Szombaton adják át Marosvásárhelyen a Látó Szépirodalmi Folyóirat nívódíjait. A szerkesztőkben „nyomot hagyó” szövegek szerzőit huszonhatodik alkalommal díjazzák, köztük pályakezdőket is, akik elsősorban műhelyként tekintenek a Látóra. A lap szerkesztőjével és a két Debüt-díjas szerzővel beszélgettünk.

A Látó Szépirodalmi folyóirat szerkesztősége először 1991-ben osztotta ki a Lakiteleki Alapítvány támogatásával létrehozott nívódíjat. Az akkori csapat, élén Gálfalvi György főszerkesztővel, azokat az embereket díjazta, akik a lapban közölt írásukkal, vagy kultúraszervező tevékenységükkel kiérdemelték a szerkesztőség elismerését. Néhány év után szűkült a kör, azóta csak a lapban publikált szövegek szerzőit díjazzák.

Szabó Róbert Csaba, a lap szerkesztője szerint azóta se változott semmi a díj kapcsán, minden évben ugyanazon szempontok mentén próbálják eldönteni, hogy ki érdemli meg az elismerést. „Október vége fele leülünk megbeszélni az évi termést. Először megnézzük, hogy mi az a szöveg, amire kapásból emlékszünk, nyomot hagyott, kiváltott valamit belőlünk. Ezeket újra előkeressük, újraolvassuk, megvitatjuk az erősségeit. Ez hosszas folyamat, az elején sokneves listával jövünk ki belőle, aztán ez folyamatosan rövidül” – avatott be a folyamatba Szabó.Bár a kilencvenes években csak erdélyi alkotó kaphatta meg az elismerést, ezt a megkötést eltörölték, hiszen egyre több arra méltó szöveg került a lap szerkesztőinek postaládájába: „Mióta megvan a honlapunk, rengeteg szöveget kapunk az országon kívülről is, ami nagyon jó, mert van miből válogatni. Azért valahol titkon örülünk, mikor mindegyik szerkesztő kedvencei között megjelennek erdélyiek is, hiszen itt élünk, a feladatunk elsősorban az itteni alkotók megmutatása” – tette hozzá.

Az idei év díjazottainak névsora (Parti Nagy Lajos, Szőllősi Mátyás, György Alida, Székely Örs) könnyen, vitán felül született meg. A szerkesztőség döntését indokolva Szabó Róbert Csaba elmondta: „Parti Nagy Lajos új kötetéből publikált nálunk egy nagyon jó verset. Szőllősi Mátyás a listánk egyik visszatérő szereplője. Bár drámával mutatkozott be nekünk annak idején, és a versei is megérdemelnék a díjat, most a készülő, Erdélyben játszódó regényének egy részletébe szerettünk bele. György Alida tavaly publikált nálunk először, és erős hangnak, nagy ígéretnek találjuk, akit szeretnénk bíztatni azzal, hogy díjazzuk és gondozzuk a szövegeit. Székely Örs régóta a látókörünkben van, és mivel mindannyian nagyon szeretjük azt a fajta kifinomult versenyelvet, ami rá jellemző, egyértelmű választás volt.”A szerkesztő hangsúlyozta, nagy öröm számukra, hogy az évről évre csökkenő honoráriumtól függetlenül úgy a pályakezdők, mint a legnagyobb szerzők szívesen közölnek a Látóban, úgy érzik, hogy jó helyre kerülnek a szövegeik. „Gondolom, az is közrejátszik, hogy a rendezvényeink olyan holdudvart igyekszenek kiépíteni, ami nemcsak a közlésről szól, hanem egyfajta izgalmas játéktérbe kerülnek bele nemcsak a szövegek, hanem általuk a szerzők is” – fogalmazott.

Debüt-díjasok: a Látó több, mint folyóirat

Székely Örs, Debüt-díjas költő nem is emlékszik a „Látó előtti” időkre, elmondása szerint valahol magától értetődő volt számára mindig, hogy van ez a folyóirat, lehet ide szövegeket küldeni. Annál jobban emlékszik az első publikációjára: bár hat évvel ezelőtt volt, Örs még mindig fel tudja idézni azt az örömöt, amit akkor érzett, amikor Kovács András Ferenc jóváhagyva a szövegeket megírta, hogy „mérczét ütött”.

Székely egyetért azzal, hogy az elmúlt évtizedekben a Látó egyfajta műhelyként is szolgált, ez szerinte elkerülhetetlen, ha a folyóirat nemcsak önmagáért akar működni. „A pályakezdő írók szemében van a lapoknak egyfajta ki nem mondott rangsora, hol menő publikálni, hol éri meg jobban. Valahol magától értetődő, hogy ez így működik, csak számomra nem kóser, hogy azt mondjuk kifelé, hogy a folyóiratok célja a kultúra terjesztése, az irodalomnépszerűsítés, a népnevelés, de ehelyett a szűkebb szakma játszótereit hozzuk létre” – fejtette ki. A fiatal költő szerint fontos, hogy a folyóiratok műhelyként viselkedjenek, felolvasásokat, beszélgetéseket szervezzenek, oktatási feladatokat lássanak el, esetleg bizonyos jól körülhatárolható, problematikus témát bevigyenek a szélesebb nyilvánosságba. „Ha az irodalom segít megtalálni a saját nyelvünket, amellyel a minket körülvevő világot értelmezzük, akkor a folyóiratok tartsanak nyelvórákat” – fogalmazott.Székely Örs szerint az erdélyi irodalmi közegben a nívó szó hallatán nem valami kiemelkedő dologra kell gondolni: „A nívó egy olyan közeg, nyilvánosság megteremtésének a záloga, amelyben föl lehet vetni, meg lehet vitatni a fontos kérdéseket anélkül, hogy leegyszerűsítő és személyeskedő üzenetekkel lejárassák azt, aki fölvet egy kényes kérdést, azaz kritizál. A nívó ma Erdélyben leginkább a kritika elviselésének biztosítéka. A nívó az, hogy nem félünk attól se, ami bonyolult, esetleg absztrakt.”

A próza kategória Debüt-díjasa, György Alida két éve, elsőéves egyetemistaként egy irodalmi pályázat révén találkozott először a Látóval. „Tavaly publikáltam először irodalmi lapban. Mindenki elkezdi valahol, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a Látónál kezdhettem” – mondta.A fiatal prózaíró másfajta műhelyben is tevékenykedik, hiszen mentoráltként csatlakozott a Független Mentorhálózat kezdeményezéshez: „Szerintem rengeteget tud segíteni a fiatal pályakezdőknek, hiszen egy szakmai vezető által olyan önreflexiót tud kialakítani magában melynek segítségével képes lesz reflektálni saját, ugyanakkor más szövegekre is. Nagyon hálás vagyok Szabó Róbert Csabának a támogatásáért és remélem, hogy ez a kezdeményezés továbbra is elérhető lesz a fiatal szerzők számára.”

György szerint a Látó fontos és stabil alapját képezi az erdélyi irodalmi életnek, próbálja megszólítani a fiatalságot, és nyit az olvasóközönség felé. „Bár nagyon szeretem Kolozsvárt és rengeteg irodalmi rendezvényre kerül sor itt is, de idén volt olyan érzésem egy facebook eseménymeghívó kapcsán, amit a Látó szervezett, hogy bárcsak Vásárhelyen lennék egyetemista.”

A nívódíjasok díjátadóval egybekötött felolvasóestje szombaton 18 órától lesz a marosvásárhelyi Yorick Stúdióban.