A kulturális miniszter lemondását követelték kedden a bukaresti színészek. A fővárosi I. L. Caragiale Nemzeti Színház társulatának tagjai a Kulturális Minisztérium szakmai testületének azon terve ellen tiltakoztak, amely kísérleti jelleggel az eddigiektől eltérő bérelszámolási és munkaidő-elszámolási rendszert vezetett volna be a kulturális intézményekben. 

A Digi24 hírtelevízió beszámolói szerint a helyszínen megjelent Demeter András István kulturális miniszter is, aki az érintettekkel folytatott egyeztetések után bejelentette: a kísérleti projektet felfüggesztik, és visszavonják azt a kezdeményezést, amely a színészek napi nyolcórás munkarendjét és részletes jelenléti elszámolását írta volna elő. A bejelentés ellenére a kedélyek nem csillapodtak teljesen.

A tervezet napi vagy heti, órára lebontott tevékenységi jelentések készítésére kötelezte volna a művészeket. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a bérezés alapját az elvégzett feladatok, az előadások, próbák, a létrejött produkciók vagy más, pontosan meghatározható tevékenységek jelentenék – írta korábban blogbejegyzésben Demeter András István.

A tiltakozással egy időben a Kulturális Intézmények Szakszervezeti Szövetsége (FSIC) közleményben utasította el a Kulturális Minisztérium által kidolgozott normarendszert. Az érdekvédelmi szövetség szerint az intézkedések a demokratikus egyeztetés hiányában születtek, figyelmen kívül hagyva az érintett feleket.

Marosvásárhelyen szimpátiatüntetést tartottak 

A bukaresti demonstrációval egy időben Marosvásárhelyen szimpátiatüntetést tartottak. A tiltakozáson a Maszol kérdésére válaszolva a marosvásárhelyi színház vezérigazgatója, Pál D. Attila közölte, amit a miniszter bejelentett, több mint javaslat. Elmondta: február másodikán kapták meg azokat a rendelkezéseket amelyeket a minisztérium bocsátott ki és amely szabályozza a színészek illetve a színpad körüli kisegítő személyzetnek a munkaidejét. „Az egy félreértés, hogy napi nyolc órára kötelez, igazából évente 1 800 órára elosztva – egyenlőtlen elosztásban – úgy, ahogy a programfolyamat megköveteli” – magyarázta.

Kijelentette: „Egy dolog biztos, a marosvásárhelyi színházban nem lesznek bevezetve ezek az intézkedések. Nem azért, mert tiltakozás vagy ellenállás lenne, hanem legfőképpen azért, mert törvénybe ütközik. Legalább két-három sebből vérzik, és képtelenség bevezetni ezeket a rendelkezéseket.”

A vezérigazgató szerint nem önmagában a mostani konfliktus a legfontosabb, hanem az, hogy mi következik utána. „Valamit kell kezdeni ezzel a rendszerrel, ez biztos. Erre van egy nagyon egyszerű válasz. 2008 és 2010 között volt egy olyan periódus, amikor működött ez a rendszer, és jól működött. A munkát mennyiség, minőség és tapasztalat alapján határoztuk meg. A munkaidőt és a jövedelmet is ez alapján állapítottuk meg. Ez a 1672-es kormányrendelet és annak metodológiája. Ahol bevezették, ott nagyon-nagyon jól működött, ezt képzelem el a jövőnek” – mondta Pál D. Attila.

Henn János színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház munkavállalói képviselője is élesen bírálta a minisztérium kezdeményezését.

„Ha nem lenne papíron ez az egész kezdeményezés, akkor azt gondolnám, hogy egy színdarabban vagyunk, mert ugye az alapvetően a fikció világa. Ez a kezdeményezés tulajdonképpen úgy próbálja szabályozni a kulturális életet, egyáltalán az alkotást mint olyat, ahogy minden egyéb kétkezi munkát – és bocsánat, én minden munkát nagyon tisztelek –, de úgy próbálja szabályozni, ahogy minden kétkezi munkát szokás.”

Mint mondta, a színházi munka lényege túlmutat a jogi és adminisztratív kereteken.

„Ez teljes képtelenség. Aki életében akár egyszer is eljön színházba, az tudja, hogy amikor hazamegy, tulajdonképpen magával viszi azt, amiért mi dolgoztunk. Ez a legfontosabb, hogy magával viszi, így a néző számára is egyértelmű, hogy a mi munkánk kilép azokból a jogi keretekből, amelyeket megpróbálnak ebben a pillanatban implementálni” – fogalmazott.

A teljesítményalapú bérezés kérdésével kapcsolatban Henn János kifejtette, hogy a teljesítmény mint mérce – vagy mint tükör, vagy mint Excel-táblázat – erre az ágazatra nem érvényes.

„Egy színésznél a teljesítmény nem abban mérhető, amit a néző lát: egy három-négy órás előadásban, vagy abban, hogy néha besétál a színházba és látja, hogy próbálnak emberek, hanem több más tényezőtől is függ” – magyarázta.

