Tizennégy év után állított ki újra szülővárosában Zolopcsuk P. Róbert festőművész és helytörténész a II. Máramarosszigeti Magyar Napok keretében. Gyermekkorától szenvedélyesen kötődik Máramarosszigethez, így nem meglepő, hogy festményein és grafikáin keresztül is a város egykori szépségét igyekezett megörökíteni.

A festménykiállítás megnyitóján Orosz Krisztofer-Levente méltatta Zolopcsuk P. Róbert művészi és szakmai tevékenységét, aki a munkáin keresztül a helyi autentikus kultúrát ápolja és tanulmányozza, valamint a helytörténeti értékek megőrzésére vállalkozik. Meggyőződése, hogy mindazt, amit a városért tesz, azt hivatásbeli kötelességként teljesíti, ami által képes közelebb hozni a helyiekhez Máramarossziget sokszínűségét.

„Én itt érzem magam otthon, és örülnék, ha a festményeimből is az sugározna vissza mindenki számára, hogy egy csodálatos helyen élünk” – mondta Zolopcsuk P. Róbert, akinek már dédszülei is ebben a városban születtek.

„Hiszem azt, és híve vagyok annak, amit mindig is elmondtak régen: az ősök sírjai avatják az országot hazává. Meg kell becsülnünk azokat az épületeket, amelyeket ránk hagytak elődeink. Vigyázzuk, ápoljuk, gyarapítsuk, és ha lehet, ne tegyük tönkre” – jegyezte meg a festőművész.

Zolopcsuk P. Róbert Máramarosszigeten született 1967. június 17-én. Első grafikáit az elemi iskolában készítette el, ahol az úttörőház szakkör tagja volt. Később a művészeti iskolába iratkozott, ahol Péter-Ütő Erzsébet és Bârsescu Péter tanítványa volt. Munkáiban leginkább Máramarossziget utcáit és épületeit örökítette meg, így a diplomamunkájában is a város egyik utcáját festette meg. Felnőttként tíz évet dolgozott a helyi bútorgyár tervezőirodájában, majd tanítani kezdett a kulturális központban működő művészeti iskolába. 2006-ban jelent meg a Máramarossziget című könyve, amelyben olvasmányos módon mutatja be a város történelmét és épületeit.

Érdeklődése a szülővárosa helytörténete és építészete iránt már gyermekkorában megjelent, nagyapja sok történetet mesélt a városról és annak híres személyiségeiről. Édesapjától még gyermekként kapta az első régi képeslapot, amelyen az az utca volt látható, ahol egykor laktak. Mint mondja, az egész családja itt élt Máramarosszigeten. Nagyon szeret itt élni és nem is akarna soha elköltözni, ugyanis szerinte nem véletlen, hogy hova születünk és mi lesz az otthonunk.