Bach zenéje nem régi, azaz nem tőlünk távoli, hanem ma is friss és élő, és közvetlenül tud hatni, ha hagyjuk megszólalni – üzenik a közönségnek a szombati, kolozsvári Bach-maraton előadói, akik lemezbemutatókkal várnak az evangélikus Pietati templomban. A Kostyák Csengeri Zsuzsa és Gábor Előd, valamint a magyarországi Kovács Katalin és Szászvárosi Sándor alkotta művészpárosok egy-egy tagját kérdeztük arról, mi az, amiből ízelítőt kap a közönség, hogyan sikerül megtartaniuk a művek autentikus hangzását, illetve mi az, amit üzenni szeretnének, amit fontos ma tudnunk Bach zenéjéről és az általuk megszólaltatott hangszerekről – a csembalóról, a barokk hegedűről és a viola da gambáról. 

„Ez az első olyan CD-felvétel az országban, amelyre ezeket a műveket korhű hangszereken, hangolásban és előadásban vettük fel” – mondta el a Maszolnak Gábor Előd hegedűművész Bach-felvételük kapcsán, amelyen három szonáta hegedűre és csembalóra (BWV 1017-1019) csendül fel.

„Tanárként és zenészként is látok növekvő érdeklődést a klasszikus zene iránt, és hiszem, hogy ezzel a felvétellel hozzájárulhatunk ennek a megmozdulásnak a megtartásához, fejlődéséhez. Johann Sebastian Bach ezeket a szonátákat 1720 körül írta, több mint 300 éves kompozíciókról beszélünk, mégis, ha sikerül egy kicsit kilépnünk a mindennapos rohanásból, telefongörgetésből, érezhetjük, hogy nagyon is friss és élő zene ez. A szombati Bach-maraton erre is ad lehetőséget, kicsit elszakadni, kikapcsolni” – üzeni a hegedűművész.

Gábor Előd elmondta, ez az első szólólemeze, és szinte minden része kihívás volt a művek kiválasztásától a próbák egyeztetéséig – a távolság miatt – , és a felvétel elkészítéséig. „Egy előadó számára nagyon fontos a közönség energiája. Minden egyes koncerten, előadáson energiacsere jön létre az előadó és a publikum között. Ezért is nehezebb felvételt készíteni, mivelhogy hiányzik a közönség, és hiányoznak azok a bizonyos energiák. Ennek ellenére a kiteljesedés érzése is megszületik, amikor a hangmérnök leállítja a felvételt, és azt mondja: »szép!«” – számolt be, miért is kihívás a lemezfelvétel.

Arról, hogyan sikerül megtartaniuk a művek autentikus hangzását, illetve mennyire visznek bele egyéni stílust az előadásba – elmondta, „senki nem tudja biztosra”, milyen is volt Bach zenéjének autentikus hangzása, átfogó képet ad a „rengeteg korabeli forrásanyag – traktátusok, hangszeriskolák”, ám sok a megválaszolatlan kérdés a 300-350 évvel ezelőtti hangzásról.

„A művek autentikus hangzása leginkább a hangszereknél kezdődik: vegyük például a hegedűt, aminek a formája szinte semmit nem változott azóta, hogy J. S. Bach megírta a 6 hegedű-csembaló szonátát, mégis hangzásban teljesen eltér egy ma épített hangszertől. A nyak szöge, a hangszer belsejében található gerenda vékonysága, a híd, a bélhúrok textúrájából adódó hangzás mind elősegítik az úgynevezett autentikus hangzást. Nyilván a hegedű mellé kell egy vonó is, amely a hegedűvel ellentétben nagy fejlődésen ment keresztül” – magyarázta el.

Elkerülhetetlenül szerepet kap az egyéni stílus is, hiszen az előadóművész szerint, „nem mindig azok a bizonyos írott vagy íratlan szabályok teszik ennyire magávalragadóvá a barokk zene mibenlétét, hanem az előadó személyisége és hozzáértése is elengedhetetlen szerepet játszik abban, hogy ez a zene mindig friss és kifejező maradjon”.

Viola da gamba és csembaló

A magyarországi Szászvárosi Sándor viola da gamba művész és Kovács Katalin csembalóművész „a historikus előadói gyakorlat elkötelezett képviselői” – írják róluk a szombati esemény Facebook-oldalán”.

Frissen elkészült Bach-felvételükön összesen három szonáta hallható. Szászvárosi Sándor a Maszol megkeresésére megosztotta, régi vágyuk teljesült ezzel a felvétellel, hiszen régen szerették volna már ezt a szonátaciklust hanghordozón is rögzíteni.

