Március 2-án, szombaton reggel indul az 55-ik születésnapját ünneplő Marosvásárhelyi Rádió egész napos magyar nyelvű adása. Szász Attila, a magyar szerkesztőség vezetője új fejezetnek, olyan természetes lépésnek nevezte ezt a váltást, aminek már rég meg kellett volna valósulnia.

„Ez is csak egy átmenet, és bízom abban, hogy tovább fejlődik, addig, amíg valóban 24 órás lesz" – mondta a rádió aligazgatója, arra utalva, hogy egyelőre nem huszonnégyórás lesz a magyar nyelvű sugárzás, hanem reggeltől estig tartó, az éjszakai műsort ugyanis nem a helyi rádió munkatársai készítik.

A rádió munkaközössége egyelőre ugyanannyi személyzettel, ugyanannyi pénzből igyekszik minőségi munkát végezni, hiszen nem kaptak „se pénzt, se paripát" – mutatott rá Szász Attila, aki szerint lehet, hogy kamikaze-akciónak tűnik a mostani, de élni kellett a most adódó lehetőséggel. „Van egy lehetőség, kár lett volna ezt elszalasztani. A szerkesztőség, de a hallgatók is nagyon várják ezt a pillanatot. A felelősség nagy, ha tévedünk, ha csalódást okozunk, akkor az lesújtó a rádióra nézve, még akkor is, ha nem napi hét, hanem napi 18 órában fogunk sugározni" – mondta.

A minőséggel kapcsolatban nem lehet kompromisszumot kötni – véli a szerkesztőség vezetője, hiszen nagyon fontos, hogy milyen tartalmat sikerül előadállítani, a hallgatók megtartásáért, illetve számuk növeléséért is, de a konkurencia miatt is.

A rádió magyar szerkesztősége jelenleg 21 alkalmazottal és tizenvalahány bedolgozóval működik, valamennyiükre nagy feladat hárul. Ha egyetlen ember nem tud bemenni egy nap a szerkesztőségbe, azt már megsínyli a műsor.

A műsorrácsról Szász Attila elmondta, két nagy tömbből áll: a hétköznapiból és a hétvégiből. A hétköznapiban lineáris struktúra, egy adott idősávban ugyanazok a hangok, reggel hattól például Rákóczi Kinga és Kádár Zoltán ül a mikrofon előtt. Mivel a reggeli műsorok a leghallgatottabbak, lesz benne tájékoztatás és nyilván szórakoztatás is. A Marosvásárhelyi Rádió nem szándékozik kiemelten kezelni a vásárhelyi jellegét, mert számára ugyanolyan fontos a sepsiszentgyörgyi, a brassói, vagy a csíkszeredai hallgató is.

A visszajelzéseik szerint a vidék képezi a hallhatók nagyobb részét. Vannak vidékek, ahol még mindig nem fogható más rádió, csak a közszolgálati. „Ezt szeretnénk megbecsülni és megtartani, de nem visszaélni vele" – mondta Szász.

Hétvégenként egy órás lesz az Aranyszalagtár, ahol jeles személyiségekkel készült korábbi interjúkat hallhatnak a rádióhallgatók, a Megy a magnó folytatódik, a zenével pedig valamennyi hallgató ízlésének próbálnak eleget tenni. Ez tűnik a legnehezebb feladatnak a szerkesztők szerint. Közszolgálati adóként mindenkire oda kell figyelni, ezért a népzene, a komolyzene, a jazz, a pop is helyet kap. Mivel eddig nagyon kevés tér jutott a komolyzenének, ezen is bővít a szerkesztőség.

A tervekben szerepel a Rádiószínház, amelyet a Kolozsvári Rádióval együttműködve valósítanak meg.

„Szinte szégyen, hogy az emberek milyen kevés pénzért dolgoznak" – ismerte el Szász Attila, de ugyanakkor azt is kijelentette: az anyagi lehetőségek korlátozottsága nem mehet a minőség rovására. Ebben a tekintetben nem lehet kompromisszumot kötni, inkább a mennyiség lesz kevesebb, mint a minőség.

