Tiltakozást hirdettek meg keddre a Bukaresti Nemzeti Színház tagjai. Más városokban – így Marosvásárhelyen is – szimpátiatüntetést szerveznek. A felháborodás oka, hogy az elvégzett munka szerinti bérelszámolást vezetne be a kulturális miniszter. Úgy értelmezik, hogy napi nyolcórás jelenlétre kötelezik őket. A tárcavezető szerint nem erről van szó.

„Egy újabb álhír kering – szándékosan vagy sem – a nyilvános térben: miszerint a Kulturális Minisztérium azt akarja, hogy a színházakban is úgy vezessék a jelenlétet, mint a gyárakban!” – írja Facebook-bejegyzésben Demeter András István tárcavezető. Szerinte szándéka távol áll ettől, ugyanis több mint három évtizede, a kulturális intézmények vezetői eleve nyolcórás jelenlét alapján számolják a béreket.

„Van lehetőségük másképp eljárni? A törvény szerint nincs. A tevékenység sajátosságait tekintve helyes, igazságos ez? Nem. Ütközik-e a kettő egymással? Igen” – írja. Hangsúlyozza, „ez történik akkor, amikor az ilyen szakmákra is olyan jogszabályok vonatkoznak, mint a munkatörvénykönyv. Ez immár több mint három évtizede így van” – teszi hozzá.

Demeter András István ugyanakkor blogbejegyzésben részletezi, hogy mit kifogásol a rendszerben.  A közintézményként működő kulturális szférában – legyen szó színházakról, múzeumokról, könyvtárakról, régészeti feltárásokról, kulturális központokról vagy akár az állami és a magánsajtóról – a bérezés alapja jelenleg a klasszikus munkaidő-elszámolás. A rendszer minden dolgozóra egységesen alkalmazza a napi nyolcórás, heti negyvenórás munkaprogramot, hétfőtől péntekig. A fizetést a vezetőség által jóváhagyott jelenléti ívek alapján számolják ki, függetlenül attól, hogy a munkavégzés valódi ideje visszaköszön-e ezekben vagy sem.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bérkifizetéshez szükséges jelenléti adatokat gyakran „hozzáigazítják” a törvény által előírt rendszerhez. A többletet nem számolják el, a hiányt pedig tollvonással pótolják. Mindezt sokszor teljesen függetlenül attól, hogy az érintett mennyit dolgozott: hol készült fel egy előadásra vagy kiállításra, hány próbán vett részt, illetve mennyi időt dolgozott hétvégéken, ünnepnapokon vagy a munkaidőn túl – részletezi.

A tárcavezető kiemeli, hogy a jelenlegi rendszer figyelmen kívül hagyja az ilyen szakmák sajátosságait. Egy színész, zenész, kurátor, régész vagy alkotó nem kizárólag a munkahelyén „dolgozik” nyolc órában. A felkészülés, az alkotói munka, az egyéni tanulás és a közös próbák sokszor időben és térben is szerteágazóak, mégis elengedhetetlen részei az alkotási folyamatnak. Ezek azonban a jelenlegi elszámolási rendszerben nem jelennek meg.

A miniszter szerint a kötelező munkaidő-alapú nyilvántartás egy olyan formális megoldás, amely hosszú távon megszűnteti a szakma hivatás jellegét. Szerinte az alkotói munka nem mérhető a ledolgozott órák számában, és a jelenlegi gyakorlat jogi kockázatokat is hordoz, hiszen a „kozmetikázott” jelenléti ívek akár jogtalan kifizetésekhez is vezethetnek. Éppen ezért Demeter András egy másfajta megközelítést sürget: a munkaidő helyett a tényleges teljesítmény elszámolását.

Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a bérezés alapját az elvégzett feladatok, az előadások, próbák, a létrejött produkciók vagy más, pontosan meghatározható tevékenységek jelentenék.

„Ezért tiltakozom” – fogalmaz a miniszter, hangsúlyozva, hogy mandátuma lejárta után ő maga is visszatér a rendszerbe. Szerinte nem kivételezésre van szükség, hanem arra, hogy a jogszabályok végre figyelembe vegyék a kulturális és kreatív munka sajátosságait. Úgy véli, a művészi teljesítményt az eredmények alapján kellene mérni – az előadások, produkciók és alkotások szerint –, nem pedig olyan kettős bürokratikus nyilvántartás szerint, amely eleve alkalmatlan ezen a területen.