághoz való személyes viszonyát villantja fel. Turos Eszter szerint a klub egysége éppen a különbözőségben rejlik. Azt kívánta a közösségnek, hogy a jövőben is maradjon a kíváncsiság, a szabadság és a kísérletezés műhelye, és újabb nemzedékek számára tegye lehetővé a fotózás örömének és lehetőségeinek felfedezését.