„Nekem tulajdonképpen minden civil foglalkozásúval ellentétben délben nem ér véget a munkám. Én nem vagyok az az autóbuszsofőr, aki leteszi az autót, hazamegy, és eszébe sem jut, mi van azzal az autóval. Hanem én délben befejezem a próbát, és egész délután azzal foglalkozom, hogy este játszanom kell: valószínűleg ismétlem a szöveget, valószínűleg olyan állapotba hozom magam, ami nagyon fontos, sőt mi több, nem megyek el mondjuk a kollégákkal, barátokkal szülinapozni, nem iszom, mert tiltott, és hasonló dolgok.

Tehát mit jelent az, hogy teljesítmény? Ez nem mérhető. Sokkal több lelki ráfordítást igényel, mint bármi más. De hát bocsánat: a művészet már csak ilyen. A kultúra már csak ilyen” – tette hozzá.

Demeter: „ez egy kísérlet”

Megkeresésünkre Demeter András István a tiltakozás előtt úgy nyilatkozott: „Harminc éve kéri a szakma, hogy ezeket a dolgokat tisztázza valaki, valamikor, valahogy. Ugyanakkor ahányszor valaki nekiállt volna, a megoldásokat mindig elutasították.” Közölte: évekkel ezelőtt is megtapasztalta ezt az ellenállást. „A 2007–2008-as időszakban, amikor a kollégáimmal kidolgoztuk a színházi törvényhez kapcsolódó normatívákat, a cél az volt, hogy a bértáblázat ne pusztán besorolásokon alapuljon, hanem teljesítményen: a szakmai kihívások összetettségén” — nyilatkozta. „A reakció egyértelmű elutasítás volt. Olyannyira, hogy a szakszervezetek koporsót vittek a minisztérium elé” — tette hozzá.

Demeter András István közölte: amíg a kultúra ebben a klasszikus közszférás munkajogi keretben marad, ebből nem lát valódi kiutat. A mostani kísérlet szerinte alapvetően különbözik a korábbi próbálkozásoktól. „Ez nem rendelet, nem törvény, nem kormányhatározat. Egy szakmai testület munkája” – hangsúlyozta.

Kapcsolódó

Tiltakozni készülnek a színészek, a kulturális miniszter szerint egy álhírnek ültek fel

Tltakozást hirdettek meg keddre a bukaresti színészek, több városban szerveznek szimpátiamegmozdulást. 

tiltakozás színészek munkaidő Demeter András István

Elmondta: amikor átvette a mandátumot, konzultációs alapon állt össze egy szakmai csoport. „Igazgatók, társulati tagok, színészek, táncosok, zenészek, szólisták, valamint szociológiai háttérrel rendelkező szakemberek vettek részt benne. Szeptembertől dolgoztak” – idézte fel. A csoport egy önszabályozási kísérletet dolgozott ki. „Magyarul: nem egy kész megoldást, hanem többféle nyilvántartási modellt” — fogalmazott a miniszter. „Ezeket februárban tettük közzé azzal a céllal, hogy a hozzánk tartozó intézményekben egy harmincnapos kísérlet során kipróbáljuk őket” — mondta.

A tárcavezető szerint a kísérlet célja nem az uniformizálás. „Megnézzük, mi működik, mi nem, mit kell kidobni, mit kell módosítani, csak ezután lehetne egyáltalán arról beszélni, hogy ebből országos szinten legyen-e bármi kötelező. A szakma jelentős része már a kipróbálás gondolatára is zsigerből nemet mond” — közölte a miniszter. Szerinte alapvető félreértés, hogy a vita a művészet mérhetőségéről szólna. „Nem a tehetséget, nem az inspirációt, nem az alkotást akarjuk mérni, hanem a munkafeltételeket. A terhelést. A szervezést” — hangsúlyozta. „A színházban évadra kellene tervezni, nem napokra lebontani” — tette hozzá.

A probléma szerinte az, hogy a munkatörvénykönyv előírásai nem felelnek meg ennek a szakmának. „Éppen ezért egy olyan törvényen kell dolgoznunk, amelynek három kiegészítő pillére kell legyen. Az egyik a műemlékvédelmi kódex, a másik a kortárs művészetek kódexe — ide tartozik a színházművészet, a képzőművészet, minden, amiből előbb-utóbb majd örökség lehet, részben vagy egészében. A harmadik oszlop a média, amely nélkül mindezek sokkal nehezebben jutnak el a fogyasztóhoz.”

Demeter András szerint elhibázott megközelítés a kultúrát közszolgálatként kezelni. „A közszolgáltatásoknak az a sajátosságuk, hogy repetitív jellegűek: A szemétszállítás, az áramszolgáltatás, a vízszolgáltatás, a fűtés mind ugyanannak a dolognak az ismétlései. A kultúra nem ilyen. Amikor köztisztviselőt csinálnak zenészekből vagy táncosokból, az a lehető legrosszabb megoldás” — hangsúlyozta.

A tárcavezető szerint hosszabb távon csak egy teljesen új jogi keret hozhat megoldást. „Lehet akármilyen pontos mérőműszerünk, ha a 8–40–160 órás logikában maradunk, csak egy prokrusztészi ágyat kapunk” — tette hozzá.

„Ez egy kísérlet” — mondta. „Ha nem működik, el kell dobni. Ha részben működik, javítani kell rajta, de anélkül, hogy kipróbálnánk, nincs miről vitatkozni. Harminchat éve ezen a ponton akadunk el” — tette hozzá Demeter András.