„Amikor a rendőrök kergettek, nem gondoltam, hogy a történetemet valaha egy ilyen szép épületben fogom elmesélni” – köszöntötte kedd este a marosvásárhelyi közönséget Ambrus Attila A Viszkis című film vetítése után a Kultúrpalotában.

A filmet a két marosvásárhelyi moziban több mint kétezren nézték meg néhány nap alatt, ennek ellenére sok érdeklődő maradt a Vándormozi szervezte vetítésre is. Ambrus helyi Magellánként aposztrofálva magát elmondta: a filmmel turnézva kilenc nap alatt közel 3800 kilométert tett meg. Az utolsó állomás Marosvásárhely volt.

Beszámolt arról, hogy A Viszkis című filmen három éven keresztül dolgoztak, a konkrét forgatás hetvennégy napot tartott. Rendezője, Antal Nimród nem az első, aki fantáziát látott a csíki bankrabló történetében: egy másik rendező tizenhárom éven keresztül ígérgette, hogy megfilmesítik a történetet, végül abból nem lett semmi, viszont az akkor kapott pénzből Ambrus tudta fizetni főiskolai éveit.

Harminc bank, több száz nő

Antalnak egyébként nem Ambrus az egyetlen kapcsolata Erdéllyel: a rendező több felmenője innen származik.  A filmet végül másfél milliárd forintból valósították meg.  A költségek egy része olyan tényezőnek köszönhető, amit Ambrus laikusként nem látott előre: mivel igyekeztek visszaadni a kilencvenes évek hangulatát, a film kosztümös filmnek minősül.

A film kilencven százalékban a megtörtént eseteket mutatja be, a torzítás az időhiány miatti sűrítésnek köszönhető: harminc bankot és több száz hölgyet nem lett volna lehetőség megmutatni – jelentette ki.

Megkopasztotta a plébános páváit

Ambrus hangsúlyozta: a film nem egy bankrablásról szóló tanfolyam. Nem büszke tetteire, de úgy tartja: minden életnek több szakasza van, és ő most azért van itt, hogy megmutassa, hogy megbűnhődött, felállt, és újra a társadalom része. Nem tanítani akartak a filmmel, hanem a szórakoztatás, a monotóniából való kizökkentés volt a cél – magyarázta.

„Próbáltuk elkerülni, hogy valamilyen társadalmi üzenetet tuszkoljunk bele a filmbe. Szeretném, ha nem az jönne le az embereknek, hogy attól, hogy valakinek rossz gyerekkora volt, az egyetlen út a bűnözés”- fogalmazott Ambrus Attila.

A gyerekkoráról megtudtuk: mindig csintalan gyerek hírében állt, volt olyan időszak, amikor megkopasztotta a plébános páváit, és egy lejért árulta a faluban a tollakat.„Ami nem volt lebetonozva, elvittem”- vallotta be.

Még fizet a kirabolt bankoknak

Ambrus szerint a rablásai hozzájárultak a biztonsági rendszerek gyorsabb fejlesztéséhez, biztos benne, hogy amit akkor megcsinált, az most lehetetlen lenne. Az akkori társa kevésbé sikeres történetet könyvelhet el, ő most is körözés alatt áll. Ambrust azóta felkérték már egy dán biztonsági cég, illetve egy kerítésgyártó cég reklámarcának is.

„Nyugdíjaztak a banki szektorban, másképp élek már”- mondta nevetve. A Viszkisnek egyébként azóta sincs bankszámlája, az elmúlt időszakban kétszer volt bankban, mindkétszer lefagyott a rendszer. Bár a büntetését letöltötte, tartozása van a megkárosított bankok felé, így nem lehet semmi a nevén.

„Életem végéig tarthatok attól, hogy bekopogtat egy bank, és kéri a jussát, ettől nem szabadulhatok”- magyarázta.