Híradó hétköznaponként 14, hétvégenként 8 lesz. A rövidek ötpercesek egy hangon, a nagy híradók pedig 15 percesek két hangon. Sikerült a csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi kereskedelmi rádiókkal megállapodni, hogy az ottani infrastruktúrát kihasználva, meghívottakkal interjúkat készítsenek.

Minden nap lesz Miben segíthetünk? rovat, nem csak marosvásárhelyi, de az adáskörzetből meghívott intézményvezetőkkel, szakemberekkel. Az esti idősávban rétegműsorokkal célozzák meg a hallgatóságot, megpróbálva a tudatos rádióhallgatót a készülék elé csalni. A korábbi rovatok mellett – Törvénytár, Medícina, Összhang – újak is lesznek: pedagógiáról, oktatásról, nevelésről, illetve , minden nap egy negyedórás esti mese.

A rétegműsorokat tovább szűkítve hétfőn az autó-motó, kedden számítógépes, szerdán Sulirádió néven az iskolai szerkesztőségeket próbálják bevonni, csütörtökön irodalmi, pénteken jazz műsor szerepel a tervben. Esténként 21-22 óra között a német nyelvű adás lesz fogható. Mindez a 106,8 FM-en, amelynek 64 kilowatt a kapacitása. A középhullám marad a mostani műsorrács szerint.

A szombati napot az aktívabb emberekre szabták: utazóknak, kirándulóknak. A vasárnapi műsor inkább a családnak, otthonülőknek szól. A kívánságmuzsika időpontja nem változik.

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által Marosvásárhely létrejött sajtóklub hétfő esti vendégei azok a korábbi rádiszerkesztők voltak, akik részt vettek a Marosvásárhelyi Rádió indulásánál, megszüntetésénél, majd az 1990-es újraindulásánál is. Tóth Béla, Gáspár Sándor, Gyarmathy Dénes, Vajna János, Csifó János, Jászberényi Emese, Borbély Zoltán, Nagy Miklós Kund, Járay Fekete Katalin mesélt a kezdetekről, rádiós karrierről, a hallgatókkal való találkozásokról, élményekről, arról, hogy ki hogyan került a rádióhoz, milyen volt a terepmunka, a szerkesztés, a tapasztalatgyűjtés. Jászberényi Emese az élménygyűjtés fontosságáról beszélt, arról az érzésről, amikor a riporter szembenéz az alannyal, élőben készít az anyagokat, elmegy a rendezvényekre, a helyszínekre. Tóth Béla 17 évesen kezdte a rádiózást, még szülői jóváhagyással. Előbb a műszaki osztályon dolgozott, majd szerkesztő lett belőle. Gyarmathy Jánost a rádió igazgatója fedezte fel, és hívta munkatársnak, Jászberényi Emese már egyetemistaként kezdte a rádiózást, Borbély Zoltán rövid pedagógusi pályafutást követően lett zenei szerkesztő. Vajna János a Vörös Zászlónál kezdte, onnan került a rádióhoz. Fekete Katalin csak tíz évet dolgozott rádiósként, de az meghatározta további újságírói pályafutását is. A rádió „nagy öregjei” felelevenítették a rádió aranykorát, illetve megosztották mindazt, amit a mostani rádiózásról gondolnak, mi az ami jobb, vagy mi az, amit még csiszolni kellene, mire kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Akkor a nagy tereputak jellemezték a munkát, két-három-négy napos kiszállások, ma viszont sokkal gyorsabban kell reagálni a hírekre, a megsokasodott eseményekre. Kevés embernek sokkal több feladat jut, nincs mindig idő kimenni a helyszínre, illetve nincs elég ember erre. Évtizedekkel korábban a hallgatóság „A rádió” munkatársait fogadta, hallgatta, ma számos más rádióval kell versenyezni a hallgatók figyelméért – összegezték a rádiózás veteránjai.