„Ezek a művek egészen másak, mint a kor többi szonátája vagy szvitje. Sokkal összetettebbek, szerteágazóbbak, mint a korábbi vagy kortárs alkotások. A gambát Bach nem használja úgy, mint akkordikus hangszert, a melankólia megtestesítőjét: igen virtuóz, sok esetben szinte száguldó dallamokat komponál rá. Más szerepet kap a csembaló is. A korábban használatos, előadás közbeni improvizatív kíséretet felváltja az ún. obligált játéktechnika: minden hang, mindkét kézben, pontosan le van jegyezve, nem bízza a szólam egy részét a játékos rögtönzésére. Akusztikailag is új fejezetet nyit, mert a csembaló két szólama közé illeszti a viola da gamba dallamíveit – ezzel különleges hangszínt kölcsönöz mindkét hangszer számára” – írta a művekről, amelyekből a szerző születésnapján kettőt hallhat a közönség Kolozsváron.

„A hallgató részese lehet a játéknak”

„Az előadó számára a lemez mindig egy adott pillanat lenyomata – egy hosszabb lelki és gondolkodási folyamat aktuális állapota” – számolt be a felvétel elkészítéséről. 

„Célunk az volt, hogy ne egy végletekig cizellált, már-már élettelenre vágott felvétel szülessen meg, hanem egy élő megszólalású lemez, ahol a hallgató részese lehet a játéknak – annak minden akusztikai élményével. Hogy szinte ott ülhessen közöttünk, hallva közelről a lélegzet, a vonó, a balkéz vagy a billentyűk visszaengedésének hangjait. Így a felvételnél nem törekedtünk arra, hogy minden apró zörejt eltüntessünk. Inkább arra figyeltünk, hogy az élő megszólalás attitűdje jelenjen meg a lemezen – mintha a hallgató a hangverseny egy pillanatába nyerhetne betekintést” – fejtette ki, mi is volt a kihívás a felvétel rögzítésekor.

Az előadás mindig személyes

Arra a kérdésre, hogy előadásuk során mennyire tartják meg a művek autentikus hangzását, és mennyire viszik bele az egyéni stílusukat, a viola da gamba művész elmondta, számukra az autentikus megszólalás nem merev szabályrendszert jelent, hanem egy gondolkodásmódot.

„A korabeli játékmód, hangszerhasználat és zenei nyelv ismerete adja az alapot, de ezen belül az előadás mindig személyes. A korszak repertoárjának, dialektusának tükrében keressük a szerző szándékait, amelyek sok esetben igen egyszerűen értelmezhetők és kivitelezhetők. Viszont mivel az értelmezés az előadón megy keresztül, ezért elkerülhetetlen az egyéni gondolkodás, a személyes aspektus” – magyarázta Szászvárosi Sándor.

Hozzátette, nem céljuk „múzeumszerűen” megszólaltatni a darabokat: „inkább azt keressük, hogy ezek a művek ma is élő zeneként hassanak. Az egyéni stílus így nem hozzáadás, hanem abból fakad, ahogyan értjük és megszólaltatjuk ezt a zenei nyelvet”.

Közvetlenül tud hatni ma is, ha hagyjuk 

A viola da gamba művésze szerint Bach zenéje nem „régi zene” abban az értelemben, hogy távoli vagy nehezen érthető lenne. „Ugyanolyan közvetlenül tud hatni ma is, ha hagyjuk megszólalni. Bach ezekben a művekben nagyon emberi módon szólal meg: nem elvont szerkezeteket hallunk, hanem gondolatokat, gesztusokat, párbeszédeket” – mutatott rá Szászvárosi.

„A viola da gamba és a csembaló hangja talán elsőre szokatlan lehet. Nincs jelen a mai hangerőhajszolás, viszont van elmélyülés a hangból adódó finom árnyalatokban és részletekben. Talán éppen nem véletlen, hogy ezt a hangszert, a viola da gambát tartották az emberi hanghoz legközelebb állónak. Nem véletlen, hogy a hangszer talán legnagyobb játékosa és zeneszerzője, Marin Marais szentelt ennek a témának művet Les Voix Humaines (Az emberi hang) címmel. De lehet, éppen ezek a különlegességek nyitnak meg egy másfajta igényt egy régi vagy talán új, de mindenféleképpen másfajta hangzásvilágra. Ha a hallgató időt ad ennek, nagyon gazdag, könnyen hallgatható és kifejező zenei világ tárul fel előtte” – üzeni a művész.

Kapcsolódó

Bach születésnapját ünnepli Kolozsvár – Ötödik alkalommal rendezik meg a Bach-maratont

Szombaton ötödik alkalommal rendezik meg Kolozsváron a Bach-maratont. Az egész napos koncertsorozatnak idén is az evangélikus Pietati templom ad otthont.

Johann Sebastian Bach Kolozsvár klasszikus zene