Marosvásárhelyi hangulatokat, a város sajtóban ritkán látható oldalát szerette volna bemutatni a városlakóknak László József a 2016-ban megjelent Human Places című kísérleti dokumentumfilmjében. A fotós-filmest a város lakóinak tragumúrákként való emlegetése kapcsán online megtekinthetővé tett alkotás elő-, és utóéletéről faggattuk.

László akkoriban a helyi televízió operatőreként dolgozott, és úgy érezte, hogy sok olyan esemény és helyszín van a városban, amit érdemes lenne megmutatni más szemszögből, más stílusban, mint ahogy a hírekben láthatjuk: az életszerűség, humor, a balkáni hangulat érzékeltetését tűzte ki célul.Ebből az ötletből kiindulva látott neki egy dokumentumfilm forgatásának: egy éven keresztül rögzített képeket, végül kilenc-tíz órányi nyersanyagból és körülbelül száz helyszínből készült el a hatvanhelyszínes, hetvenperces film.

László több rövidfilm után szerette volna kipróbálni magát egy másfajta műfajban. A hosszabb beállítások és a fix kameraállás használatával szerette volna, ha filmje olyan lesz, mint egy festmény: ha az embernek van egy kis ideje, ránéz és mindig mást lát meg benne, mást talál fontosnak, kap valami újat.Az alkotási folyamatról megtudtuk: főként asszociációk mentén vágta össze a részleteket, egyik képről a másikra közös tárgyak, hangok, hangulatok vezetnek.

A legnagyobb gondot a kezdőkép megtalálása jelentette, végül nem a leglátványosabb vagy a legviccesebb kép nyert, hanem az egyetlen olyan helyszín, amelyen nincs rajta az ember, csak a jelenlétének nyoma: a szeméttelep.A filmet több helyen vetítették, így feltevődik a kérdés: vajon mennyire találják érdekesnek más városok lakói, olyanok, akik nem kötődnek érzelmileg a vásznon látható helyhez vagy emberekhez.

László szerint nem városon múlik ez: „Biztos, hogy kell egy hangulat hozzá, de szerintem aki tud egy padon üldögélni félórát, s nézni, hogy mi történik körülötte, annak ez is tetszeni fog.”A vetítések utáni beszélgetéseken hallott visszajelzések alapján elmondta: bár csak a helyiek kötődnek igazán ezekhez a helyekhez, de minden városban más hatást váltott ki, mindenki másképp érezte a magáénak.

„Bukarestben szóba került a kisebbség, Aradon összehasonlították a két várost, hiszen ott van kapcsolódási pontnak a Maros, Budapesten a film humorát emelték ki. De persze volt, aki szerint unalmas és túl hosszú, de ez nem város-, hanem inkább egyénfüggő”- magyarázta László.

A filmes a szerencsétlen félrefordításból származó tragumúrás eset után tette online megtekinthetővé a Human Placest, a városra irányuló hirtelen figyelmet kihasználva.

Lászlótól két filmet láthatunk a közeljövőben: egy hasonló képi világgal rendelkező dokumentumfilmen és egy rövidfilmen dolgozik éppen.