A Szamos kulturális folyóirat szervezésében szerdán hat szatmári kiválóságot köszöntöttek kerek évfordulójuk alkalmából.

A Szamos kulturális folyóirat hagyománya, hogy bizonyos időközönként megünneplik a szatmári közösség kiválóságait kerek évfordulójukhoz kapcsolódóan. Szerdán az Iparosotthon nagytermében tartott eseményen a 75 éves Kereskényi Sándor, a 75 éves Nyíri Zoltán, a 75 éves Tillinger István, a 80 éves Szodoray-Parádi Hajnalka, a 85 éves Muzsnay Árpád voltak a kitüntetettek, valamint a fiatalon elhunyt Fodor István, aki most ünnepelné ötvenedik születésnapját.

A Szatmár Megyei Tanács alárendeltségében működő Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont és a Szamos folyóirat a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatallal, valamint a G. M. Zamfirescu Kulturális Központtal partnerségben szervezte meg ezt az eseményt, azzal a céllal, hogy méltó módon elismerje azokat a kivételes személyiségeket, akik értéket teremtenek és maradandó nyomot hagynak közösségük életében.

A rendezvényen Elek Eszter, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont referense köszöntötte az egybegyűlteket.

„Egy közösség valódi értékét az azt alkotó emberek adják. Mindaz, ahogyan élünk, gondolkodunk és cselekszünk, szorosan összefügg azzal, hogy kik vesznek körül bennünket a mindennapokban. Ők formálják jellemünket, alakítják szokásainkat, gazdagítják gondolatainkat és alakítják szavainkat. E tekintetben mi, szatmári magyarok, igazán szerencsések vagyunk. Olyan közösségben élhetünk, ahol vannak, akikre büszkék lehetünk, akiknek életútja erőt és iránymutatást ad számunkra. Vannak, akiktől tanulhatunk, és vannak, akiket méltán választhatunk példaképeinkké” – mondta.

A rendezvényen részt vevő Pataki Csaba megyei tanácselnök köszöntőjében kiemelte: nemcsak a múltra, hanem a jelenre is büszkék lehetnek a szatmáriak. Kereskényi Gábor polgármester elmondta: a város erejét elsősorban a közösség tagjai adják, majd megosztott személyes gondolatokat is a kiválósági oklevéllel jutalmazottakról.

Nyiri Zoltán 1951. november 21-én született Abafáján. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen tanult, diplomaszerzés után Szatmárnémetibe került, feleségét követve, aki már korábban itt kapott kinevezést. Tanári pályájának fontos szakasza a szatmári Aurel Popp Zene és Képzőművészeti Líceumban töltött időszak. Számára a festészet nem csupán foglalkozás, hanem mesterség, hivatás és életforma. Az alapok elsajátítására épül a kreativitás, amelyből végül megszületik a művészet. Vallja azt, hogy ábrázolni bárki megtanulhat, de gondolatot és üzenetet vinni a képbe már sokkal nehezebb feladat. Egy festménnyel akkor elégedett igazán, ha „beszélgetni tud vele”. Alkotói pályája is rendkívül gazdag: 1977-től napjainkig minden megyei csoportos kiállításon részt vett, egyéni kiállításokkal 2016-ban és 2019-ben jelentkezett.

Kereskényi Sándor egész életét a kultúra, a művelődés és a közösség szolgálatának szentelte. 1951. május 8-án született Szatmárnémetiben, és már fiatalon elkötelezte magát a tudás és a kultúra szolgálata mellett. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Filológia Karán szerzett diplomát, majd pályafutása során számos területen bizonyította elhivatottságát: volt tanár, a Harag György Társulat irodalmi titkára, újságíró, szenátor, megyei tanácsos és muzeológus. Bármely területen tevékenykedett, ugyanaz a szándék vezérelte: értéket teremteni, a tudást és a kultúrát szolgálni, és a közösséget erősíteni. Kiemelkedő kulturális tevékenységének elismeréseként 2019-ben a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Tillinger István 1951. április 5-én született Nagymajtényban. Alapító tagja volt a Szatmári Amatőr Képzőművészek Egyesületének, amely 1989-ig működött. A rendszerváltás után az alkotóközösség Szatmári Alkotóház néven indult újra. Az első kiállításon harmincöt művész munkái szerepeltek. Az egyesületben mindig alelnöki feladatokat vállalt, hiszen az elnöki teendők mellett nem maradt volna elegendő ideje az alkotásra. Szereti a városát, ezért festményein gyakran örökíti meg Szatmárnémeti műemlékeit és jellegzetes épületeit.

Szodoray-Parádi Hajnalka Désen született. Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Képzőművészeti Líceumban végezte el, majd az Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen szobrász szakon szerzett diplomát. A diploma megszerzése után Felsőbányára kapott kinevezést, ahol az elméleti líceumban tanított rajzot, művészettörténetet és műszaki rajzot. Egy évvel később Szatmárnémetibe került, a mai Aurel Popp Művészeti Líceumba, ahol évtizedekig oktatott. Tanítványai között sok rendkívül tehetséges fiatal volt, közülük sokan később maguk is pedagógusok vagy elismert művészek lettek.

Muzsnay Árpád életét és munkásságát a magyar kultúra, a közösségi szolgálat és a művelődés szolgálata határozza meg. Szatmárnémetiben született 1941. június 21-én. Tanári diplomát a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerezett. Neve elválaszthatatlanul összefonódott a Szatmár megyei magyar nyelvű kulturális rendezvények szervezésével. Legyen szó Páskándi-, Rákóczi- vagy Szilágyi Domokos-megemlékezésekről, az érmindszenti zarándoklatokról vagy a Kölcsey-emlékünnepségekről, mindezek kezdeményezőjeként és elkötelezett szervezőjeként évtizedek óta szolgálja a közösség összetartozását és közös értékeink méltó felmutatását.

Fodor István 1976-ban Szatmárnémetiben született. Amikor átlépte a Szatmári Friss Újság szerkesztőségének küszöbét, azt érezte, hogy rátalált az igazi hivatására. A vidéki élet volt az ő igazi terepe, a vidéki emberek között érezte igazán jól magát. Az egész megye az övé lett: bármerre fordult, témát, embereket, sorsokat látott, amelyeket sajátos stílusában tárt a közönség elé. A megyét vonattal, autóval, biciklivel és gyalog járta be keresztül-kasul, és amerre járt, barátokra lelt. A szatmári magyar sajtó nagy kincset vesztett el Fodor István halálával. A régimódi újságírás híveként, ahol csak lehetett, személyesen volt jelen: kapcsolatrendszert épített, és fáradhatatlanul dolgozta fel a tudomására jutott információkat. Mindannyian sokat tanulhatunk tőle alázatról, szorgalomról. Már 15 éve nincs közöttünk.