Muszka Sándor új, 42 balladát tartalmazó kötetében eltér a tőle megszokott székely humortól, és a komolyabb hangvétel mellett marad. A kötetet Csillag István munkái illusztrálják.

Muszka Sándor Szégyen című kötetéről, a versek hátteréről mesélt a gyalui Várkert Fesztiválon, az Erdélyi Magyar Írók Ligája (EMIL) irodalmi programjai keretében. A versfelolvasással megszakított beszélgetést Demeter Zsuzsa, a Helikon szerkesztője vezette.Muszka Sándor egy ápoló-, gondozóközpontban szociális munkásként dolgozott, és ebből a tapasztalatból merített ihletet a kötetet tartalmazó verseihez. A témájuk, ugyanúgy, mint a nyelvezetük lecsupaszított, száraz, tömör, nyelvében szegény. „Mindig van valami, amit nem akarnak elmondani”- mondta Muszka Sándor, arra utalva, hogy a verseit próbálta minél jobban az emberekre formálni, olyan nyelvezetet használni, és úgy beszélni, ahogyan azt ők teszik.

Sanyi bá és A lusta dög című köteteiben ugyancsak nehéz sorsokat mutat be, viszont ezek súlyát humorral fűszerezve próbálja enyhíteni. A Szégyen ezzel ellentétben teljesen humortalan, a csupasz, szomorú valóságot tartalmazza, csak a tragikus dolgokra koncentrál. „Ezeknek az embereknek kilátástalan a helyzetük. Innen már csak a temetőbe mennek. Ezzel nem tudtam volna poénkodni” – jelentette ki Muszka Sándor.

Magányos nőknek, bukott férfiaknak című kötetének verseit az Evilági együttes zenésítette meg nagy sikerrel, a Szégyenhez mégsem készül majd hangzó anyag. „Ember legyen a talpán, aki ezt el tudja énekelni” – mondta Muszka Sándor, a versek dallamtalanságára utalva.